Üsd amíg még meleg

Ünnepélyesen bejelentem, a mai nappal nekifogok a szóbeli érettségikre való tanuláshoz. A tételek java elvileg hamarosan meglesz, már csak meg kell majd tanulni őket, de ma azzal kezdek, hogy…

Na jó, elég az álságoskodásból. Elolvasom ma a maradékot a Harmonia Caelestisből, hogy ma, de legkésőbb holnap ki tudjam venni Örkény Egyperceseit a könyvtárból, mivel az tétel. Elolvasom, és azzal kész is (eddig csak azokat olvastam, amik benne vannak a szöveggyűjteményünkben) – aztán lehet továbblépni. Főleg a matekra kell majd koncentrálnom, mert hogy az emelt (minek, ó minek?), de szerintem ott is annyival letudom, hogy elolvasom, aztán másnap kipróbálom, hogy megjegyeztem-e.

Mindazonáltal… Ma eddig a legjelentősebb elfoglaltságom egy Slashdot hírhez kapcsolódott: a Fermilab kapott egy kódolt levelet, amit ki kellene bogozni. A vonalas bekezdésekből már sikerült értelmes szöveget kicsikarni (bár kétséges, hogy nincs-e még benne már is, a középsővel viszont nem jutottak semmire. Főleg ezzel foglalkoztam ma, a hex értékekkel és az előfordulási gyakorisággal is játszottam, de semmi lényegit nem találtam. Nem vagyok nagy kódtörő…

Viszont keresek jó tutorialt a “public key encryption” gyakorlati használatához.


Hooks

Remember the great Iron Maiden song Hooks in you (from their No prayer for the dying album)? Though it’s indeed a significant piece of metal history in itself, i’m not going to write about it now (there’s a lot behind those links anyway). If not that, then what kind of hooks? I just realised today that using the same method for plugins as WordPress, hooks (or event triggers) to be exact, is not that much of a bad idea. It’s the fastest way i think. Even if i’m doing OOP, and they’re just partly that. I’ll have the core objects (database, posts, output, and one with everything else such as string modifiers, date and time, and basic authentication — and most importantly plugin management — since it’s so “huge”, i’m thinking about splitting it up or putting most of its stuff into modules or plugins) and the dynamically loaded plugin library. Here and there in the code, there’ll be trigger points, where i trigger a registered event (if it’s unregistered, a notice level error will occur), the plugin handler checks which plugins’ which functions are registered for that event, and executes them. It gave me a minute’s trouble to figure out how to pass variables, because they need to be passed by reference. But there are cases, when no parameter’s required, and then it’d raise an error, because parameters passed by reference cannot be left empty. I think. ‘Tis so fun, i finally get it on the way. This part i really enjoy.


Döntésképtelenség

Japán, megint. Június tizenhatodika a jelentkezési határidő az öt éves egyetemi képzés pályázatra, amit a MEXT hirdet. Gondolom egyértelmű, mi a kérdés: menni vagy nem menni?

Olvastam róla jót is, rosszat is… És éppen ezért nehéz: ha csak rosszat vagy csak jót hallottam volna róla, könnyű lenne dönteni – így viszont egy magamfajta döntésképtelen egyénnek ez azért egy kicsit meredek. Öt év tényleg nem az, amit az ember szívesen elpocsékolna valami olyanra, amit később élete legpocsékabb éveinek nevezne. Lássuk a tényeket: érdekel a hely; régebben oda meg vissza voltam, hogy kimehessek – azóta (gondolom egyértelmű) egy kicsit mérséklődött a helyzet (meg én is); egy hónapom van eldönteni, de jobb lenne minél hamarabb, hogy a vizsgákra fel tudjam ébreszteni igencsak szunnyadozó (és igencsak sekélyes) japántudásomat; ha kimennék, akkor nem informatikusnak, mint ahogy itthon jelentkeztem, hanem nemzetközi tanulmányokra (vagy valami hasonlóra), mert rájöttem közben, hogy az érdekel (jókor már, tudom – unokatesóm útja adta az ihletet) – ráadásul talán egy ilyen téren még könnyebben el is fogadnák a japán diplomát, mint mondjuk ha programozónak vagy tanárnak tanulok.


Silver

I wonder why that particular shade of gray is named after the metal commonly named silver… Now i’m sitting behind my desk, typing this post, and at the same time gazing out of my window (luck i can touch type), at the—well, silver-coloured sky. That’s why it’s interesting: i’m very sure that humankind saw this colour of the clouds, the clouds i could only define as sharp-looking, than the colour of one of my favourite metals (not meaning music here, though metal is indeed my favourite on that field too). Oh, and if you didn’t know yet, i also love spring (and summer) (rain)storms.


