Először hadd tisztázzam: nem tartom magam profi fordítónak. Nem fordítottam soha könyveket még, igazából az utóbbi fél évben magyarra egyáltalán semmit, ellenben japánról angolra az elmúlt egy évben szerintem több száz órányi animét lefordítottam.

Nevessen ki ahogy akar, de az anime se csak annyiból áll, hogy cuki lányok cuki dolgokat csinálnak (mert az olyanok meg pont, hogy tele szoktak lenni nagyon brutális szóviccekkel), van, amiben katonai nyelvezetet használnak (Jormungand), megint más pedig egész konkrétan a pénzpiaci válságról szól (C).

És akkor most linkelték nekem plörkön ezt az interjút Tótisz Andrással, aki elvileg egy profi fordító.

Maradjunk annyiban, hogy (elnézést a vulgaritásért, de) irgalmatlanul felbasztam rajta az agyam. Lefordította a Kings of Leon-t Oroszlánkirálynak? Egy jól ismert zenekart valami teljesen másként tüntet fel? Ez még meg is lenne bocsátható, ha a magyar átlagos ember nem ismerné jó eséllyel a zenekar legalább pár számát a rádióból.

Én is megjátszom ezt néha, amikor teljesen ismeretlen 2ch mémekre hivatkoznak animékben – szemrebbenés nélkül lecserélem a 4chanes megfelelőre, mert a célközönség azt érti. De a Kings of Leon az nem ismeretlen, sőt. Ráadásul a mémekkel ellentétben tulajdonnév. Azt már ne is említsük, hogy az Oroszlánkirálynak annyi köze van nagyjából hozzá, mint a kislábujjam körmének a szudáni vámpolitikához.

Legalább akkor már fordítsa le Kaukázusnak vagy 30y-nak – bár akkor már az egész könyvet át kéne ültetni magyarra, helyszínestül, nevestül, mindenestül. De még azt is meg tudnám bocsátani, ha lefordítja a Kings of Leont Oroszlánkirályra. Mert miért ne. Azt legalább ismeri a közönség. De itt nem erről van szó.

Tótisz András nem azért fordította a Kings of Leont Oroszlánkirályra, mert felmérte, hogy míg az előbbit az emberek nem ismerik, az utóbbit igen, hanem mert egyszerűen fogalma sem volt róla, hogy mi az a Kings of Leon. Ami hiányosság mellesleg egy egyszerű guglizással feloldható, de úgy tűnik, erre egy profi fordítónak nem telik. De még egy félrefordítást is meg tudok bocsátani, sőt, leszarom, mindenkivel megesik.

De ha én, mint amatőr hobbifordító be tudom ismerni, hogy időnként félrefordítok egyet s mást, vagy nem esik le, hogy valahol van egy elrejtett utalás valami vicces dologra, akkor egy profi fordító igazán beismerheti, hogy egyszerűen hibázott. De nem. Ő nem. Sőt, idézem: “Nincsenek bakik, a kérdés is sértő.” Mégis mennyire lehet valaki öntelt? Könyörgöm! Nincsenek benne hibák? Ugyan kérem.

(Nem olvastam a könyvet, úgyhogy előre elnézést kérek a rajongóitól.) Egy szar ponyvánál ezerszer népszerűbb és nagyobb költségvetésű könyveket is olvastam angolul és magyarul is, és nagyon ritka, hogy ne éreztem volna úgy, hogy valami nem stimmel, hogy az eredeti egyszerűen jobb. (A ritka kevesek közé tartoznak a Harry Potter könyvek és a Göncz Árpád-féle Gyűrűk Ura fordítás.)

Hogy pont őfelsége háziasszonypornója lesz hibamentes? Valószínű. Na de mindegy. Inkább megyek vissza fordítani egy animét, amiben cuki lányok cuki dolgokat csinálnak, csak éppen két perc alatt szövegelnek annyit, amennyi tartalom egy lazább ponyvában összesen van.

Egyesekkel ellentétben engem érdekelnek annyira a fordításaim, hogy ha találkozok valami olyasmivel, amit nem ismerek, annak utánanézek (ebben a részben: kabuki színészek, harminc évvel ezelőtti shoujo manga szereplők, vermutszínező bogarak és buddhista jóslás). Inkább rászánok órákat, mint hogy utólag derüljön ki, hogy átsiklottam valami fölött.

Egyesekkel ellentétben én belátom, ha hibázok, és zavarnak is a hibáim. Ha már a fordító sem érti, amit fordít, akkor hogy várhatja el, hogy az olvasó megértse, amit költ?