Ma koplaltam. Erre végtelenül prózai okom van: az elmúlt napokban degeszre ettem magam, és végre akartam egy cseppet emészteni is. A vicces, hogy úgy igazán még így este nyolc óra magasságában sem vagyok éhes, pedig ma még semmit nem ettem (és nem is fogok). Van viszont ennek egy kis negatívuma is: könnyebben elfáradok az ilyen napokon, és (talán épp ezért) a teljesítőképességem is jóval alacsonyabb. Épp ezért ma nem csináltam úgy igazából semmit, csak egy beteg humorral és lolspeak-kel megrakott oldalt, meg egy hasonló stílusú “posztert” az ajtómra. Most még összeírok mára és holnapra 5-5 szót, amiket majd megtanulok (mindhárom nyelven, angolul, németül és japánul is). Elsőnek általános, témafüggetlen szavakat fogok tanulni (egy hétig), aztán később minden héten egy-egy témakör, mint mondjuk bevásárlás, lakás, utazás, szórakozás, étkezés stb. Nyár végére így nagyjából 250 szóval gazdagodom majd ezeken a nyelveken. Közben még Pascalt is tanulhatok. Ámen.

Pénteken – vagy ha úgy tetszik, tegnap – sportnap volt a suliban. Tavaly volt pingpong is, ami érdekelt is anno, bár nem emlékszem, hogy valójában játszottam-e vagy sem – idén ez nem volt, fociztunk. Sajnos csak egy meccset. Nem fogom részletezni a szervezést és a sorsolást, a lényeg, hogy egyenes kieséses rendszerben elsőnek rögtön összekerültünk az évfolyamunk másik jó csapatával, és a meccs tíz percében döntetlent is játszottunk. Hetesekkel kellett dönteni, azt pedig ők nyerték 2-1-re. Általában nem szokott megviselni, ha elvesztek egy meccset, talán mert már megszoktam – nem tudom, de ez most nagyon rosszul esett. Talán mert rajtam múlt? Mindegy, ennyi telt tőlem. Szeretném elhinni, hogy megtettem, amit tudtam. Lehet, hogy ezzel átverem magam, mert el is vetődhettem volna a labdáért, de egyszerűen nem. És kész. Ez volt, rossz volt, volt.