I’m not a whisky person. Generally they’re too strong to sip and taste, but who even drinks whisky in shots? Adding water or making it into a highball feels wrong – as if I turned it into something else. So if I drink whisky, it’s on the rocks.
Last night I visited the jazz bar Blue Note with a friend. Brenna Whitaker was on stage, and whisky was in our hands. I picked a Lagavulin 16 year old because the name had that nice single malt scotch sound to it.
Another from Brewdog’s lineup, and the first I post from my wonderful backlog of beer reviews. I’ve had notes for this beer taken almost two months ago, and now I revisited them as I grabbed another bottle of the brew. I have notes taken for a bunch more…
Múlt héten szembesültem vele, hogy volt itthon hat üveg jó borom, amikkel jó lett volna kezdeni valamit – lehetőleg olyan formában, hogy emlékezzek is rá, milyenek voltak. Így jött az ötlet, hogy szervezzünk egy “felnőttes” összeröffenést, jó borok, saját készítésű borkorcsolyák, társasjátékok stb.
Eleve izgalmasan hangzott, hogy én majd az isztambuli repülőtéren szilveszterezek – merthogy ez lett volna a terv.
Gyanakodnom kellett volna, hogy gondok lesznek, amikor a kék metrón sikerült pont egy olyan kocsit kifognom, amit két talajrészeg punk a tanyájának kiáltott ki, és mint olyat, becsülettel össze is hánytak (a metrót, nem engem). Ilyen izgalmakkal együtt is sikerült tarjáni indulásom után három órával a reptérre érni – ami mai viszonyok szerint tömegközlekedéssel azt hiszem, jónak számít (sajnos).
What I wanted to achieve: be able to play KanColle while visiting my family in Hungary, without all the geolocking hassle. There is an update scheduled for the time I’m gone, so I can’t avoid reloading the game. Which means that I need a VPN or proxy in Japan so that DMM won’t block me out.
Plan: set up a Raspberry Pi box behind my router and use that as proxy.
Rég volt már olyan, hogy gondom lett volna a szokásos karácsonyi utammal Magyarországra. Egyszer, még pár éve, nagyon csúnyán elszámoltam magam és majdnem Frankfurtban ragadtam, amikor kiderült, hogy az átszállásom igazából másik reptéren van. Most is én voltam a hibás, de ezt a légitársaságoknak nem kell tudniuk.
Another one of the Nagahama Roman lineup, this time a weizen named after a characteristic mountain near Nagahama, Mt Ibuki (pictured on the label). It’s pretty much always the first to get snow in the area and the last to lose it. Also, it’s at a chokepoint of the east-west trade route across the central-Japan mountain ranges, so there were a bunch of battles around there I believe.
Earlier this month I went back to Hikone for the alumni meetup of my university club, and there in a convenience store I found this lineup of (probably very) local craft beer. There was an ale, a stout, a weizen and a pilsner. This pilsner.
Never had a milk stout before, and honestly, if this is the “great” “standard” for it, then I won’t have any again.
I noticed this beer on the shelf of my usual liquor store, and as I’m in general very curious about Japanese craft beer, I couldn’t resist picking up a bottle. There’s a lengthy description on the label about how it’s Tokyo’s “blues soul” in a bottle – I don’t know about any soul, but it’s definitely very Japanese.
