Ma a reggeli számlanyitás (450円) és orientációs beszélgetés (majdnem urientációt írtam, ami nem is lett volna nagy gond, mert nagyon vicces volt, ahogy a tanárok zavarba jöttek, amikor szóba került az orvosi vizsgálat kapcsán – ahol sajnos vérvétel is lesz, meghalok megint – a vizeletminta, az urinalízis) között visszajöttem a szobába kanjikat tanulni (amik között szerepelt a bénulás is (痺), amit úgy jegyeztem meg, hogy egy betegség (külső keret jelentése), amiben egy csepp (vonás) agy (a rizsföld-négyzet másik “jelentése”) mindenestül (nagyjából az alsó elem jelentése) elromlik, és mellesleg paralízis, amit a helyesírás-ellenőrző itt felajánlott az urinalízis helyett – innen jutott eszembe), majd utána összekaptam magam, és a bolgárokkal meg Roberttel elmentünk bringát venni a Seiyu-bö (se a -ba, se a -be nem hangzik jól), csak előtte még megettem életem első ramenét, ami még egy érdekes történet (bementem az “étterembe” (inkább bárnak neveznék otthon), köszönök, mondom, hogy rament kérek – a “milyet?” kérdésre csak annyit tudtam mondani, hogy mindegy, csak ramen legyen – itt esett le az egyik vendégnek, hogy akkor én biztos a Gaidaion tanulok, és beszélgettünk is erről pár percet, mielőtt elém rakták a hatalmas adag löttyöt, finom volt és nagyon sok, mellesleg 700円), majd hazabringáztunk, az egyetemen is regisztráltuk a járgányokat (amikor megveszed, eleve ki kell tölteni egy rendőrségi regisztrációs lapot, így “rendszámot” kap a bringa), és eltekertünk Fuchuba a 百円屋-ba (a boltot biztos nem ezzel a kanjival írják), közben találtunk egy jó kis lakberendezési áruházat, ahol holnap rizsfőzőt, termoszt és edényeket fogok venni, ma így csak a pálcika, egy aromazáró doboz a kávénak (kicsi lett) és mosópor került sorra egy szárító és egy ruháskosár társaságában – nameg egy bögre, amiből most a vacsorához kakaót hörpöltem. Kevés mondatban sokminden, remélem azért olvashatóan írtam. Sajnos fotókat ma nem csináltam. Feltölteni most már úgyse lenne időm, mert holnap háromnegyed kilenctől (reggel) évnyitó, utána szintfelmérő tesztek, úgyhogy fittnek és üdének kell lennem (a fent említett kávé ebben segíteni fog valamelyest, de közel sem eléggé).

Reggel elkezdtem kanjikat tanulni, aztán elrohantam, megvettem magamnak az eheti Jumpot, elolvastam belőle néhány mangát, “kiszótáraztam”, amit nem értettem, aztán úgy döntöttem, hogy elég ennyi mára, és elindultam Fuchuba vonattal, hogy körülnézzek. Vettem magamnak egy nyakkendőt a “uniqlo” nevű helyen, piszok olcsó, az biztos, hogy mindent ott fogok venni. Sétálgattam, fotókat csináltam, aztán megéheztem. Mára a terv ramen volt (Naruto feeling, a manga után főleg), de ez természetesen nem jött össze. Fuchuban, amikor megtaláltam a ramenest még nem voltam éhes, az meg azért nem kis adag, amikor meg visszaértem a Tobitakyuhoz, a “közelben” lévő meg már bezárt. (Nagyjából az orrom előtt ment el az eladó.) Úgyhogy morcosan jöttem vissza a koliba, hogy ma is bentót kell ennem – aztán jött a megrémülés ideje, ugyanis a bentós hely is zárva volt. Ezután nem volt már kedvem keresgélni (mint azóta a skót lány felvilágosított, “hétfőn errefelé minden zárva van”), bementem egy kombinibe és vettem magamnak mélyhűtött kaját. Szerencsére megmelegítették nekem és még pálcikát is adtak, úgyhogy nem haltam éhen. Azóta a HLT honlapján dolgoztam, meg blogoltam meg hasonlók. Most pedig vár a hajmosás, bár már egy órája is elhatároztam ezt ugyanígy, ugyanezzel a lendülettel.

Ma reggel el akartam menni a Mitaka-beli templomba, de nem találtam meg időben, úgyhogy majd jövő héten. Sebaj. Utána meg Roberttel (a román srác) elmentünk Shibuyába, aztán Choufuban is körülnéztünk, megtaláltuk a tényleg olcsó szupermarketet, aztán hazafelé kiszemeltem, hogy holnap hol fogok ebédelni (egy ramenes a Tobitakyu állomás közelében), majd vettem magamnak halas bentót, és azóta webfejlesztés beadandót csináltam valakinek, és ennyi is volt a mai nap. Azt még azért megjegyezném, hogy én annyi szálkát halban nem láttam, mint abban a két szelet lazacban. Cserébe viszont finom volt. És már fejlődök is, nem fáradt el annyira a kezem, mire belapátoltam az extra adag rizst. Gondoltam arra is, hogy ma hajat mosok, de ebből már csak naptári ma lesz, így éjfél után már nincs hangulatom nekiállni… Persze flickrre ismét raktam föl képeket, csak sajnos a Shibuyás videót már nem engedte, mert nem fizetős az account-om.

Szörnyű belegondolni, hogy ez már a harmadik nap volt, pedig egyáltalán nem telt eddig egyik se eseménytelenül. Ma reggel azzal nyitottam, hogy elrohantam egy コンビニ-be kenyeret venni a reggelihez, meg kerestem az e heti Jumpot – persze ez utóbbit sikertelenül, mert mint utólag kinyomoztam, hétfőnként jelenik meg (ilyen “mellékes” infót is csak a japán nyelvű wikiben találtam). Aztán elindultam volna világot (Tokiót) látni, de a liftben összefutottam egy osztrák lánnyal, és végül velük(még jött egy orosz meg egy skót lány, egy olasz és egy szlovén srác) indultam el az Ichigaya parkba cseresznyevirágzást nézni – ráadásul magamtól is nagyjából arra mentem volna, úgyhogy nagyon jó volt, hogy még társaságom is akadt. Amikor jöttünk el, ők mentek kajálni, én meg turistáskodni Shinjuku központjába, készült egy csomó fotó természetesen. A hazaút teljesen eseménytelen volt, az itteni állomásnál derült ki, hogy 40円 hiányzik a kártyámról, utánfizettem egy százast (jobb volt így, mintha ezressel kellett volna feltöltenem megint). Ma is bentót ebédeltem (délután öt körül), aztán a román lányokkal mentem megkeresni a híresneves “közeli” “szupermarketet”, ami se közel nincs, se nem az a hatalmas és olcsó áruház, sikerrel is jártunk, egyedül a kenyér volt olyan olcsó, hogy megérje megvenni – minden más a コンビニー-k árkategóriája volt. Amióta hazaértem csak a képeket töltögettem föl meg a két videót, amiket ma csináltam, meg írom ezt… Ja, a képeket a flickr oldalamon lehet megtalálni, mindjárt átírom itt a kezdőlapon is a linket… (Úgyse lesz türelmem saját fotóoldalt csinálni…)