Nyár van, már végre olyan igazi, nem az esős évszak fülledt felhőssége, hanem nyár. Nagy meleg, kék égen gomolygó fehér felhők, napsütés, kellemes szellő, meg minden. Az esős évszak mennydörgését váltja a kabócák zúgása. Szól a hetvenes évek eleji rock (most épp Rush, Yes), és rámjön az inger, hogy bepattanjak egy kisbuszba és beutazzam a világ összes nyári fesztiválját. Kár, hogy Japánban lényegében ismeretlen ez a hippi-inspirálta nyári életmód.

Persze én meg a hippik, a világ két vége, mert nekem még ilyenkor is a vizsgáim miatt kell aggódni és ilyen ragyogó vasárnap se tudok a tópartra kiülni, hanem a szobámban kell írnom a beadandóimat. Remélem nem kell mondanom, mennyire nincs hozzá hangulatom, de legalább ha vége, akkor két hónapra vége, és csak a buli és a nyár jön. Meg valami meló, ha nem jönne ki minden az ösztöndíjból.