Az út a máltai Qala és Salgótarján között nem volt épp eseménytelen. A Gozo-Málta kompig minden rendben is volt, aztán amikor partot ért a hajó, kezdődött a buli. Először is azzal, hogy valakinek a kompon nem indult a kocsija, ami miatt vagy húsz percet vártunk, mire lejutottunk a hajóról (közben az óra ketyeg, a repülő nem vár). Aztán csak hogy mindenkinek biztosítva legyen az egészségesen magas vérnyomás, a kikötőtől a reptérig szinte végig olyan dugó volt, hogy alig araszoltunk.

A reptéren épphogy csak elértük a csomagfeladást. Már épp állt fel a hölgy a pulttól, hogy ő akkor most zár, amikor rohanva befutottunk nővérem és én. A repülőre persze még sokat kellett aztán várni (WizzAir), úgyhogy még egy kávé is belefért. Ferihegyre A Liszt Ferenc reptérre a nagyobbik bátyám jött ki értünk kocsival, aztán egy könnyed pesti eltévedés után haza is fuvarozta magát Esztergomba.

Ahonnan aztán én vezettem hazáig. Mondhatom, nagyon izgalmas volt félkómás álmosan végig vezetni az Ipoly völgyén. Vezettem én már hulla fáradtan Tokióban éjjel háromkor, de azért a 30-as táblákkal telepakolt, kivilágított város és a sötét magyar országút nem ugyanaz. A parassapusztai átkelőnél a szembesávban parkoló kamionok jól össze is zavartak, és sikerült a bal oldalra kanyarodnom (haha), de ettől a bakitól eltekintve esemény- és balesetmentesen sikerült Tarjánba érni (éjfélre).