I was planning to go to the gym in the second period today, then run a few miles on the grounds, but it was not meant to be. Even though i woke up in time, made myself a porridge (it’s been a while since i last done that) to fuel up, the gym was taken by a class, and thus my plans are ruined. This leaves me no choice but to either go in the fourth period or after classes. (And i’d prefer the latter then.) Damn.
Utazás
Szeretek utazni. Csomag nélkül. Ha tehetném, egy táskán kívül, amiben van egy üveg víz meg némi olvasnivaló, semmit nem vinnék magammal. Több napos utazásoknál ez nyilván nem működik, de akkor is a cél, hogy egy hátizsák elég legyen (és általában elég szokott lenni). Ha meg mégsem elég, akkor legfeljebb egy sporttáska. Bőrönddel akkor utazok csak, ha feltétlen muszáj, és ha magam utazok, akkor általában nem az. Kivétel persze amikor megyek haza karácsonykor, mert akkor általában annyi cuccom van, amit sporttáskával a vállamon cipelni már kényelmetlen, plusz a kemény bőrönd jobban is bírja a strapát a hordárok gyengéd kezei között. Attól nem félek, hogy kifosztják, mert nem rakok a bőröndömbe semmit, amit érdemes lenne elvenni. Persze, ha valakinek kell az az üveg csipkelekvár, vagy esetleg életük álma megkóstolni nagymamám egy sütijét, az már más tészta, de szerencsére erre még nem volt példa.
Game of Thrones
A plörkön folyton pörög a nép, hogy Game of Thrones így, Trónok Harca úgy, meg a sorozat eddigi részeit is úgy-ahogy megnéztem, úgyhogy megvettem a könyveket. Jó vétel volt.
Ugyan még az első könyv felénél se járok, már érzem, hogy a vásárlás időpontját viszont elszúrtam. Mostanában nincs sok szabadidőm, vagy fordítok, vagy tanulnom kéne, és ebbe a keverékbe beledobni még egy igen nehezen letehető könyvet nem feltétlen a legjobb ötlet. A letehetetlensége főleg abból következik, hogy el van nyújtva, nagyon bőszavú, úgyhogy nem jó félbeszakítani, ha nem akarom megtörni a történet nehezen beindult folyását.
Órákon legalább lefoglal.
Starbucks Caffe Verona
After two years, i bought Verona again. Actually this was probably the first coffee i ever bought in a Starbucks, and until i tried Italian roast, definitely my favorite (not so definitely after that). I found a few beans in one piece in the ground package, and crunched them for the taste, and it was amazing. It’s roasted black, but it doesn’t have a hint of the dark charcoal taste typical of such roasts. It’s fresh, surely dark, but in a colorful way, something like watching colorful birds fly at dusk through a forest’s canopy. The espresso’s foam is darker than anything i’ve ever seen, and it emphasizes the dark, thick, somewhat chocolate-ish taste of the brew. The aroma itself reminds me of some sweetish cocktail that nevertheless kicks in so hard a few minutes later that you find yourself partying hard. It’s not as bitter as i’d have expected from such a dark roast. I definitely favor this over the bitter smokiness of Italian roast.
Kipróbáltam
A minapi furcsaság után (értsd, lefeküdtem korán aludni, aludtam is eleget, és mégis egész nap kómás voltam) ma kipróbáltam ismét, hogy lefeküdtem egykor, és micsoda meglepetés, ugyanaz: fél nyolckor magamtól felébredtem, bár azért háromnegyed tízig még mindig sikerült újra és újra visszaaludnom. Úgy tűnik, teljesen megszoktam, hogy hat órát alszok, és nem is pihenem ki magam jobban, ha többet. Cserébe álmodtam finomakat, például snowboardoztam, amiben az a furcsa, hogy azt még nem próbáltam, de a képzeletem pótolta a hiányosságokat.
Magyarázatot
Először szótagolva akartam a címet beírni, de miután bepötyögtem, hirtelen elbizonytalanodtam, hogy jól írtam-e, úgyhogy inkább feladtam.
