El kellett rohannom könyvesboltba. Ebben van néhány érdekes elem, ha így elsőre nem is látszik. Egyrészt: ez az elhatározás délután öt órakor született. Másrészt: négyjegyű függvénytáblázatra vadásztam. Harmadrészt: hatalmas, sötétszürke hasú esőfelhők kúsztak elő, pont a város irányából. Negyedrészt: nem volt itthon a kocsi, így az előző pont nagyon is valós veszélyt jelentett.

Összegzés: sikertelen. Ugyan mint a villám felszereltem magam a görkorimmal, és el is döngettem a városba (egy puhanás odafelé: egy kereszteződésnél sajnos pont jött autó, és a megállás még nem annyira megy), viszont ott hiába jártam körbe az összes könyvesboltot, sehol nem volt már függvénytábla. Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian! Minek ilyenkor jut eszembe?

Az elmúlt két napban Budaörsön voltunk bátyáméknál… Teljesen eseménytelenül telt, találkoztunk nővérem brit pasijával (pletykarovatunkat hallották, kérem kapcsolja ki), kétszer körbe-görkoriztam a várost (környéket), meg olvasgattam. Befejeztem Agatha Christie-től az Úticélja ismeretlen című könyvet, aztán az unalmasabb percekben (és amikor antiszociális hangulatom volt) előkaptam egy-egy tankönyvet, és azt olvasgattam (irodalom, töri, matek, a kötelezők).

Egyébként félelmetesen mélyre süllyedt az életkedvem. De úgyis lesz még jobb, csak épp két napja nem tudok mosolyogni. Amúgy ha esetleg valakit érdekel, hogy milyen pluginek lesznek a következő blogverziómba (publikálásra) beépítve, annak álljon itt (csak a bejegyzés-, adatbázis- és felhasználókezelés, nomeg az admin lesz kötelező): kategóriák, címkék, nyelvek, podcast, komment (ezzel együtt spamszűrő), riszpekt, statisztika, és talán csipogó. A galériához úgyse lesz türelmem…

Üdvözöljétek a Blogball legújabb “szerzeményét”, thingol blogját!

Más. Elhatároztam, hogy mostantól újra soknyelvű blog leszek, mert egyszerűen tarthatatlan, mennyire kijöttem a japános-németes formámból, így, hogy folyton csak magyarul meg angolul írok. Lehet, hogy kevesebben fogják érteni, de ilyen esetekre ott van a Worldlingo-féle fordító, amit én is sokszor használok, és ha valakinek van egy kis józan esze, meg ért angolul, jól tudja majd hasznosítani. Ezzel éles ellentétben áll az az elhatározás, hogy amíg az írásbeli érettségiken túl nem vagyok, jelentősen mérsékelem majd a gépnél elvert időmet – nagyon sokat kell még tanulni, főleg magyarra és törire, bár azért talán az emelt matek is megérdemelne egy kis ráfordítást. Jóra kéne írni őket, úgy nagyon…

Ma elmentem reggel suliba, és úgy a második szünetben jutott eszembe, hogy nekem van egy pályázatom, ami mostanában lesz esedékes (nyugodt szívvel linkelem, több között jobb versenyezni). Amíg úgy öt óra körül haza nem értem, igencsak izgultam, hogy ma van a beadási határidő… Nem olyan egyszerű dolog egy délután alatt megírni egy novellát, kritikát kérni róla, megejteni a javításokat, aztán még kinyomtatni, CD-re írni és feladni postán (főleg a megírás része húzós a dolognak). Minden esetre nem siettem haza, négytől ötig elüldögéltem egy kávézóban két fekete (kávé, nem nő) és két tonic társaságában – közben azért a novellát tervezgettem, de még attól necces lett volna megírni. Persze mihelyt hazaértem, megnéztem mikorra kell beadni: szerencsére csak 25-ére. Így egy kicsit kényelmesebb, bár még mindig nem sétagalopp. Ha kész lesz és elbírálták, akkor majd publikálom.

Ilyen fáradt rég voltam. Ne kérdezzetek okokat (én se tudom), a lényeg, hogy végletesen fáradt vagyok. Lehet, hogy ebben szerepet játszik az, hogy ma még egy falatot nem ettem – és nem is fogok. A rossz viszont, hogy meg kell írnom egy sokoldalas fizika házidolgozatot, és ez ki fog nyírni.