Hogy a divatos politikai kifejezéssel éljek: összességében elmondhatom, hogy egy jó napot zárok. Vagy legalábbis fogok zárni, kb négy óra múlva. Eleddig amiket elkövettem: szenvedtem hat órát suliban – sajnos itt szó szerint értendő, az órák túlnyomó többsége szinte fájdalmasan unalmas, gépeltem jó sok oldalt – ugye akinek meg kell dolgoznia a zsebpénzéért, voltam angolórán – ami különösen feldobja azt a napot, amire esik. Nagyjából ennyi. Ha kifelejtettem valamit, feel free to tell me.
Az meg, hogy most mi következik? Megcsinálom a matekházit – úgy tűnik, ez mostmár elkeserítően sűrű gyakorlatommá válik, olvasok – nem tudom ma befejezni az Anyegint, mert még tőlem is kölcsönkérték, de majd holnap elolvasom -, valószínűleg Agatha Christie-t (még nem tudom, melyiket), tanulok japánt – ugye, ha már itt van a japánkönyv, használjuk is valamire, meg dolgozok az oldalakon, amiken dolgoznom kell.
Azt ugye nem is kell említenem, hogy még ezen a héten németről magyarra illetve németről angolra vagy három többoldalas fordításom van – kettő órára, egy pedig bátyám referencialevele. Ohh, és akkor még szerdán matekdoga térgeometriából. És mégis, úgy érzem, ez a hetem sokkal kellemesebb lesz, mint az előző volt. Ugyanakkor komolyan fontolgatom, hogy benyújtok egy petíciót – ez mostanában úgyis olyan trendi – a harminchat órás nap bevezetésére irányulóan.
