Az év elején írtam róla, hogy a koronavírus hogy megtépázta a terveimet. Akkor úgy volt, hogy tavasszal az Island peak (6189m), majd nyáron a Broad Peak (8047m) és a K2 (8611m) lesz úticél. Végül persze a korona jobban tudta, és sikerült mindkét tervemet bedöntenie.

Az még nem dőlt el, hogy az Island Peak “helyett” hova megyek majd, de van pár ötletem már (Machu Picchu, Cho Oyu). A K2-Broad Peak elmaradása viszont sokkal nagyobb csapás volt. Mivel két hónap, nem tudom csak úgy könnyedén áthelyezni, hiszen rengeteget kell azért alkudozni a munkahelyemen. Másik szempontból meg ha ez is elmarad, akkor idénre megint nem sikerül semmit teljesíteni Japánon kívül (Japánon belüli terveimről később). De most úgy néz ki, hogy bár nagyot esik, szerencsére jól puffan.

A K2-Broad Peak expedíciót átraktam jövőre, helyette pedig megpróbálok idén eljutni oda, ahova jövőre terveztem. Ezek pedig a Denali Alaszkában és a Puncak Jaya Indonéziában.

Irány Amerika

Dél-Amerika legmagasabb hegye, az Aconcagua csúcsát tavaly tavasszal sikeresen elértem. Most pedig úgy néz ki, hogy kipróbálhatom az erőnlétemet Észak-Amerika legmagasabb csúcsán, a híres-hírhedt Denalin. Amióta olvastam Neszmélyi Emil 2017-es próbálkozásáról, azóta az én szememben ez a legfélelmetesebb a hét csúcs közül. Amerikába szerencsére elég “csak” az ESTA, és utazni is lehet, így jövő hónapban nem Islamabadba, hanem Anchorage-be fogok repülni.

Talán Indonézia is belefér

A másik tervem pedig az Indonéziában lévő Puncak Jaya, Óceánia legmagasabb csúcsa. Ide eredetileg még tavaly nyáron terveztem menni, de persze a korona közbeszólt. Amerikával ellentétben Indonézia még le van zárva, és kétséges, hogy ez őszig (amikorra az út tervezve van) változik-e. Így dinamikusan állok hozzá: ha kinyitnak (és remélem ki fognak), akkor megyek, ha nem, nem.

A déliek

Japánon belül pedig jó hír, hogy a tavalyi évvel ellentétben idén járnak a hegymászó buszok a déli japán alpokban, ami azt jelenti, hogy végre haladok majd a tervvel, hogy megmásszam az összes 3000-es csúcsot az országban. Tavaly is akartam már menni, de akkor a korona miatt nem lehetett a hegyekbe eljutni (nem jártak a buszok és le voltak zárva az utak), mert a 21 háromezres közül 9 ott van. A kilencből egyen jártam csak, de ezt az idei szezonban tervezem megváltoztatni: a tájfunokon múlik, de remélhetőleg mind a nyolcat el tudom érni. Akkor meg már csak egy háromezres marad, a sípályáiról és kitöréseiről híres Ontake.

Kíváncsi vagyok, hogy idén hány pár túrabakancsot járok majd lyukasra…