A kérdés, amire magyarázatot várok egyébként az, hogy mitől vagyok hulla fáradt este tizenegykor. Az egy dolog, hogy az ebédszünetben aztán délután órák után is sárkányt eregettem (nagyon jó szél fújt), de abba csak nem kéne annyira belefáradni. Már az utolsó óra felét is átaludtam – amivel valószínűleg ismét nem vesztettem semmit a hátralévő idő öt percenkénti ellenőrzésének remek élményét kivéve. Ráadásul még csak arról sincs szó, hogy nem aludtam volna eleget – a szokásosnál sokkal könnyebben másztam ki az ágyból a második ébresztő után fél órával (igen, tapasztalatból már jókora hibahatárral dolgozok), még kávét főzni is lett időm így.
Cserébe viszont befejeztem a Stories novelláskötetet, most az a kérdés, hogy következőnek a Game of Thrones jön-e, vagy előbb ledarálok valamit, ami már régebb óta ül a polcomon…
Kávéelvonás
Most már pár napja egy csepp kávét sem iszok, ami azért elég hirtelen változás az eddigi napi három-négy eszpresszó és/vagy két bögre “normál” (nem tudom hogy hívják magyarul a “drip coffee”-t) után. Érzem is, fáj a fejem, bár már azért jóval kevésbé, mint tegnap. Igazából nem szándékosan nem ittam kávét, egyszerűen eszembe se jutott, azt hittem, hogy csak a kialvatlanságtól fáj a fejem – amitől egyébként nem szokott, mivel ha éjszaka nem is alszok (eleget), rendkívül izgalmas óráim kellő időt biztosítanak egy jó kis napközbeni pihenésre. Aztán feltűnt, hogy már pár napja nem főztem kávét, ami le van főzve is teljesen kihűlt (bár ha betolnék belőle egy-két bögrével, még mindig meglepően felpörgetne, tapasztalat), ez pedig megmagyarázta azt is, hogy miért nem múlik a fejfájás, ha alszok pár órát délután. Mondjuk most már múlik. (Erre holnap éjszaka megint túladagolok…)
Summer
Stuff that i’d translate: Kamisama Dolls, Blood-C, No. 6, Dantalian no Shoka, R-15. If they are not simulcasted, then it’s only a matter of which group will let me do it. R-15 would be on WhyNot, that’s for sure.
Stuff that could even end up good: Usagi Drop, Mayo Chiki, Nekogami Yaoyorozu, Nyanpire the animation, Sacred Seven. We’ll see.
Én, a hacker
Legalább mára jutott egy kis vidámság is a valószínűsíthetően kávéelvonásnak betudható fejfájás örömei mellé. A rendkívül izgalmas adatbázisos órán ültem, és gondoltam, hogy unaloműzésképp besshzok valamelyik Eltés szerverre. A putty viszont nem volt hajlandó megnyitni, a 22-es port pingje se sikerült, úgyhogy inkább végigaludtam az órát. Az óra végén azért megkérdeztem a tanárt, hogy le van-e tiltva az ssh a gépteremben, vagy csak valami gebasz van, mire rövid “nyomozás” után (nem, nem kapcsolódik, nem írtam el a nevet és a ping sem reagál) közölte, hogy akkor ezek szerint le van tiltva, és hogy milyen hacker vagyok már, hogy ilyesmit akarok használni.
Mindenki vonja le a következtetéseket.
Két év
Azért valahol ijesztő, amikor a blog visszatekintője két évvel ezelőtti bejegyzéseket emel ki, és én akkor már javában itt voltam Japánban… Bele kell húznom, gyűjteni az élményeket, mert ugyan eddig is sok van, de közel sem elég, nagyon nem. Azon változatlanul fel vagyok háborodva, hogy a Fuji Rock pont egybeesik a vizsgaidőszakommal (minden évben), úgyhogy még ha lenne is pénzem menni (és idén nincs), akkor se tudnék. Ergo azon a nyáron tudok majd csak menni, miután végeztem.
Ma lezárult a jelentkezés a tavaszi fellépésre, végül is a Machine Head számaival nem lépünk színpadra, cserébe rám bízták valami olyan zenekar basszusát, amiről még nem is hallottam. Plusz az Ajikan se egy szám lesz, hanem inkább három, ami azt jelenti, hogy minden szabad időmben gyakorolnom kell majd. A Clash miatt nem félek, az azért egy fokkal egyszerűbb.
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 軽音
七大陸最高峰チャレンジ