Tag: blog

As of yet

Remember my plans for today. Well, more or less i’ve done all i planned. Until now i worked on the textile merchant’s website, i translated about one and a half page of content (this was dead hard, all those special phrases), all the meta-data, the messages and the website frame. Tomorrow i’ll have to translate two pages to english and three to german, which will take a while. Now i’ll start copying the grammar questions, and around seven i’ll drop my pen and pick my book up. I want to read at least fifty pages today. Tomorrow come at least fifty more, as well as a part of the remaining grammar questions. I’ve got the feeling that i’ll only finish all of them on wednesday, but that’s fine with me. And in my free time (if any) i’ll hang around Livemocha.


And then there was silence

Nem fogok most se angolul, se a Blind Guardian Iliász-hangulatú daláról írni. Az elmúlt napokban mintha elcsendesedtem volna, vagy rosszul emlékszem? Szerdán egyáltalán be se kapcsoltam a gépet: úgy gondoltam, nem fog ártani egy nap a képernyő nélkül, és igazam is volt. Egy sifrírozott üzenetet, egy feladványt gyártottam (még nincs kész), ami ha majd elkészül, publikálásra fog itt kerülni, és remélem lesz valakinek türelme és kitartása megfejteni. Persze ha már sifrírozunk, akkor egy jó példa ott van Umberto Eco Foucault-ingájában: a démoni névsor esete ugye. Ott említenek a könyvben egy bizonyos Arsène Lupint – mit ne mondjak, még aznap délután elolvastam Leblanctól az Arsène Lupin, a nők lovagja című könyvet. Jó volt, de remélem, hogy van azért jobb is még az “úri tolvaj” szereplésével.


Silver

I wonder why that particular shade of gray is named after the metal commonly named silver… Now i’m sitting behind my desk, typing this post, and at the same time gazing out of my window (luck i can touch type), at the—well, silver-coloured sky. That’s why it’s interesting: i’m very sure that humankind saw this colour of the clouds, the clouds i could only define as sharp-looking, than the colour of one of my favourite metals (not meaning music here, though metal is indeed my favourite on that field too). Oh, and if you didn’t know yet, i also love spring (and summer) (rain)storms.


Hatás-ellenhatás

Rájöttem, hogy ha délelőtt (mint ma) olvasom a Harmonia Caelestist, abból semmi jó nem fog kisülni, különösen, ha a könyvtárban: elálmosít. Mondjuk még így is csak az átlagos (hajdanvolt iskolanapi) délutáni kóma mélységébe kerültem, de nem hiányzik ez most. A furcsa, hogyha (testileg) hulla fáradtan este ülök neki, akkor kellemesen még föl is pörget, ilyenkor meg úgy elfáraszt, mint máskor az, ha nyolc dögunalmas óra után még beültem a könyvtárba japánozni… Akkor voltam úgy, hogy kétbetűnként elaludtam (majdnem). Egyébként elkezdtem komolyabban dolgozni egy regényen – aztán ki tudja, lesz-e belőle valami. Már vagy háromba belekezdtem, igaz az még a “naiv ifjúság” idején volt, és minden tervezés nélkül spontán próbáltam meg nekifogni – tíz (gépelt) oldalnál természetesen nem jutottam sokkal tovább. Na majd most. Kreativitás-túltengésben szenvedek, amikor tanulnom kéne inkább. Kellemetlen (nem).


Tear… it apart

After a long bikeride i’m really tired. It’s not a problem (this time), because this is only a bodily exhaustion, up until now i could really enjoy mental activities such as reading, writing, chatting and such. Just as if i had a beer sometime in the afternoon, and i could still feel that nice relaxation. But it’s not so. Beer comes tomorrow.

I’ll be having fun with stuff like CSS and hexameter now.


Ezredik

Tetszik az a hangulat, az a stílus, amit például ez a kép is sugároz – mellesleg egy ideje ez a (szégyellem, Windows) hátterem. Mivel ebbe is beleszerettem (jól), a blog következő verziója (már ha valaha elkészül) három “gyári” sablonnal fog indulni. Ez a sötét, sárgás-barnás antikvitás megfogott. Délelőtt (délelőtt-e még, ha tizenegykor kezdem és fél kettőig folytatom) ezért is dolgoztam az említett sablon szépítésén – ennek kapcsán megtanultam a Photoshop brush-ok használatát is (beletelt egynéhány percbe).

