I could say the same thing as the Chaos Marines from Warhammer 40k: Dawn of War: “Do you hear the voices too?!” Yeah, i do hear them. The whole day today they’ve been singing this great verse…
Looking down from ethereal skies
Symphony X – Paradise Lost
Silent crystalline tears I cry
For all must say their last goodbye –
to Paradise
And i was already addicted to Paradise Lost stuff… See the book by Milton, the great depressed-metal band, and loads of songs with this theme…
A filozófia OKTV szóbeli döntő témakörei pedig a következőek:
Azt hiszem egyértelmű, hogy az utolsó téma kinyírna azonnal, hiszen az puszta lexikai ismerethalmaz, semmi értelem benne, de a többi mind érdekes. Mindet ki kell dolgoznom jövő péntekig – akkor lesz ugyanis a döntő – úgyhogy ötleteket, észrevételeket, érveket, gondolatokat, akármi kapcsolódó mondanivalót szívesen fogadok…
Kiderült, hogy…
Írásbeli rész eredményei:
Olvasott szöveg értése (maximum 75 pont) 75 pont
Nyelvtani, lexikai ismeretek (maximum 30 pont) 22.5 pont
Fogalmazási készség (maximum 45 pont) 33 pontSzóbeli rész eredményei:
Hallás utáni szövegértés (maximum 75 pont) 45 pont
Szóbeli vizsga (a 3 feladat értékelése együttesen) (maximum 75 pont) 67 pontAz Ön vizsgájának értékelése: SIKERES KOMPLEX vizsga (C-típusú bizonyítvány) .
Ez Telc német, középfok. Szóval mostantól két nyelvből van vizsgám. Hurrá.
Ma pedig jó volt. Vettem délután ilyen karerősítő giroszkópot, amit hol powerballnak, hol rollerballnak hívnak (az enyém dobozán épp ez utóbbi név szerepel). Eleinte semmi sikerem nem volt vele, de azóta már sikerült néhányszor elég istenesen felpörgetnem, és akkor bizony örültem, hogy a kezemben tudom tartani. Meg aztán.
Ma befejeztem Vonneguttól az Éj anyánkat, és egy régebbi bejegyzésemet olvasgatva rájöttem, hogy már a Kékszakállt és a Bajnokok reggelijét is olvastam, pedig ez utóbbira egyáltalán nem emlékszem. Vagy legalábbis egyelőre, cím alapján. Amerikában megvettem angolul, úgyhogy majd egyszer az is sorra fog kerülni. De egyelőre még van négy másik, meg aztán egy hónap múlva már érettségi, és nekem változatlanul kerek egy tételem van kidolgozva. Muris. Magyarra nagyon kéne pedig tanulni…
Egyébként most este megnéztem a Shippuuden utolsó három részét (ami tulajdonképpen négy). Ezt a részt pont nem olvastam a mangából, de majd pótolom. Különben már nem is nézem se a Narutot, se a Bleachet. Sokkal szórakoztatóbb és érdekesebb a manga, és ami fontos, ott nincs semmilyen silány töltelék (vagy száz részből egy, na bumm). Néha azért persze belenézek, mert mozgásban látni egy kicsit más, de mulatságos, ahogy egy Naruto részben (példának okáért) azzal töltik ki az időt, hogy az ellenfelek merednek egymásra, és ez az esemény. Most vasárnap egyébként lesz a Conqueror of Shambala (FMA film) a tévében, megnézem majd…
I’m once again writing. I’m back from Paris. It was good. Very good. Today was not, actually it was pretty… khm… bad, but who cares. In the capital of fashion and bearer of loads of other totally meaningless titles (so in Paris), we’ve seen (almost) everything there is to see in about three days, and tried out whatever we could—too bad that because of our financial limits, the number of our “experiments” was also limited… The weather was agains us too, just as the receptionist of the hotel where we first reserved a room (he claimed that he didn’t read any direct request of reservation in the e-mails we sent—this means that “we would like to reserve a room for two nights” isn’t a clear enough expression), but we really enjoyed our stay. Would go back for a week, but first i need to win the jackpot.
Meg ami utána jön. Holnap ugyanis reggel fél nyolckor a drágaságommal elrepülünk három napra Párizsba. Alig várom már…
Mától pedig hivatalosan is sok könyvet olvasok egyszerre: Esterházy Péter – Harmonia Caelestis, Rudyard Kipling – Kim, Umberto Eco – The Mysterious Flame of Queen Loana, Kurt Vonnegut – Éj anyánk, James Joyce – Ifjúkori önarckép. Most ez sok?
És a meglepő, hogy a szűk keresztmetszetek (az Esterházy meg a Joyce) nagyon bejönnek, így szegény Vonnegut szorult most a lista hátsó fertályára.
Művészkedek, olvasok. Pít tanulok, alszok.
Rájöttem két dologra. Egy, a torma az nem jó. Miért? Lássuk, mit kéne tudnia: legyen csípős, legyen karakteres íze és járuljon hozzá valamivel a kajához. Ehhez képest olyan, mint a vodka alkohol nélkül – az íze tökéletesen ugyanaz, ugyanúgy éget, nem csípős, és mivel nincs benne alkohol, még az íze is elveszti kellemes jellegét. Így viszont semmi értelme… Csak azért, hogy égjen utána a gyomrom, nem fogok pépesített alkoholmentes vodkát kenni a húsvéti sonkára.
Kettő, nagyon útálom (sic) ha valami keresztülhúzza a számításaimat. Vagy ha nem tudom megvalósítani egy tervemet, rajtam kívül álló okok miatt. Például el akarok utazni valahova, és semmi akadály, csak épp annyi, hogy a légitársaság úgy dönt, hogy akkor pont kétszer annyiba kerüljön a jegy, mint különben. Vagy el kéne érnem egy vonatot, mert utána két órát kéne várni a következőre, de az emberek ezzel nagyjából annyira törődnek, mint az afrikai éhezőkkel, és szemrebbenés nélkül akadályoznak.
Húsvéti morgolódásunkat hallották. Bocs, hogy így kezdtem, de a vége legalább szép lesz: kívánok minden kedves olvasónak boldog húsvétot és minden hölgynek sok-sok locsolót (a locsolóknak meg sok-sok… pirostojást).
What makes a blog good? What makes a good blog popular?
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2026, valeblog. Use for AI training forbidden. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.