Azért csak sikerült ma egy délután – egész pontosan három és fél óra – alatt megírnom egy fél színdarabot. Nem rossz, nem rossz. Most már nem tudom, mit csináljak. Szerintem fogom magam, és leheverek az ágyamra CáPAcát olvasni, mert az nagyon jó. Ha meg azt megunom, akkor fogom Richard Bach egy könyvét, a Jonathan, a sirályt, és azt olvasom helyette. Vagy még kitalálok valamit, bár sportolni biztos nem megyek, mert ma egy tüsszentés után megint úgy megfájdult a bal oldali bordáim környékén valami, hogy délig levegőt is alig tudtam venni. Mondjuk most már egy kicsit sokkal jobb, de azért nem akarok kockáztatni. Még az is lehet, hogy írok egy levelet. Ma már úgyis írtam egyet. Vagy verseket. Ki tudja. Én nem…
Bitterness and joy.
Somehow i’m happy that i’m not hunted by a Ludovician, but if i may still happen to be running away from one sometime in the future, i hope it’ll eat me as quickly as it can. Still, everything would be better than slowly losing my memories, and with them, myself. On the other hand, some humans also possess the ability to turn people into someone else. Those are dangerous ones, as they are totally concealed by their human outfit, still they are… something more. Or not? Dunno. I’m talking strange again, nay? I hate to be played around with. Really. So please, be so kind and decide, you who have something to decide in relation to me. Thanks.
By the way, the Ludovician is the idea of Steven Hall, playing an important role in The raw shark texts, the book i’m reading now.
Cifra
Reggel fél hét körül (egész pontosan 6:26-kor, megnéztem a telefonomon), a sportcsarnok építkezésén bekapcsolták a légkalapácsot. Szombat reggel. Igencsak cifra káromkodást küldtem utánuk, csak az volt az egy szerencséjük, hogy 10-15 perc után befejezték, úgyhogy vissza tudtam aludni.
Surreal
Right now i was standing in front of the balcon door, staring outside into the darkness. I was drinking water, from a 1.5 litre pet bottle. I was standing only in shorts, as i’m heading now to the baths. Just so that you know my circumstances. Outside, the clouds’ edge were glittering with the sunshine, giving their dark silhouettes bright borders. And then, as i looked over towards the street, i saw a street light shimmering across the foliage of the bushes in front of the house. The real thing came after that: somehow i focused back to the glass of the door, thus realising that that light shone exactly where my eye’s reflection was on the glass. Just as if i were some otherworldly creature, in a human’s body. Or something like that. But it really felt demonic, my face transparently reflected by the glass and that light shining bright where my eye should’ve been. Who knows?
Plagiat
Ich habe keine Lust etwas zu schreiben
Hab’ keine Lust für es zu warten
Ich hätte Lust sie schon zu treffen
Hätte Lust sie immer lieben.
Hülyeségek
Na, ma azért jó volt. Reggel mentem könyvosztásra, nagyon jól sikerült megszerveznünk az évnyitó műsorát (igen, minden Bolyais örülhet, ismét mi csináljuk), aztán volt két órám punnyadni – pontosabban három, csak erről én megfeledkeztem, úgyhogy egyet elvertem a könyvtárban, Harry Potter 7 “review”-t és Dorian Gray-t olvasva (ez utóbbi egy nagyon jó könyv, Oscar Wilde írta). Reggelről egyik legjobb elfoglaltságom az volt, hogy a Mary Poppins művekben szereplő legjobb szó, a “szuperkalifradzsilisztikexpialidózus” című eposzt kigondoltam tisztán fejben visszafelé. Erre az ihletésem az volt, hogy Mary a filmben, a lóversenyes jelenetnél, amikor konkrétan erről a szépséges szóról énekelnek Burttel, csak úgy a hecc kedvéért elmondja visszafelé. Természetesen megérteni nem lehet, úgyhogy kigondoltam visszafelé. Tényleg fejben. Fogadás volt u.öcsémmel. Tessék:
suzódilaipxekitszilidzsarfilakrepusz
Egész úton a suliba ezt mondogattam, meg ott is megosztottam mindenkivel, akivel csak tudtam – nem volt meglepetés, hogy szinte mindenki hülyének nézett, pedig igazán nem volt semmi meló megfordítani. Azért valaki büszke rám?
Basszus
… Csak a dob meg a basszus
Hiperkarma – Dob+Basszus
Zakatol a füleiben…
Nyugi, nem fogok a ‘karmáról írni… Most sokkal inkább Kiscsillagos hangulatom van, de azért ez a szám nem egyszerűen durva volt, nekem a Sziget utolsó előtti és utolsó élvezhető koncertjéből ez és az Amondó nyelvtörő refrénje maradt meg csak úgy igazán – talán mert ezeket ismertem valahogy már korábbról. És mi a Kiscsillagos hangulat felém? Ismét csak idézek, aztán a folytatásban még bejegyzést is írok.
…Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Ígérem nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémiánÉn már elterveztem mindent
Kiscsillag – Ha én lennék
Egy életre elég a dolgunk
Közben nem lesz sok időnk
Egyedül lenni úgy már voltunk…
És szinte még erre válaszul jöhet a bejegyzés lényegi része előtt még egy szöveg, szintén ‘karma.
…Akarod? Nem!
Hiperkarma – Amondó
Nem akarod? Akarom!
Ha nem akarod, akarom,
ha akarod, nem akarom!
New feat
I know that i’m lazy, good-for-nothing, but it’s still not the podcast flash, but a brand new thing i just came up with: if you check it out, you can sign my blog using that form in the bottom of the right sidebar – it should be there if you have JS. I use JS here too, just as for displaying my e-mail, so that spam-bots won’t be able to catch it, or in this case, to spam it with their annoying stupidities. Feel free to sign. I’d be happy to know even those of you who only occasionally pop up here and do not comment, just read my … well, should i rate these writings also stupidity? Don’t think so, i hope they’re not in one league with the “buy something” stuff. Agree?
A ma ama…
A tegnapi (és már naptárilag mai) napomat eléggé megdobta az az összejövetel (?), amit a barátaimmal szerveztem. Először nyitottunk egyiküknél grillezni, ami jól sikerült, és még a szüleit is meggyőzte, hogy engedjék el a folytatásra… Fél tíz körül robbantunk vissza a városba, bevásároltunk, és a fél tizenegyes vonattal irány Pásztó! Azt a bulit, amit ott lezavartunk, azért igencsak érdemes lenne megismételni néhányszor. Mondjuk egy cseppet lehet, hogy hangosak voltunk, de attól még nekünk nagyon jó volt. Inkább nem mennék bele, hogy mi minden fogyott el – röviden úgy lehet mondani: minden, ami volt. A cicák pedig szerencsére nem virnyákolnak olyan erősen, és a farkashajsza sem csapott át rókavadászatba, plusz gazdagodtam néhány nagyon jó élménnyel és nem utolsó tapasztalattal. Nem részletezek.
