Ez a kép nagyon megfogott, inkább nem is kommentálnám ennél több szöveggel, meséljen maga a kép – aki meg nem látja meg benne azt, amit én… úgy járt.
Cím: Let it Snow
Alkotó: =chibi
Vidra
Great, really
As of now today i haven’t done anything serious. I mean, nothing that really worth mentioning, so i guess this one will be again a boring, “what’s it like living as vale”-ish post. You can skip if you want, but then would miss any good thoughts that accidentally pop up.
Morning-morning… thursdays are fun days for me, because i don’t have first lesson (just as on tuesday), so i could sleep longer if i wanted – though i usually don’t do that, rather go to school and play ping-pong in school. School was just as usual as it always is… nothing interesting happened – at least nothing worth to mention, that i could say in english.
I arrived home around three pm, then umm… well, i haven’t done anything, just checked my mail and chatted with people via msn… I think now i’ll write a couple of news posts for DB (this time really)…
Telling a tale of sadness and cries
This is just a line of a poem that will be most possibly born in the near future – it just came across my mind the very moment i wanted to type a title.
For all you don’t know i tell that since today 0:16 AM (so roughly 19 hours ago) i am in my eighteenth year of life – or in another words: today is my seventeenth birthday.
That event is in a nice contrast with the title of the post as you probably think now – but for me it doesn’t neccessarily need bad mood or sadness to write a sad or deep poem. It only needs a good idea or a word that lurks in my subconscience for a while then bursts out together with an almost completely formed poem idea.
I think i’ll only read today, write that poem and chat with people on msn. At least my b-day should be a workless one.
Késve
Ez a kép olyan egyszerű, mármint ránézésre, és mégis úgy megfogott… A hangulata, a kép maga, a színek, a szereplők, minden jól el van találva. És még emlékeztet is valamire, amire rajtam kívül nem sokan emlékezhetnek…
Cím: A Little Too Late
Alkotó: *messa
Fehér
Ezen érdemes lehet elgondolkozni, én is azt teszem éppen. (forrás: JRR Tolkien: Gyűrűk Ura, első kötet)
“A fehér! – gúnyolódott (Szarumán). – Kezdetnek éppen megtette. A fehér ruhát be lehet festeni. A fehér lapot teleírni; a fehér fényt megtörni.”
“És akkor már nem fehér – mondtam (Gandalf). – S aki megtör valamit, hogy megtudja, mi az, letér a bölcsesség ösvényéről”
Csillagok
Megpróbáltam most este előkeríteni az égen a kedvenc csillagképemet, az Oriont, de még nem kelt fel. Valahol a délkeleti égbolton kellett volna virítania, de úgy tűnik, még nincs eléggé ősz-tél ahhoz, hogy felbukkanjon ilyen korán.
De azért a jó öreg ismerősök, a Cassiopeia (W alakban csillagok a nyugati égbolton) és a göncölök (kis- és nagygöncöl van, ugyebár), meg a Szíriusz-könyvekben gyakran emlegetett Fiastyúk a fiaival, “és még sokan mások” is ott ragyognak az ég brsonykék kárpitján.
Régebben sokkal jobban foglalkoztattak a csillagok, mint most. Most már inkább csak gyönyörködöm bennük és mesélek másoknak a különböző csillagképek háttértörténeteiről meg mutogatom, hogy mi hol van, de régebben pont fordítva volt: tanultam a csillagképeket, olvastam a történeteiket – a szobám falán mai napig ott van az északi félteke csillagtérképe (a déli félteke a poszter másik oldalán van, így a fal átlátszatlansága miatt elég nehézkes használni), és alkalmanként, ha megakad rajta a tekintetem, még most is elkezdem böngészgetni.
Library
Today i spent my afternoon’s nice big part in the local library reading. I’ve read a Japanese folk-tale collection of about 190 pages. It’s been really interesting and very easy to read. I also rented four more books to the three i had rented before: two Vonnegut books (i don’t know their english titles and right now i’m lazy to check it in the books), an Edgar Allan Poe and an Oscar Wilde anthology. I rented the Poe book because a person trusworthy in this field too told me that his works are worth reading – and i rented the Wilde book because of this person too, since i was told that the Picture of Dorian Gray is also a great book. I only read its first chapter, but i can only agree.
After i arrived home, i made my maths homework, quite easy, except one that i couldn’t understand, because it used a phrase in the task that we haven’t learned about yet – at least not as it was printed there. Then i made two parts of four of the english gcse exam papers, but they were dead easy. If it was real action, it would’ve allowed me to work for 120 minutes (so two hours), but i finished it in half an hour. So to say, as expected. I was lazy to make the essay-writing part too, and i am also lazy to download the sound files for the listening comprehension part.
Now i don’t think i will start working, rather chat with people on different IM networks and read something interesting – like Agatha Christie’s Appointment with Death.
Umbrella
Creator: *BatDesignz
Arany virágcserép
Mai délutánom – miután hazaértem angolóráról – abból állt, hogy E. T. A. Hoffmann Arany virágcserép című műve segítségével – hogy Vonnegutot idézzem – nyugati stílusú meditációt folytattam. Az olvasásnak ilyen jellegű elnevezése most éppen azért hat elég mulatságosnak számomra, mivel korábban a délután folyamán (és most is, ahogy ezt a bejegyzést írom) többször is japán buddhista meditációs mantra-kántálást hallgattam. Valahogy kellemes hallgatni. És mivel folyton ismétlődik, akárhányszor újraindíthatom, mégsem unom meg, nem kezd el nyugtalanítani vagy hasonlók. Majd egyszer podcast formájában meg is osztom veletek azt, amit most hallgatok.
De vissza a nyugati típusú meditációhoz, azaz az olvasáshoz. Az Arany virágcserép – bár többektől elég elmarasztaló kritikákat hallottam róla – számomra kifejezetten élvezetes olvasmány volt… És utána tényleg úgy éreztem magam, ahogy Hoffman megjósolta: kellemetlen visszatérni az élet egysíkúságába a drezdai (megjegyzés később) szalamadra dolgozószobájából, és kifejezetten szenvedés sekélyes evilági dolgokról fecsegni mindenkivel.
Na és akkor Drezda. Egy kicsit mellbevágott, hogy ennek a könyvnek is az a város a fő színtere, ahol Vonnegutot (akitől az utóbbi időben két életrajzi könyvet is olvastam) olyan meghatározó élményként érte a második világháborúban a szőnyegbombázás.
Ma estére még tervbe van véve a mantra néhány további alkalommal való újraindítása, és a Bánk Bán elolvasása. Ennyi is.
Silence
Cool. My afternoon was spent refining the code of DB and writing content pages for it. Also, i think i’ll do a few news posts too, though it takes a while to write the hungarian ones because of the entities (yeah, lame, i don’t use utf encoding there).
I also have to learn two pages of freakin german words for tomorrow’s test. It sucks.
Not to mention i have to read two books i – so to say – don’t really want to read, though when reading them it’ll be more fun than starting.
I downloaded the two Digimon Savers episodes i haven’t seen yet (24 and 25), so you can expect some updates regarding them tomorrow. I didn’t get 26 because i couldn’t find a direct download for it yet.
Yeah, this is the typical post about nothing. Sorry.
