A telefonomba szoktam volt jegyezni, ha véletlenül találkozok valami olyan témával, amiről érdemes lenne itt vagy plörkön írni, és volt idő, amikor ezeken szépen végig is mentem, mihelyt volt módom. Bezzeg most. Gyűlik már vagy két hónapja – az első jegyzet a Moziünnep, hogy az anno milyen jó volt. Akkor – mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem (ez meg milyen nagypapás szöveg már!) – egész pénteken ültem a moziban, reggel tíztől hajnal kettőig, és ha jól emlékszem vagy hat filmet megnéztem (persze köztük néha volt egy-két óra szünet, akkor rohantam haza leplörkölni az utolsó filmet – milyen nosztalgikus is, akkor még az Ipar utcában laktam). Tényleg nagyon jó volt. Aztán nem sokkal később, viszont már a koliban egy csütörtök megnéztük a Parfüm című filmet, ami nagyon tetszett. Mondjuk egy ilyen drámánál nem tudom, jó-e azt mondani, hogy tetszett – inkább nagyon megfogott. Jó film (mint a Moziünnepen a Dark Knight volt). Nem sokkal később volt szerencsém a Simpsons filmnek is nagyjából a kétharmadát megnézni. Akkor úgy gondoltam, hogy majd írok róla, ha a maradékot is láttam, de aztán ez azóta se történt meg. Meg aztán van itt valami jegyzet a Blind Guardian Inquisition című számához, amiben az volt a hatalmas poén, hogy a Monty Python Gyalog-galoppjában ezt skandálják a szerzetesek (igen tudom, hogy azért a “Pie Jesu Domine, dona eis requiem.” egy kicsit régebbi, mint ezek, de attól még vicces volt).
Van egy jegyzet a Bárka és a Nemzeti Színház nevével, mert majd szeretnék egyszer színházba is menni, és ezek hirdették magukat a metróban ezerrel — azóta már mondjuk egyszer voltam a Kalevalán a Trafóban, de művelődésből sosem elég. Meg van egy jegyzet, ami arra emlékeztet, hogy osszam meg veletek Vízvezetékszerelő János hihetetlen esetét — a jóember, ahogy Amerikában emlegetik, Joe the Plumber az elnökválasztási kampányban vált szállóigévé, csak mert valamelyik jelölt egy vitában említette. Onnantól kezdve meg nem volt megállás, azóta már közéleti személyiség lett belőle, és ahogy a Wikipedián olvasom, komolyan politizálni is kezdett azóta (nyilván rájött, miből lehet megélni).
Van aztán egy kérdés is, amire (és ez meglepett) az interneten nem találtam választ. A kérdés a Kálvin tér környékén nézett rám egy aknafedő tetejéről: “M. Kir. P. T. H.” — ez ugyan mit takarhat? Az “M. Kir.” része még csak-csak megvan a dolognak (bár ki tudja), de hogy a többi… Van ötletetek? (Azóta kiderült (ismét) a plörk-közösségnek köszönhetően, hogy ez a Magyar Királyi Posta- és Távíró Hivatal rövidítése.)
Aztán egyszer jegyeztem le olyat, hogy “rozsdabarna s szépia felhők” – ebből nyilván verset akartam faragni annak idején, viszont elveszett az ihlet. Ahogy ezt leírtam, belegondolva… hamarosan meg fog születni az a vers!
Van két esszé-téma is (elég nagy vonalakban), az egyik egy társadalmi utópiáról szól, és hogy a felhő-társadalom jövőképe ennek mennyiben felel meg, a másik pedig emlékeztető, hogy kéne írni valami ismeretelmélettel kapcsolatost, mert rég volt már itt filozófia.
A vége viszont vajmi kevéssé filozofikus, sőt inkább obszcén. Egy héten kétszer megyek az Eötvös Kollégiumba a Móricz Zsigmond körtér fölötti hegyre, és ott az út végén virít egy tábla egy kapualjnál, amin mindig nagyot mulatok, mivel annyi áll rajta: “30 perc torna csak nőknek!”
