Érdekes

Pont miután már elküldtem az előző bejegyzést (ez is eredetileg annak egy szerkesztése lett volna) kezdtem el olvasgatni a mai e-maileimet. Kaptam egy érdekes reklámlevelet, amiben az ismerős 14 éjszaka ingyen ahol csak akarod et cætera. Kivételesen végigolvastam, mert végül is nem valami szexoldalt vagy -segédeszközt reklámozott, hanem csak egy cseppet demagóg hangnemben akart valamiért a nyakamba sózni egy ilyen valóban vonzó dolgot, mint két hét ingyen üdülés. Azonban.


Csili

Ma a suliban csili volt az ebéd – ez a menzán az egyik kedvenc kajám, egyszerűen nagyon jó, ahogy ott csinálják. Meg is ettem belőle három adagot.

Ezen kívül ma rájöttem, hogy mi lesz a Művésznevem – csak így nagybetűsen. Persze nem az lesz a Művésznevem, hogy “Művésznevem”, csak egyelőre még nem szándékozom felfedni. Majd egyszer.

Úgyis írok hamarosan még két filozófiai esszét, az egyik az Én felbukkanása az ókori filozófiákban címre hallgat és tanárnőm osztotta ki nekem, a másik pedig A társadalmi egyenlőségről szól és magamnak találtam ki.

Most pedig hatig melózgatok, onnantól kezdve pedig géptelenül, a Vagy-vagy társaságában fogom tölteni az estét.


何も

何かを書くことが出来ない。


Buli az élet

Jó volt ez a tegnap esti koncert. Úgy nagyon, néhány keserűbb ízzel (nem feltétlenül azonos a rossz ízzel: a vodka például). Jót beszélgettem néhány rég látott barátommal, összeakadtam olyanokkal, akikre nem is gondoltam volna, és természetesen péppé pogóztam magam. A nyakam csak természetes hogy fáj, a bal könyökömben sem stimmel valami, jobb lábszáramon egy acélbetétes rúgás nyoma látható, fölötte a térdem is eléggé megsínylett egy elvágódást, de ezek nem fájnak, inkább csak örülök nekik. Amiért ott voltam, az tényleg jó volt, sörözgettünk, buliztunk (úgy nagyon), a fentebb említett barátom zenekara is jó bulit nyomott (ez volt a vonzó tényező ebben az estében), meg is lepődtem, hogy az öt tagból hármat ismerek…

Ma pedig olvasni fogok, integrálok (sokat), és megcsinálok egy ideiglenes megoldást egy projectnek.


Down

Now in the aftIernoon i would so much have gone in town just to have a beer with a friend and have a good talk. Too bad no one was available, rather those who were were rather into getting drunk in some pub, and i didn’t want it that way. Well, it doesn’t really matter, this really is a low-feel afternoon and eve, too bad i can’t do much about it. Don’t feel like doing anything, maybe going out for a walk would be nice, or driving just aimlessly somewhere, but it’s not probable that i’d do any of these. It’s sad to see how close relationships can alienate people.


Test és lélek kapcsolata

Most kedd délutánig előreláthatólag ez az utolsó… na jó, inkább úgy írom, hogy kedd délutánig most nincs betervezve ehhez hasonló hosszabb lélegzetvételű iromány. Sőt, lehet, hogy csak szerdán, mert elvileg ezt csak jövő szerdára kellett volna megírnom (tehát ez jött volna kedden), csak tegnap olyanom volt, hogy megírtam. Most pedig a vacsora előttem lebegő álomképével elmémben folytatom a Vagy-vagy című szépséget.


Get away

Ok, now i got a bit annoyed by Ubuntu 7.10 Gutsy Gibbon. That dear thing simply refuses to work with my laptop’s wifi card, and since i’d connect to the net that way, i couldn’t even update it. So then i’ll wait till a new version will be out, update and maybe, maybe then live happily with it. Until then, thanks no.


Stigma

Ezt az irományt a holnapi irodalom órára produkáltam. Már vagy három hete meg kellett volna írnom, két másik társaságában, amik viszont még váratnak magukra. Ez mindenesetre megvan (reflektálás), még van egy műelemzés és egy gyakorlatiasabb dolog. Tessék.


Matekházi után

Magyarázza meg nekem valaki, hogy az integrálszámításos feladatokban, amikben egy parabola és egy egyenes által határolt síkidom területét keressük, miért mindig 32/3 jön ki eredményként? (Jó amúgy.)


Don’t Belong

This song always catches me, whenever i listen to it, in all the years i’ve known it. This is the reason why i’ve been to the Wan2 fest last summer.