Az pedig nagyon furcsa, hogy az időzített szülinapos bejegyzésem valamiért nem jelenik meg a feedben. Valahol meg kell majd buharálnom a kódot, tudom is hol, de még egyelőre lusta vagyok belemászni.
Szülinapomra meg kaptam bátyáméktól egy jó kis karórát. Nagyon bejön…
Most délután tanulni és olvasni fogok. Meg családi életet élek. Meg várom a holnapot.
It’s interesting that exactly a year ago have i watched the Fullmetal Alchemist movie, and yesterday evening the hungarian anime channel aired the first episode of the series—dubbed. What a coincidence.
Időzített bejegyzés, ritkaság. 18 éves vagyok, mire ezt olvassátok, unikum.
A legutóbbihoz hasonlóan: abban mi a ráció, hogy iWiWen nem lehet háromnál több beszélt nyelvet megadni? Akkor hova írjam majd a spanyolt, a keltát meg a kínait, az arabot, a litvánt meg ezeket?
Two thoughts clashed in me: writing about the things i wanted to write about and writing in english, which habit i left lately… I decided to combine the two, but i don’t know what will be the result. Read only on your own risk.
Nem, nem a városunkban található kiskocsmáról szeretnék most írni (ebből a szóból elsőre “ínri” lett, ami meg már majdnem INRI, ami meg illik tudni, hogy mi – IESVS NAZARENVS REX IVDÆORVM, azaz Názáreti Jézus, Júdea Királya), hanem a hangulatról, ami a szobámban uralkodik. Mivel tegnap este anyukám rávilágított, hogy valószínűleg nagyon száraz itthon a levegő, és ezért nem kapok levegőt az orromon, úgyhogy ma beizzítottam a párologtatót, amit tavaly karácsonyra kaptam, raktam bele jó sok vizet meg pár csepp medvebalzsamot, csak hogy még üsse is a náthát, ha már párolog. Felraktam a szekrény tetejére, és lekapcsoltam a villanyt, fel az olvasólámpámat, és ebben a csökkent fényerejű környezetben szólalt meg szinte azonnal Oliver Nelson és bandája egy remek jazz-száma. Azóta ugyanezek a körülmények: párolog a lé, szól a jazz, kellemes fél-sötétet teremt a lámpa. Bár most már fel fogom kapcsolni az asztali halogént, mert a képernyőtől megfájdul így a fejem…
… olvasnivaló lesz ez a bejegyzés, mint az előző. Naplózok. Szerencsére viszont most nem a kód futása közben megjelenő hibákat, hanem az életemet. Vagy valami olyasmi.
Most vacsora közben – szokásomtól eltérően ugyanis ma, bár vasárnap van, vacsoráztam – egy azóta feledésbe merült gondolatfolyam (milyen furcsa, hogy angolul ez train of thought, azaz “gondolatvonat”) során felbukkant egy kérdés, ami viszont nem tűnt el. Ez a kérdés pedig az volt: vajon valahol, odakint a világban, van valaki, aki olyan, mint én? Nem úgy értem, hogy elmehetne a hasonmásomnak, hanem hogy az érdeklődésünk szinte teljesen azonos. És igen, mint gondolom rájöttél már, ez egy olyan bejegyzés lesz, amiben rólam lesz szó, méghozzá szép hosszan, ahogy egy “tartalmas irománytól” el lehet várni. Remélem, tényleg tartalmas lesz.
I wonder why is that, that as soon as i finish my work and in my totally exhausted, tired state want to talk to any of my friends online, they are Away. Is that also a Murphy-law? No problem, then i will work on till they return. I have a couple of things to do anyway…
Aki már dolgozott végig tíz órás műszakot kreatív munka területén (tehát nem az, hogy állsz a szalag mellett és csapkodod a szögeket a kalapáccsal, hanem például, mint én, webkódot írsz), az tudja, mit érzek most. De legalább már kész vagyok… Most már csak jelentéktelen apró darabok vannak hátra, de arra már legalább ketten vagyunk. Azért ilyet még egyszer inkább nem.
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2026, valeblog. Use for AI training forbidden. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.