To buy

April 4, 2009
valeblog
0 Comment

I was planning to buy a few more stuff now in the first days: a bike, a camera, an electronic dictionary and a guitar. I probably won’t yet buy myself a bike for two reasons: i can borrow one for free from the university, at least the romanian girls said so, and it would be just a trouble when i’ll be moving at the end of the year to my new dorm or flat, however it’ll turn out. The camera is not so urgent either, as the compact HP isn’t doing that bad a job (though the video quality is crap), but i really want to get myself something more serious, a cheap dslr or something along that line, with which i could make really good photos. Any idea which one would be the best for a (nearly) beginner like myself?

The electronic dictionary is pretty important, one with a touchpad, so that i can draw kanji on it i see and don’t know. That would be very useful to figure out what the signs or texts actually say, at least until i learn all the 1945 common kanji. And a guitar… Well. Many of you who know me for a long time may smile at this… But it would be fun to learn that as well. Knowing the way to make or at least to play good music would be great… And it brings people together somehow. That’s on my mind nowadays.

Harmadik nap

April 4, 2009
valeblog
0 Comment

Szörnyű belegondolni, hogy ez már a harmadik nap volt, pedig egyáltalán nem telt eddig egyik se eseménytelenül. Ma reggel azzal nyitottam, hogy elrohantam egy コンビニ-be kenyeret venni a reggelihez, meg kerestem az e heti Jumpot – persze ez utóbbit sikertelenül, mert mint utólag kinyomoztam, hétfőnként jelenik meg (ilyen “mellékes” infót is csak a japán nyelvű wikiben találtam). Aztán elindultam volna világot (Tokiót) látni, de a liftben összefutottam egy osztrák lánnyal, és végül velük(még jött egy orosz meg egy skót lány, egy olasz és egy szlovén srác) indultam el az Ichigaya parkba cseresznyevirágzást nézni – ráadásul magamtól is nagyjából arra mentem volna, úgyhogy nagyon jó volt, hogy még társaságom is akadt. Amikor jöttünk el, ők mentek kajálni, én meg turistáskodni Shinjuku központjába, készült egy csomó fotó természetesen. A hazaút teljesen eseménytelen volt, az itteni állomásnál derült ki, hogy 40円 hiányzik a kártyámról, utánfizettem egy százast (jobb volt így, mintha ezressel kellett volna feltöltenem megint). Ma is bentót ebédeltem (délután öt körül), aztán a román lányokkal mentem megkeresni a híresneves “közeli” “szupermarketet”, ami se közel nincs, se nem az a hatalmas és olcsó áruház, sikerrel is jártunk, egyedül a kenyér volt olyan olcsó, hogy megérje megvenni – minden más a コンビニー-k árkategóriája volt. Amióta hazaértem csak a képeket töltögettem föl meg a két videót, amiket ma csináltam, meg írom ezt… Ja, a képeket a flickr oldalamon lehet megtalálni, mindjárt átírom itt a kezdőlapon is a linket… (Úgyse lesz türelmem saját fotóoldalt csinálni…)

馬鹿鳥

April 4, 2009
valeblog
0 Comment

Remember that bird in the Naruto anime that always flies in the background crying out “baka, baka!” whenever everyone’s favourite main character is even more stupid than usual? Well. There’s indeed such a bird, and it’s always around the dorm. I almost fell of the chair laughing when i heard that very same “baka, baka!” cry as in the anime.

