Tagnap délután, hiszen csak két óránk volt, már fél kettő körül a tornaépületben kötöttünk ki. Csak hogy jól érezzük magunkat. Bejött. Kezdtünk röplabdával, bár azt nem sokáig játszottam, aztán megtanultam úgy-ahogy tollasozni, majd amikor a pingpongklub átvette az uralmat a terem fölött, akkor maradtam velük játszani – így végül nyolc után haza is értem, beugrottam a zuhany alá, ettem, kanjikat tanultam (rémisztő látni, hogy 125 kanji vár ismétlésre) és tizenegykor már bedőltem az ágyba… Ma reggel azért éreztem, hogy csináltam valamit, a lábaimban főleg, a karomban igazán csak délben, amikor a pálcikákkal operáltam – na az poén volt még egy totál izomlázas csuklóval. De legalább megtanultam egy pingpong mozdulatsor alapjait. Így se rossz, de még közel sem elég. A tollas nem az a lassú és kényelmes tóparti pötyögés volt, hanem háló fölött, csapkodósan, gyorsan. Eleinte el se találtam a labdát, de a vége felé már az adogatás szabályait is kezdtem felfogni. A hétfői foci és most a tegnapi tesinap után ma pihenek, nem csinálok semmit, csak tanulok. Meg eszek, most is farkas éhes vagyok.