Ma reggel el akartam menni a Mitaka-beli templomba, de nem találtam meg időben, úgyhogy majd jövő héten. Sebaj. Utána meg Roberttel (a román srác) elmentünk Shibuyába, aztán Choufuban is körülnéztünk, megtaláltuk a tényleg olcsó szupermarketet, aztán hazafelé kiszemeltem, hogy holnap hol fogok ebédelni (egy ramenes a Tobitakyu állomás közelében), majd vettem magamnak halas bentót, és azóta webfejlesztés beadandót csináltam valakinek, és ennyi is volt a mai nap. Azt még azért megjegyezném, hogy én annyi szálkát halban nem láttam, mint abban a két szelet lazacban. Cserébe viszont finom volt. És már fejlődök is, nem fáradt el annyira a kezem, mire belapátoltam az extra adag rizst. Gondoltam arra is, hogy ma hajat mosok, de ebből már csak naptári ma lesz, így éjfél után már nincs hangulatom nekiállni… Persze flickrre ismét raktam föl képeket, csak sajnos a Shibuyás videót már nem engedte, mert nem fizetős az account-om.
To buy
I was planning to buy a few more stuff now in the first days: a bike, a camera, an electronic dictionary and a guitar. I probably won’t yet buy myself a bike for two reasons: i can borrow one for free from the university, at least the romanian girls said so, and it would be just a trouble when i’ll be moving at the end of the year to my new dorm or flat, however it’ll turn out. The camera is not so urgent either, as the compact HP isn’t doing that bad a job (though the video quality is crap), but i really want to get myself something more serious, a cheap dslr or something along that line, with which i could make really good photos. Any idea which one would be the best for a (nearly) beginner like myself?
The electronic dictionary is pretty important, one with a touchpad, so that i can draw kanji on it i see and don’t know. That would be very useful to figure out what the signs or texts actually say, at least until i learn all the 1945 common kanji. And a guitar… Well. Many of you who know me for a long time may smile at this… But it would be fun to learn that as well. Knowing the way to make or at least to play good music would be great… And it brings people together somehow. That’s on my mind nowadays.
Harmadik nap
Szörnyű belegondolni, hogy ez már a harmadik nap volt, pedig egyáltalán nem telt eddig egyik se eseménytelenül. Ma reggel azzal nyitottam, hogy elrohantam egy コンビニ-be kenyeret venni a reggelihez, meg kerestem az e heti Jumpot – persze ez utóbbit sikertelenül, mert mint utólag kinyomoztam, hétfőnként jelenik meg (ilyen “mellékes” infót is csak a japán nyelvű wikiben találtam). Aztán elindultam volna világot (Tokiót) látni, de a liftben összefutottam egy osztrák lánnyal, és végül velük(még jött egy orosz meg egy skót lány, egy olasz és egy szlovén srác) indultam el az Ichigaya parkba cseresznyevirágzást nézni – ráadásul magamtól is nagyjából arra mentem volna, úgyhogy nagyon jó volt, hogy még társaságom is akadt. Amikor jöttünk el, ők mentek kajálni, én meg turistáskodni Shinjuku központjába, készült egy csomó fotó természetesen. A hazaút teljesen eseménytelen volt, az itteni állomásnál derült ki, hogy 40円 hiányzik a kártyámról, utánfizettem egy százast (jobb volt így, mintha ezressel kellett volna feltöltenem megint). Ma is bentót ebédeltem (délután öt körül), aztán a román lányokkal mentem megkeresni a híresneves “közeli” “szupermarketet”, ami se közel nincs, se nem az a hatalmas és olcsó áruház, sikerrel is jártunk, egyedül a kenyér volt olyan olcsó, hogy megérje megvenni – minden más a コンビニー-k árkategóriája volt. Amióta hazaértem csak a képeket töltögettem föl meg a két videót, amiket ma csináltam, meg írom ezt… Ja, a képeket a flickr oldalamon lehet megtalálni, mindjárt átírom itt a kezdőlapon is a linket… (Úgyse lesz türelmem saját fotóoldalt csinálni…)
馬鹿鳥
Remember that bird in the Naruto anime that always flies in the background crying out “baka, baka!” whenever everyone’s favourite main character is even more stupid than usual? Well. There’s indeed such a bird, and it’s always around the dorm. I almost fell of the chair laughing when i heard that very same “baka, baka!” cry as in the anime.
Japán
Itteni idő szerint csütörtök délben már a koliban voltam – mit ne mondjak, első dolgom volt bevágódni a zuhany alá, mert már… Na jó, ezt nem részletezem inkább, hölgyolvasók is vannak (remélem). Az út eseménytelen volt, a szokásos repülős unalommal, olvasni se olvastam, zenét is csak a beépített kütyüből prüncögő jazzt, megnéztem a Skins harmadik évadjának záróepizódját (és jelentem, nekem tetszett) meg két filmet ami ment (Australia és Marley & I, mindkettő jó volt), meg persze próbáltam annyit aludni, amennyit csak tudtam, a jetlag elkerülése végett (bár ebbe az irányba nem olyan durva, tapasztalataim szerint), aztán egyszer csak közölte a kapitány, hogy húsz perc múlva akkor Tokyo-Narita következik. Le is szálltunk, még a csomagom is megkerült, pedig. Taxit küldött értünk az egyetem (Tokyo University of Foreign Studies (TUFS), 東京外国語大学（外大）), a román sráccal (még két lány jött onnan, sajnos nem tudnak magyarul) jöttünk egy kocsival, aztán (immár egyedül) jött a zuhanyos jelenet majd indulás is, regisztráció a helyi önkormányzatnál, utána meg már akkor ettünk valamit (azóta is mindig elfelejtem mi volt az, de mindegy is), és estefelé hazaértem és rövid bevásárlás után (csak kenyeret találtam ehetőt) kipakoltam mindent a helyére és zuhany ismét, ágy, alvás (eddigre azért már éjfél volt).
