Yesterday evening i watched an episode of Skins (season 3) and a couple of the first season of How I met your mother. There were so striking similarities to a few events in my life that i couldn’t help but write them down here. (Please don’t read forth if you haven’t seen Skins s3e8 and How I met your mother s1e12-18 and don’t want to be spoiled. Please don’t read if you were playing a great role in my private life in the past time and don’t want to read about yourself.)
Lost in Translation, still version
I so much want to see that movie, but couldn’t yet manage to. The important thing is that before Japan.
Title: Lost in Translation
Creator: `gilad
Japán kaja, itthoni felvonás
Ma a japán követségen töltöttem elég sok időt, a Monbusho ösztöndíjas diákok szövetségének összejövetelén. Azzal kezdődött, hogy a nagykövet úr beszédet mondott, amiből nagyjából csak az “あの～”-kat és a hasonló bonyolultságú alapvető szavakat (meg a nyelvtani szerkezeteket, például a -て-s felsorolásokat és hasonlókat) értettem meg, de azért próbáltam nagyon értelmes fejet vágni. Szerencsére a folytatásban főleg magyarul folyt a szó. El is kellett mondanunk pár szóban, hogy kik vagyunk és miért-hogyan pályáztunk – izgalmas volt, amikor a hétből (hárman nem voltak ott) öten már előttem elmondták, amit akartak: japánul. Szerencsére még volt egy kollegina, aki nem vállalta a 日本語 bemutatkozást, így nem maradtam egyedül. Rengetegsokat beszélgettem nagyon jófej és segítőkész emberekkel, főleg magyarokkal (volt vagy bajtárs diákokkal) magyarul, vagy alkalmanként pár szót japánokkal japánul (az izgalmas része a dolognak). Az izgalmas azért csak az volt (és a beszélgetések mellett erre biztos emlékezni fogok), amikor annyi szusit és hasonlót hoztak be, hogy egy hadosztály jóllakott volna belőle. Kezdtem azzal, hogy egy tíz perc alatt megtanultam pálcikával enni (eddig ez kimaradt az életemből), majd folytattam egy igen vicces jelenettel: volt valami zöld szmötyi répakarikára placcsintva, de nem is kis adag, én meg (naiv) azt gondoltam, hogy biztos valami kísérő-édesség, és nagy bátran egyben bekaptam egy olyat. Na ha valaki már próbált evőkanálnyi tormát egyben megenni, az tudja, mit éltem át. A “zöld szmötyi” ugyanis wasabi volt… (Nem akarom tudni, milyen vörös lehetett akkor a fejem.) Maradandó. A szusik is nagyon finomak és/vagy érdekesek voltak, a műanyag fiolákban mellé adott szójaszósszal meg még egy másik ízvilág nyílt meg (azzal azért már a wasabi-malőr után óvatos voltam először), tehát az már biztos, hogy éhenhalni nem fogok japánban – legfeljebb csak szusin fogok élni öt évig…
Japán zene
Most olvastam suexID japán zenés írását, erre kommentnek kezdtem volna írni ezt a bejegyzést, de aztán rájöttem, hogy annak már sok, úgyhogy most itt.
Nekem a japán zene nem Gigivel, hanem az animékkel, első sorban a Digimonnal kezdődött. Utána meg már nem volt megállás. Emlékszem, amikor az A38-as Toy Dolls koncerten a kezembe nyomták az akkori Magyar Tarajt, mennyire érdekes volt egy japán punkzenekarról olvasni benne (azóta is csak egy-két (három) számot sikerült tőlük (a Samurai Attack-ről van szó) megtalálni). Az elindított valamit. Akkor kezdtem el japán zenéket keresgélni, gyűjteni.
No vodka, no victory
Today i visited the dentist, hopefully last for a very long time. I almost got used to sitting in the waiting room for hours, and then the sharp pain as the drill touches the teeth, or as today, the buzzing sound of the x-ray machine. About the last: i only needed that because two of my teeth are mysteriously missing (the funny is that one of my sisters-in-law has the same two teeth missing too) and the dentist wanted to check if they are still there in the bone hiding or are totally missing (luckily it’s the latter). Since then i’ve had lunch (i could, because there was no serious drilling today) and listened to the new HammerFall album while reading feeds. And reading cocktail recipes.
Hit hard, never wake up
One more problem with me having left my phone at home: there’s nothing to wake me “early”. Since i’m not going to any classes anymore (once again: just the Tolkien course every wednesday, next one will be the last), i don’t need to wake up, but still it annoys me if i sleep just because i can. I like to wake before nine, else i feel washed all day. Like now. Though this inactivity may be just as responsible, also that i hardly have anything to eat in the past day, but yesterday when i tried to write a german essay about traditions, i failed miserably after the second paragraph–and the same happened when i tried to practice japanese (even though in two weeks i’ll need it more than any of you probably ever will). I’ve been listening to music all the way. Alternative, as much as possible, up till today noon only Kaukázus, mostly because of the gig on tuesday, but since then others too, with Boffin (i realised that i have pretty cool alter music, for example Cigaretta, that Vlad showed me during the american exchange).
