Mefinél olvastam a Duolingoról (ahogy anno a LiveMocharól is), és gyorsan ki is próbáltam. A cégnél hivatalos ezévi célkitűzéseim egyike, hogy elkezdem ismételni a németet, úgyhogy annak feküdtem neki, és nem valami újnak (pedig a spanyol, amivel az Eltén egy fél évig foglalkoztam, elég csábítóan kacsingatott).

Nem volt annyira hangulatom abszolút nulláról nekiindulni persze, úgyhogy a szintfelmérővel sikerült elérnem, hogy egyről induljak. Kettőre még nem sikerült lépnem. Nagyon sokat felejtettem, szókincsem nulla, bár a szórend és a ragozások még mennek.

Tény és való, hogy sokkal jobban haladok vele, és érzem, hogy fejlődök is valamennyit, mint amit a LiveMocha valaha is tudott mutatni. Mondjuk az is igaz, hogy amikor azzal szórakoztam, még felsőfokúra készültem németből. Bezzeg.

Úgy általában érdekesek a feladatok, és egyértelműen emlékeztet azokra a dolgokra, amiket korábban elrontottam. Ezt anno már az Ankiban is szerettem, amivel a kanjikat magoltam, csak azért egész mondatokkal és dinamikusan sokkal jobban működik. A kommenteket olvasgatva kiderült, hogy a felhasználók visszajelzései alapján állandóan csiszolják is a feladatokat, ami megnyugtató (mert azért akadnak furcsaságok).

Az egyetlen gondom vele, hogy fejezetenként külön ki kell választani és elkezdeni a feladatsorokat, nem lehet csak egyszerűen “következő, következő” kattintgatással sorban mindenen végighaladni. És azért tekintve, hogy csak most a hétvégén már órákat szórakoztam vele, elég jó, hogy csak ennyi a gond.