Japán

April 3, 2009
valeblog
0 Comment

Itteni idő szerint csütörtök délben már a koliban voltam – mit ne mondjak, első dolgom volt bevágódni a zuhany alá, mert már… Na jó, ezt nem részletezem inkább, hölgyolvasók is vannak (remélem). Az út eseménytelen volt, a szokásos repülős unalommal, olvasni se olvastam, zenét is csak a beépített kütyüből prüncögő jazzt, megnéztem a Skins harmadik évadjának záróepizódját (és jelentem, nekem tetszett) meg két filmet ami ment (Australia és Marley & I, mindkettő jó volt), meg persze próbáltam annyit aludni, amennyit csak tudtam, a jetlag elkerülése végett (bár ebbe az irányba nem olyan durva, tapasztalataim szerint), aztán egyszer csak közölte a kapitány, hogy húsz perc múlva akkor Tokyo-Narita következik. Le is szálltunk, még a csomagom is megkerült, pedig. Taxit küldött értünk az egyetem (Tokyo University of Foreign Studies (TUFS), 東京外国語大学（外大）), a román sráccal (még két lány jött onnan, sajnos nem tudnak magyarul) jöttünk egy kocsival, aztán (immár egyedül) jött a zuhanyos jelenet majd indulás is, regisztráció a helyi önkormányzatnál, utána meg már akkor ettünk valamit (azóta is mindig elfelejtem mi volt az, de mindegy is), és estefelé hazaértem és rövid bevásárlás után (csak kenyeret találtam ehetőt) kipakoltam mindent a helyére és zuhany ismét, ágy, alvás (eddigre azért már éjfél volt).

Read More

Meglepetések

March 30, 2009
valeblog
0 Comment

Pénteken volt életem első (és remélhetőleg nem utolsó) meglepetésbulija. A baráti társaságunk zúdult rá az egyik legjobb helyi kocsmára, ahol aztán zárásig elvoltunk – még a volt irodalomtanárunk is ott, ő is aláírta a pólót, amit ajándékba kaptam… Nagyon jó volt, egész este fülig ért nagyjából a szám, és ezzel ahogy néztem, mindenki más is így volt. Érdekes volt belegondolni, hogy akiktől ott elbúcsúztam, azokkal legközelebb ki tudja, mikor találkozok, ha egyáltalán…

Sokukkal viszont másnap este is találkoztam, kevésbé meglepetés, de buli, és én voltam (kivételesen) mögötte: koktélozás és fondü estétől hajnalig. Nagyon de nagyon jó volt. A fondü is működött gond nélkül, nem gyújtottuk föl a házat se a denaturált szesszel, ami alatta égett, se a mécsesekkel, amikkel a Föld órája alatt világítottunk… A koktélok is jó sokan voltak és jófélék, bár egy kicsit alternatív megvalósítással (vagyis nem egészen a hivatalos recept szerint): kanadai cider (whisky, sör, almalé, pirosarany), Cockney pezsgő (pezsgő, gin, citromlé, szörp), gin és keserű citrom (gin, citromlé, porcukor, tonik), Long Island (gin, whisky, rum, vodka, szörp és narancslé, kóla), Mojito (rum, citromlé, szénsavas víz, cukor, menta), Bloody Mary (vodka, paradicsomlé, citrom, kapor), szarvasölő (sör, kóla, sherry), szitakötő (gin, sör, gyömbér, citrom), kis hableány (sherry, pezsgő, szörp), atomtengeralattjáró (vodka, sör), bólé (bor, narancs, pezsgő) – az összfogyasztás egy üveg whisky, egy üveg gin, egy üveg rum, két üveg vodka, három üveg pezsgő, négy doboz sör. A házat alig bontottuk le, és senki nem itta betegre magát (legfeljebb hülyére). Aludni én nem aludtam (sokat), úgyhogy másnap már csak ezért is izgalmas lett volna – hát még a rendrakás!

Szerda

March 30, 2009
valeblog
0 Comment

Valahogy nekem a szerdák már csak ilyen görbe napok maradnak (bár hasonló cipőben járnak a hétfők, keddek, péntekek és szombatok is – belegondolva, már csak a csütörtök és a vasárnap “szűz” úgy-ahogy). Múlt héten szerdán beugrottam az egyetemre elbúcsúzni meg este az utolsó spanyolórát letudni, de mind előtt kivillamosoztam-metróztam (szerencsére akkor épp járt a hármas) a Duna plázába cipőt venni. Ilyet se gyakran csinálok, csak hzsé említette plörkön, hogy jófajta cipőket vesztegetnek olcsóér’, nekem meg azért nem ártott volna, mert a teliegyes-Adidas kivételével nincs olyan csukám, ami épségben volna… A végeredmény egy Etnies lett, zöld fajta, minimál, csak épp képet nem találtam róla – bár ez nem meglepő, hiszen egyrészt “mintacipő” (ezért is került csak ötezerbe), másrészt meg nem is tudom a nevét, mert mire eszembe jutott, hogy meg kéne nézni, addigra már a bőrönd mélyén hevert (pakolás folyik, de erről majd). A búcsúzás nem úgy sikerült, ahogy képzeltem, de ezen még változtatunk, a spanyol jó lett nagyon, utána meg még hajnalig beszélgettünk-játszottunk a koliban, csak úgy, nameg spontán egy üveg vodka társaságában (igazán kíváncsi leszek a huszadik szülinapomon a szakéra, addig viszont valószínűleg alkoholmentesen fogok élni – Japánban húsz év az alkohol-dohány korhatár). Másnap meg rohantam a vízumomért a követségre… (Meg aztán kiköltöztem a koliból, poén volt annyi könyvet egy táskába bepakolni – de sikerült.)