But i haven’t been entirely inactive all day, i helped my friends still working hard at the uni with the scripts homework. I really enjoy writing such small stuff, especially in the new languages (Python and Perl), and they’re happy too because they don’t have to work much with them. Now i think i’ll take a leave from the machine, now listening to remotelife podcasts (no. 11 by Aurus and no. 28 by Zsukov)
Éhes gondolkodó
Kedden este persze nem gondolkodtam annyit, mint kellett volna, és iszom is a levét. Pontosabban bár innám. Maradjunk annyiban, hogy egy kicsit túlköltekeztem Kaukázuson (a Morrison’s 2-ben azért ez nem olyan nehéz, ahogy észrevettem), úgyhogy most vagy két lyukkal szűkebbre kéne vennem a derékszíjat – még szerencse, hogy ez az én övemmel nem megoldható, szerkezeti sajátosságok miatt. A lényeg, hogy elég kevés a kajám, de nem fogok azért éhen halni, és amúgy is jó önnevelő hatása van.
Az egyetemen pedig kiadták a második scriptnyelvek beadandó feladatot, ami engem ugyan nem érint, de a többieknek megcsinálom nagyon szívesen – ráadásul még gyakorlás is. A feladat, hogy szövegben kell megtalálni az email címeket. Maga a megtalálás gondolom nem lesz nehéz feladat reguláris kifejezésekkel, inkább vicces kérdés, hogy mit tekintünk email címnek. Ezzel már itt a blog fejlesztése közben is többször találkoztam, amikor például a kommentelők emailjét kéne ellenőrizni (validálni). Az email címek wiki igencsak bőbeszédűen tárgyalja a témát, és nagyon tág határokat szab (nyilván a szabvány alapján). Nem tudom, mit szólna egy ingyenes szolgáltató, ha én olyan szép címet akarnék regisztrálni… Valószínűleg a beadandóban amúgy a blogom ellenőrző-regexpjét fogom használni, már csak azért is, mert az kész van. (Egy szabvány-megfelelő regexp (bár a címkéket ki kell venni a címből előtte) nem egyszerű, lásd a linket.)
Lazy
It’s no fun when you don’t have anything to do. It’s even worse if you could use that time for useful things but you’re way too lazy to move a finger. Now i’m sitting here for a way too long time in front of my notebook reading the japanese experiences of Sesam and the feeds whenever something new pops up, but i think now i’ll lay down on my bed and write a nice long german composition about whatever comes to my mind, i don’t really have an idea yet, and when i’m done with that i’ll practice japanese, at least so i plan. I could see my simulation of society systems class but what point would that be? Mostly none, since in two weeks i’ll fly to Japan and drop my studies here. The only class i’ll visit will be the one about Tolkien on wednesday—and the language courses, naturally.
So far the only problem with the “new” notebook is that the keyboard isn’t as good as could be. The space and the N key needs to be hit harder than usual, and some others don’t react as easily as i was used to it either. But it doesn’t really matter, i guess i’ll just get used to it in about no time.
Nem akar összejönni
Én tudok valamit. Nagyon ritkán sikerül valamit nem elszúrnom, nem elfelejtenem és társaik. Most például nagy svunggal elindultam az esti busszal, ahelyett, hogy holnap jöttem volna egy délelőttivel – egy kicsit nem kicsit nyugodtabban. Most elég rohanós lett, mert délután az otthoni asztali gépre Windowst telepítettem (és büszke vagyok magamra, hogy nincs egy darab illegális program se rajta), és ez okozott némi nehézséget. Egy körül nekiálltam (addig egy duplarétegű dévédére (hogy meglepődtem, hogy tényleg viszi a laptop írója!) írtam ki animéket és hasonlókat), és hamarosan jött az első meglepetés. A telepítő partícionálójával legyalultam a régi maradvány Ubuntus partíciókat és a Win rendszerpartícióját, az üres helyre direkt lassú formázással pedig ment az új Win – na a gond ott jött, hogy az újraindítás után közölte, hogy lemezhiba, és ő nem hajlandó elindulni. Hurrá. Ráadásul még a cd meghajtó is vacakolt, és csak ötödjére volt hajlandó onnan bootolni. Végül úgy sikerült csak működésre bírni, hogy ami eddig master vinyó volt, átkötöttem slave-re és fordítva (röviden: csere). Aztán már ment minden rendesen, szerencséjére… De normálisan mindent befejezni nem volt időm a hatnegyvenes buszig, úgyhogy édesanyámra maradt az Office és a Skype, kíváncsi vagyok, boldogul-e majd vele…
Ráadásképp pont mielőtt felszálltam volna a buszra észrevettem, hogy a telefonom nincs nálam, és amikor egy mellettem álldogáló volt osztálytárs megcsörgette, kiderült, hogy ki van kapcsolva (legalábbis nem elérhető). Remélem csak, hogy otthon vagy a kocsiban kiesett a zsebemből és elmozdult a simkártya (le nem merült, az fix), nem pedig a parasztelosztóban lopták ki a zsebemből… Plusz még a fogkefémet is otthon hagytam, azt vennem kell.