Meglepetések
Pénteken volt életem első (és remélhetőleg nem utolsó) meglepetésbulija. A baráti társaságunk zúdult rá az egyik legjobb helyi kocsmára, ahol aztán zárásig elvoltunk – még a volt irodalomtanárunk is ott, ő is aláírta a pólót, amit ajándékba kaptam… Nagyon jó volt, egész este fülig ért nagyjából a szám, és ezzel ahogy néztem, mindenki más is így volt. Érdekes volt belegondolni, hogy akiktől ott elbúcsúztam, azokkal legközelebb ki tudja, mikor találkozok, ha egyáltalán…
Sokukkal viszont másnap este is találkoztam, kevésbé meglepetés, de buli, és én voltam (kivételesen) mögötte: koktélozás és fondü estétől hajnalig. Nagyon de nagyon jó volt. A fondü is működött gond nélkül, nem gyújtottuk föl a házat se a denaturált szesszel, ami alatta égett, se a mécsesekkel, amikkel a Föld órája alatt világítottunk… A koktélok is jó sokan voltak és jófélék, bár egy kicsit alternatív megvalósítással (vagyis nem egészen a hivatalos recept szerint): kanadai cider (whisky, sör, almalé, pirosarany), Cockney pezsgő (pezsgő, gin, citromlé, szörp), gin és keserű citrom (gin, citromlé, porcukor, tonik), Long Island (gin, whisky, rum, vodka, szörp és narancslé, kóla), Mojito (rum, citromlé, szénsavas víz, cukor, menta), Bloody Mary (vodka, paradicsomlé, citrom, kapor), szarvasölő (sör, kóla, sherry), szitakötő (gin, sör, gyömbér, citrom), kis hableány (sherry, pezsgő, szörp), atomtengeralattjáró (vodka, sör), bólé (bor, narancs, pezsgő) – az összfogyasztás egy üveg whisky, egy üveg gin, egy üveg rum, két üveg vodka, három üveg pezsgő, négy doboz sör. A házat alig bontottuk le, és senki nem itta betegre magát (legfeljebb hülyére). Aludni én nem aludtam (sokat), úgyhogy másnap már csak ezért is izgalmas lett volna – hát még a rendrakás!
Szerda
Valahogy nekem a szerdák már csak ilyen görbe napok maradnak (bár hasonló cipőben járnak a hétfők, keddek, péntekek és szombatok is – belegondolva, már csak a csütörtök és a vasárnap “szűz” úgy-ahogy). Múlt héten szerdán beugrottam az egyetemre elbúcsúzni meg este az utolsó spanyolórát letudni, de mind előtt kivillamosoztam-metróztam (szerencsére akkor épp járt a hármas) a Duna plázába cipőt venni. Ilyet se gyakran csinálok, csak hzsé említette plörkön, hogy jófajta cipőket vesztegetnek olcsóér’, nekem meg azért nem ártott volna, mert a teliegyes-Adidas kivételével nincs olyan csukám, ami épségben volna… A végeredmény egy Etnies lett, zöld fajta, minimál, csak épp képet nem találtam róla – bár ez nem meglepő, hiszen egyrészt “mintacipő” (ezért is került csak ötezerbe), másrészt meg nem is tudom a nevét, mert mire eszembe jutott, hogy meg kéne nézni, addigra már a bőrönd mélyén hevert (pakolás folyik, de erről majd). A búcsúzás nem úgy sikerült, ahogy képzeltem, de ezen még változtatunk, a spanyol jó lett nagyon, utána meg még hajnalig beszélgettünk-játszottunk a koliban, csak úgy, nameg spontán egy üveg vodka társaságában (igazán kíváncsi leszek a huszadik szülinapomon a szakéra, addig viszont valószínűleg alkoholmentesen fogok élni – Japánban húsz év az alkohol-dohány korhatár). Másnap meg rohantam a vízumomért a követségre… (Meg aztán kiköltöztem a koliból, poén volt annyi könyvet egy táskába bepakolni – de sikerült.)
How I met your Skins
Yesterday evening i watched an episode of Skins (season 3) and a couple of the first season of How I met your mother. There were so striking similarities to a few events in my life that i couldn’t help but write them down here. (Please don’t read forth if you haven’t seen Skins s3e8 and How I met your mother s1e12-18 and don’t want to be spoiled. Please don’t read if you were playing a great role in my private life in the past time and don’t want to read about yourself.)
Lost in Translation, still version
I so much want to see that movie, but couldn’t yet manage to. The important thing is that before Japan.
Title: Lost in Translation
Creator: `gilad
