Hogy mit nem csináltam ma? Túl sok mindent. A napi program annyi volt, hogy reggel elmentem a fodrászhoz, hogy csináljanak valamit a lenőtt rasztákkal (ilyet se fogok többet csinálni, az biztos, ennyi idő alatt ingyen megoldom magamnak, bár kikönnyeznék közben pár liter vizet), utána meg jöttem haza, ettem ebédet, megint a Sukiyában és mentem pingpongedzésre. Aztán játszottunk soknyelvű kérdezz-feleleket (egy nyelven “mi lenne ha…”, a válasz másik nyelven “akkor…”) és nagyjából ezzel leírtam egy egész napomat. Iszonyat sok időt pazaroltam, most is inkább ülök itt hogy blogoljak, ahelyett hogy a szobámat takarítanám, márpedig ráfér, legalábbis megint toronymagasan áll a szemét, és ezt jó lenne letudni még (naptári) ma, hogy holnap már legyen időm ténylegesen pakolni meg menni bevásárolni (karácsonyi ajándékok satöbbi, csődbe megyek) meg ilyenek. Nem is megyek holnap (tervek szerint) pingpongedzésre, mert azzal elmenne az egész délután, és ezt így két nappal utazás előtt tényleg nem engedhetem meg magamnak. De nem is húzom tovább, szól a Gathering (amiért (a Diablo Swinghez és a To-Merához hasonlóan) SeSam senpainak lehetek hálás) (kezdem megszeretni az új albumukat, rájöttem, hogy tetszenek a számok) és rendet rakok…

Nagyon rég óta fel vagyok iratkozva a FFFFOUND feedjére. Ez elvileg valami képgyűjtős oldal lenne, ami szép is, jó is, csak épp túl sok. Nem egy nagyon nagyon jó képet és ezáltal rajzolót találtam már ott, de mindig külön erőfeszítésbe telik, hogy óránként sacc tíz képet (ami már ha csak egy napig nem vagyok Reader-közelben, már legalább 60-70 kép, nem kevés) végiglapozzak, amiknek többsége ráadásul nagyjából teljesen értéktelen. Ok, hogy az “everyone” feedet követem, de nem tudom, kiket lenne ténylegesen érdemes – lusta vagyok mélyebben belekutatni, hogy kiknél van minőségi anyag. Viszont akarnak nagyon jók is köztük, így futottam bele például Matt Laskowski egy képébe, ami a címben is láthatóan “instant láv”. Nagyon tetszik ez a stílus, a többi ilyen képe is hasonlóképp bejövős. Ha valahogy sikerülne ilyesmi stílusban újrarajzolni a blogot (eddig valahogy minden tervezetet két-három hét alatt meguntam), az lenne csak az igazi boldogság.

A FFFFOUND helyett, ráadásul pont ott találtam egy másik dizájnos “blogot”, amit mostantól követek. A neve flylyf, kevesebb rajta a bejegyzés, vagyis sokkal egyszerűbben követhető, és ahogy nézem a színvonal is magasabb. Legalábbis itt nem sorakoznak a teljesen random képek, hanem van benne valami rendszer, és ez tetszik.

Nem fogok. Tegnap délután körülnéztem Shibuyában és tudatosult bennem hogy nem árulnak olyan sapkát, amit én elviselnék magamon és rámegy erre a hajzatra. Így majd kitalálom, mi lesz, legvalószínűbb, hogy szerzek magamnak valahonnan egy fülmelegítőt, hogy ne kelljen folyton fejhallgatóval járni. (Nincs nekem problémám a hideggel, csak nem szeretem ha fázik a fülem.)

Egyébiránt tudatosult bennem, hogy ha Tokió, akkor Shibuya az én környékem. Igaz, hogy a Hello Kitty-s Hard Rock Café Roppongiban van, de az egyrészt drága nekem, másrészt nincs is kivel oda menni. Shibuyába viszont akárki jön velem szívesen, van ott minden. Tegnap este is sorra került a Starbucks, egy gyrosos és egy mozi, mindháromról írok majd még. Az egyetlen negatívum, hogy a hatalmas nyüzsgésben nagyon sok a külföldi – valahogy kiábrándító, amikor minden ötödik szembejövő szőke angol. Tervek szerint mostantól tíznaponta fogok arra járni: 17-én Sex Machineguns bulija. Igazság szerint alig várom már őket, kelleni fog a kikapcsolódás, a feszültséglevezetés a vizsgaidőszak miatt. Ezt a pingpong nem mindig tudja megadni (ezért is tervezek újra eljárni majd focizni – csak épp az már két hétköznap délután kiesése, ami rengeteg tanulóidő)…