Valami vak fény
Mi sziszeg csendesen
Köröttem mindent elsöpör
Simogat a vad ár
Atomvillanás
Atomvillanás
Done
Listening to Etude de multiples by Eluvium, i’ve completed my novel for that competition i’m taking part in. Tomorrow i’ll send it, and hope for the best. I’ve shown it to a couple of people, and most said that it’s not not as bad as could be (i’m being modest here not quoting their opinion). I have another competition too, one that i still have loads of time to work on, which is focused on sci-fi writings, so i’ll try my luck on that field too (i’ve never done anything sci-fi yet). I’ll post both novels here once i’ve got the results.
Határozat
Üdvözöljétek a Blogball legújabb “szerzeményét”, thingol blogját!
Más. Elhatároztam, hogy mostantól újra soknyelvű blog leszek, mert egyszerűen tarthatatlan, mennyire kijöttem a japános-németes formámból, így, hogy folyton csak magyarul meg angolul írok. Lehet, hogy kevesebben fogják érteni, de ilyen esetekre ott van a Worldlingo-féle fordító, amit én is sokszor használok, és ha valakinek van egy kis józan esze, meg ért angolul, jól tudja majd hasznosítani. Ezzel éles ellentétben áll az az elhatározás, hogy amíg az írásbeli érettségiken túl nem vagyok, jelentősen mérsékelem majd a gépnél elvert időmet – nagyon sokat kell még tanulni, főleg magyarra és törire, bár azért talán az emelt matek is megérdemelne egy kis ráfordítást. Jóra kéne írni őket, úgy nagyon…
Megijedtem
Ma elmentem reggel suliba, és úgy a második szünetben jutott eszembe, hogy nekem van egy pályázatom, ami mostanában lesz esedékes (nyugodt szívvel linkelem, több között jobb versenyezni). Amíg úgy öt óra körül haza nem értem, igencsak izgultam, hogy ma van a beadási határidő… Nem olyan egyszerű dolog egy délután alatt megírni egy novellát, kritikát kérni róla, megejteni a javításokat, aztán még kinyomtatni, CD-re írni és feladni postán (főleg a megírás része húzós a dolognak). Minden esetre nem siettem haza, négytől ötig elüldögéltem egy kávézóban két fekete (kávé, nem nő) és két tonic társaságában – közben azért a novellát tervezgettem, de még attól necces lett volna megírni. Persze mihelyt hazaértem, megnéztem mikorra kell beadni: szerencsére csak 25-ére. Így egy kicsit kényelmesebb, bár még mindig nem sétagalopp. Ha kész lesz és elbírálták, akkor majd publikálom.
Birthday
If i’m right, the blog just had its third birthday sometime around now. I think (i hope) there’ll be loads more such posts in the future. I don’t plan to drop blogging, and i think that by the fourth birthday, the new version will be on and out, with all the new stuff i’ve been planning for so long. Thanks for all the 692 comments and the countless visits. See you in the future.
Osztálykirándultunk
Nagyon… érdekesre sikeredett ez az idei – sajnos utolsó – osztálykirándulásunk. Szokás szerint nem velünk volt a probléma – az egy dolog, ha egy tizennyolc éves bagázs osztálykirándulása nem éppen alkoholmentes. De hogy drága osztályfőnökünkre miért mindig a kirándulásokon jön rá az ötperc, és miért nem tudja magát fékezni, ha tudja, hogy nem bírja se a hangulatot, se a piát, amikor negyven-valahány éves és köztudottan alkoholista, hogy miért nem tudja megtenni, hogy bezárkózik a szobájába és nyugton marad, bedugaszolja a fülét és nem foglalkozik semmivel, ahelyett, hogy minket zaklat, este kilenckor már razziákat tart és mindenkitől szedi el a szeszt, miközben ő a reggel nyolcas induláskor sem volt tiszta (és akkor még diszkréten fogalmaztam, mert a talpán alig állt)… ah, mindegy, nem bosszantom magam.
Egyébként jó volt. Jókat beszélgettünk, jókat buliztunk. Kár, hogy az utolsó. Lehet, hogy kéne szerveznünk a tanárok kihagyásával egy hasonlót. Úgysem sok köze volt hozzá, miért ne menne nélküle?
Kies
Csütörtökön a három egymást követő matekórából az egyiket – tanári engedéllyel – kisajátítottam, csak hogy szövegeljek. Tárgya a komplex számok voltak, akiket – minő aljasság – kihagytak a középiskolai tananyagból (egyébként teljesen meg tudom érteni, hogy miért: végignézve a többieken, miközben magyaráztam, nem sok olyan tekintettel találkoztam, amiben a megértés tükröződött – és az ifjúság érdektelenségét mutatja, hogy az érdeklődés is csak az ő szemükben villant fel). Ez a matek egyébként kellemes kis programot biztosított nekem szerda estére… nem viccből nem írtam ám aznap: nyolc körül értem haza, mivel ott voltam a Szerdatársaság-féle Spiró György beszélgetésen, aztán meg kellett buherálnom a tanárok tablóképeit, készülni kellett a másnapi matekra…
Dzsugasvili
Jó kérdés, ugyan miért Sztálin eredeti családnevét választottam címül. A válasz már közel sem olyan érdekes: a kapocs Grúzia, ahol a drága kommunista diktátor született, Grúzia, ami bizony a Kaukázusban van. És íme, meg is érkeztünk… Valamelyik nap olvastam és hallottam raszpnál a Kaukázus nevű zenekarról – bár elsőre nem mint zenekartól, hanem mint költőktől hallottam valamit, a verset, amit raszp linkelt. A honlapjukról le lehet tölteni elvileg minden publikált művüket, úgyhogy szemezgettem közülük (közülök) – némelyik tetszett, némelyik nem, ezért úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt, és letöltök egy egész albumot. Még nem fogtam hozzá, de szerintem az az album fog nyerni, amin a legszimpatikusabb címek vannak – a hangos-verseskötet persze kötelező, az a többitől függetlenül biztos helyezett. Holnap-holnapután osztálykirándulás, és szerintem a kütyümre rápakolok egy keveset a Kaukázus gyümölcseiből – illeni fog a hangulathoz, remélem.
Oklahoma
I’ve just read on Slashdot, how reckless is the american government. It seems that not only the higher-ups, but even those maintaining the US government websites are totally hopeless. Honestly, how can someone put a clear and bright SQL query in a url clear and bright, totally unencoded? Though it’s said that the site since then underwent “maintenance”, but still, anyone could get the very personal, more-or-less sensitive data tens of thousands of people, just because they simply thought that whoever would log into that system would be innocent, and surely not someone who knows the smallest bit of SQL. Though those people must be quite interesting, making such basic mistakes in a government website – honestly, even my blog is more secure than that (not as if i’d want anyone to try it out, but if you were trying, i hope you won’t find any such lame exploits – if it took more than a minute to hack me, it already worth my work). The most fascinating part of it all, how hard the writer of the above mentioned article had to emphasise the dangers of such an exploit before any measures were taken. This is scary – the whole situation kind of reminds me of the comic strip that a commenter at Slashdot mentioned. I hope this level of quality (meaning the exploit, not the comic) is not general among governments…