Szegény konyhásnéniknek meg meg kell szokniuk, hogy a frissen ballagott végzősök változatlanul bejárnak a menzára kajálni – ingyen van, egyrészt (koldulunk, és adnak is, mert jóban vagyunk), másrészt “social event”, társasági esemény. Csak már lehet, hogy tanulással is kéne foglalkozni, nem csak élvezni a “fene nagy jódolgunkat”…

Ami “élvezés” számomra nagyjából a Harmonia Caelestis olvasásában és a bringázásban merül ki – bár ma megvettem a májusi Galaktikát, mert valamelyik hír-forrásomban egy érdekes témával kapcsolatban említették: szerelembe lehet-e esni egy mesterséges intelligenciával? (A válasz (egy válasz) ott van tényleg, bár a kisregénynek csak a záró része van ebben a számban, a korábbiak értelemszerűen korábbiakban.)

Ezredik bejegyzésünket olvashatták, köszönjük a figyelmet (tessék észrevenni a felséges többest – enyhe irónia: még az (szerénytelenség ezt írni?) esetleges gratulációk elől is a többes szám mögé bújok; szeretjük is a jelentős eseményeket, meg nem is: ha várok rá… az bizonytalan, ha átélem, igen, ha már átéltem, nem, mert tudom, hogy lehetett volna jobban is; nem szabad ennyi Esterházy-t olvasnom egyszerre (ma úgy 150 oldal ment le), nincs rám (láthatólag) jó hatással).


Komisch

Es ist sehr merkwürdig, dass nach einer Flasche Tonik, einem Englischen Tee und einer Kakaoschnecke (?) habe ich bier-riechendes gerülpset. (Auch das wie lange es dauert diesen Eintrag zu schreiben.)


Élet

Élni kéne már. Ősszel ütöm a tizenkilencet, és nem elég. Olyan, mintha egy gallon benzinre gyufát dobnának oxigénszegény környezetben. Ma például össze-vissza zúztam az önbizalmam: ki akartam bringázni Salgóra, de a somosi lejtőn rájöttem, hogy ez most így nem fog menni. Elkeserítő. De legalább a váltóm normálisan működik már.

Amikor visszaértem (merthogy azért a határig kimentem) még egy órát elkaptam egy filmből, amiről nem is tudtam, hogy olyan jó, amilyen. A címe Tükörálarc (MirrorMask, 2005), és valami hihetetlen szürreális, és legalább annyira tetszik. Kár, hogy tévé, és nem vettem föl. Így utólag egy kicsit az Avalonra (Avalon, 2001) emlékeztet – na annak volt még egy félelmetes hangulata; most hogy így leírtam: meg kéne nézni azt is megint. Valamelyik nap – tegnap vagy tegnapelőtt – láttam egy másik szintén nagyon érdekes filmből egy részt: ő volt a Bizonyítás (Proof, 2005). Filmnézés is lesz a nyáron, azt hiszem (már csak meg kell találni őket neten, vagy föl kell venni tévéből).


Advice

You shouldn’t drink a litre of orange juice at once during a movie. It will make your insides go crazy.

Oh, and i put russian on my “must learn these languages” list. I’ve already started learning the cyrillic alphabet.


Pessimistic valedictorian

I’ve seen this article linked in at Caracalla’s. I wondered if it’s right what it tries to say… Is it really a fact, that valedictorian students are just “lousy bloggers”, totally hopeless in the business, unable to write anything interesting? I think i can label myself a valedictorian – even my nick fits that title. But… I’ve always been trying not to become someone boring. This already puts me in the loser category of the copyblogger, since i’ve been trying. It’s not like i started writing and everyone was like “wow” (sadly). Though… On the other hand, it may not be such a bad thing to have a comment ratio of less than 1.0 – it kind of gives the blog an alternative atmosphere, even if that’d be a bit forced category to apply. I can write whatever i want, almost no one cares. Would it be better if i could write whatever i want, and everyone would be interested? Do you want to see your blog popular? What would it feel like? (Don’t have to answer in english.)