Nem tudom

Nem tudom, hogyan kéne nekifogni. Pontosabban mindig azt hiszem, hogy már megtaláltam a megfelelő módot, aztán kétezer sor kód után jövök rá, hogy az itt meg amott nem fog működni. Vagy szenvedek vele, hogy átírjam (és vagy csúnya lesz vagy nem, de inkább az első), vagy sztornózom az egészet és nulláról újrakezdem, megpróbálva kikerülni a korábbi buktatókat, vagy (és általában ezt szoktam elkövetni) hagyom a fenébe, néhanapján töröm rajta a fejem, de sosincs kedvem nekiállni és elvégezni a piszkos munkát. Mint gondolom egyértelmű, a blog fejlesztéséről beszélek. Ez az a tevékenység, aminek a kapcsán megtanultam PHP-t kódolni, de igaz ugyanez az álíltás akkor is, ha a tárgy helyén a JavaScript, a CSS vagy a szabványos XHTML áll. De mégsem tudtam soha normálisan befejezni — most tartok ott, hogy a harmadik nekifutást (ez a mostani változat, amit ti is láttok a második) csapom össze. Nincs türelmem nekifogni, összerendezni a különböző osztályok igényeit, nincs türelmem minden lehetséges biztonsági rést betömni, csak hogy aztán mindenki szabadon nyomkodhassa majd bele (minden kockázat nélkül) saját pluginjait a motorba. Tudom, kihívás és a többi, de könyörgöm, én nem metamorf vírust akarok írni, csak egy stabil (vagyis bugmentes), könnyen pluginezhető blogmotort…

Persze majd egyszer csak nekiállok, és átgyúrom az egészet, írok hozzá dokumentációt és ilyenek, de már unom. Már unom. Pedig úgy használnám már a már befejezett részeit: címkék (ja, hogy a podcast még ott sincs? ejnye)… Kitartást vennék, kilóra.


Business

Business is starting up. One after another people ask for websites, which will surely bring me the amount needed for the summer. Maybe i’ll even have some left for the university times. Though not the way i planned, this is just great news. I won’t go bankrupt soon.


Hatás-ellenhatás

Rájöttem, hogy ha délelőtt (mint ma) olvasom a Harmonia Caelestist, abból semmi jó nem fog kisülni, különösen, ha a könyvtárban: elálmosít. Mondjuk még így is csak az átlagos (hajdanvolt iskolanapi) délutáni kóma mélységébe kerültem, de nem hiányzik ez most. A furcsa, hogyha (testileg) hulla fáradtan este ülök neki, akkor kellemesen még föl is pörget, ilyenkor meg úgy elfáraszt, mint máskor az, ha nyolc dögunalmas óra után még beültem a könyvtárba japánozni… Akkor voltam úgy, hogy kétbetűnként elaludtam (majdnem). Egyébként elkezdtem komolyabban dolgozni egy regényen – aztán ki tudja, lesz-e belőle valami. Már vagy háromba belekezdtem, igaz az még a “naiv ifjúság” idején volt, és minden tervezés nélkül spontán próbáltam meg nekifogni – tíz (gépelt) oldalnál természetesen nem jutottam sokkal tovább. Na majd most. Kreativitás-túltengésben szenvedek, amikor tanulnom kéne inkább. Kellemetlen (nem).


Tear… it apart

After a long bikeride i’m really tired. It’s not a problem (this time), because this is only a bodily exhaustion, up until now i could really enjoy mental activities such as reading, writing, chatting and such. Just as if i had a beer sometime in the afternoon, and i could still feel that nice relaxation. But it’s not so. Beer comes tomorrow.

I’ll be having fun with stuff like CSS and hexameter now.


Ezredik

Tetszik az a hangulat, az a stílus, amit például ez a kép is sugároz – mellesleg egy ideje ez a (szégyellem, Windows) hátterem. Mivel ebbe is beleszerettem (jól), a blog következő verziója (már ha valaha elkészül) három “gyári” sablonnal fog indulni. Ez a sötét, sárgás-barnás antikvitás megfogott. Délelőtt (délelőtt-e még, ha tizenegykor kezdem és fél kettőig folytatom) ezért is dolgoztam az említett sablon szépítésén – ennek kapcsán megtanultam a Photoshop brush-ok használatát is (beletelt egynéhány percbe).

Szegény konyhásnéniknek meg meg kell szokniuk, hogy a frissen ballagott végzősök változatlanul bejárnak a menzára kajálni – ingyen van, egyrészt (koldulunk, és adnak is, mert jóban vagyunk), másrészt “social event”, társasági esemény. Csak már lehet, hogy tanulással is kéne foglalkozni, nem csak élvezni a “fene nagy jódolgunkat”…

Ami “élvezés” számomra nagyjából a Harmonia Caelestis olvasásában és a bringázásban merül ki – bár ma megvettem a májusi Galaktikát, mert valamelyik hír-forrásomban egy érdekes témával kapcsolatban említették: szerelembe lehet-e esni egy mesterséges intelligenciával? (A válasz (egy válasz) ott van tényleg, bár a kisregénynek csak a záró része van ebben a számban, a korábbiak értelemszerűen korábbiakban.)

Ezredik bejegyzésünket olvashatták, köszönjük a figyelmet (tessék észrevenni a felséges többest – enyhe irónia: még az (szerénytelenség ezt írni?) esetleges gratulációk elől is a többes szám mögé bújok; szeretjük is a jelentős eseményeket, meg nem is: ha várok rá… az bizonytalan, ha átélem, igen, ha már átéltem, nem, mert tudom, hogy lehetett volna jobban is; nem szabad ennyi Esterházy-t olvasnom egyszerre (ma úgy 150 oldal ment le), nincs rám (láthatólag) jó hatással).


Komisch

Es ist sehr merkwürdig, dass nach einer Flasche Tonik, einem Englischen Tee und einer Kakaoschnecke (?) habe ich bier-riechendes gerülpset. (Auch das wie lange es dauert diesen Eintrag zu schreiben.)