How I met your Skins

March 24, 2009
valeblog
0 Comment

Yesterday evening i watched an episode of Skins (season 3) and a couple of the first season of How I met your mother. There were so striking similarities to a few events in my life that i couldn’t help but write them down here. (Please don’t read forth if you haven’t seen Skins s3e8 and How I met your mother s1e12-18 and don’t want to be spoiled. Please don’t read if you were playing a great role in my private life in the past time and don’t want to read about yourself.)

Read More

Homeless

March 23, 2009
valeblog
0 Comment

Every hungarian blogger seems to be a “cat person” except for me… (though Mefi‘s Kázmér indeed rocks.)

Street Survivors

Title: Street Survivors
Creator `gilad

Lost in Translation, still version

March 22, 2009
valeblog
0 Comment

I so much want to see that movie, but couldn’t yet manage to. The important thing is that before Japan.

Lost in Translation

Title: Lost in Translation
Creator: `gilad

Japán kaja, itthoni felvonás

March 22, 2009
valeblog
0 Comment

Ma a japán követségen töltöttem elég sok időt, a Monbusho ösztöndíjas diákok szövetségének összejövetelén. Azzal kezdődött, hogy a nagykövet úr beszédet mondott, amiből nagyjából csak az “あの～”-kat és a hasonló bonyolultságú alapvető szavakat (meg a nyelvtani szerkezeteket, például a -て-s felsorolásokat és hasonlókat) értettem meg, de azért próbáltam nagyon értelmes fejet vágni. Szerencsére a folytatásban főleg magyarul folyt a szó. El is kellett mondanunk pár szóban, hogy kik vagyunk és miért-hogyan pályáztunk – izgalmas volt, amikor a hétből (hárman nem voltak ott) öten már előttem elmondták, amit akartak: japánul. Szerencsére még volt egy kollegina, aki nem vállalta a 日本語 bemutatkozást, így nem maradtam egyedül. Rengetegsokat beszélgettem nagyon jófej és segítőkész emberekkel, főleg magyarokkal (volt vagy bajtárs diákokkal) magyarul, vagy alkalmanként pár szót japánokkal japánul (az izgalmas része a dolognak). Az izgalmas azért csak az volt (és a beszélgetések mellett erre biztos emlékezni fogok), amikor annyi szusit és hasonlót hoztak be, hogy egy hadosztály jóllakott volna belőle. Kezdtem azzal, hogy egy tíz perc alatt megtanultam pálcikával enni (eddig ez kimaradt az életemből), majd folytattam egy igen vicces jelenettel: volt valami zöld szmötyi répakarikára placcsintva, de nem is kis adag, én meg (naiv) azt gondoltam, hogy biztos valami kísérő-édesség, és nagy bátran egyben bekaptam egy olyat. Na ha valaki már próbált evőkanálnyi tormát egyben megenni, az tudja, mit éltem át. A “zöld szmötyi” ugyanis wasabi volt… (Nem akarom tudni, milyen vörös lehetett akkor a fejem.) Maradandó. A szusik is nagyon finomak és/vagy érdekesek voltak, a műanyag fiolákban mellé adott szójaszósszal meg még egy másik ízvilág nyílt meg (azzal azért már a wasabi-malőr után óvatos voltam először), tehát az már biztos, hogy éhenhalni nem fogok japánban – legfeljebb csak szusin fogok élni öt évig…