Hát ennek a hétnek is vége. Egy hétig (vasárnap kivételével) minden nap éjfél után feküdtünk le aludni és szerintem nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy a négy-öt órás biliárdozások során nem a szódavíz volt az elsődleges üzemanyag. Ebből mondjuk lett is majré… Az amerikaiak ugyanis nem ihattak volna, de azért ők ittak. Tegnap este a búcsúbuli erejéig megkértek, hogy segítsek nekik abszintot szerezni. Végül is nem egy olyan nagyjából félliteres, szép zöld adagot vettek, hanem “csak” két decinyi kékesebb színűt. Hatvan százalék azért ez is, de a gond csak az volt, hogy az okos gyerekek kiültek a főtér közepére meginni (és persze nem szóltak volna, hogy mire készülnek), ahol természetesen elkapta őket a tanáruk. Szerencsére nem ittak bele még komolyabban – a két deciből még csak úgy egy cent fogyott. Aztán ma…
Zaj
Zajlik az élet. Pénteken a szokásos esti biliárdozás után éjfél után még dizsibe is mentünk (képzelhetitek, mennyire otthon éreztem ott magam, de ha egyszer a vendégek oda akartak menni, ennyit kibírok); szombaton már otthonosabb terepre kerültem, miután nap közben bejártuk Egert és megmutattuk neki a recski kényszermunkatábort, nyolc körül mentünk néhány többé-kevésbé nevesebb helyi banda koncertjére. Na az jó volt. Vasárnap a fővárost tiszteltük meg, a szokásos Parlament, belváros, vár, zárásként Váci utca programmal – bár nem terveztem, de ez utóbbi helyen (nyilván “shoppingolni” vittük őket oda) vettem magamnak két sálat: a C&A-ban az amerikaiak akartak maguknak venni ezt-azt de amikor megláttam, hogy a 2500 forintos sálakat 500-ért adják, nem tudtam ellenállni. És nem is bántam meg. Persze addigra ismét eleredt az eső (nincs szerencséjük a jenkiknek az időjárással), meg a Hősök terén a sofőr legyalult egy Seatot a busszal, úgyhogy ott is időztünk, de legalább nem áztunk közben.
Sok ez
Iszonyat fáradt vagyok, két napja éjfél után fekszek le és nagyjából ennyi. Az még hagyján, hogy első este tízig biliárdozgattunk és nagyjából tizenegyre értünk haza, de aztán tegnap este az “ismerkedési party”, aminek elvileg nyolcra vége lett, szintén tízkor fejeződött be, ráadásul egyre inkább felidéződik bennem, hogy tulajdonképpen milyen végtelenül kockák, és nem utolsó sorban bunkók ezek a népek. Amikor mi voltunk náluk anno ősszel még nem volt ennyire zavaró, mert ott a hely újdonsága, a rengeteg jó élmény meg úgy egyáltalán az eufória, hogy ott lehetünk mindent elnyomott. Itt viszont. És ráadául ismerkedési party. Értitek, amikor ősszel mi csak két hétig laktunk náluk. Megjegyzem, a két hét alatt két “buli” volt: egy koncert meg egy a tegnapihoz hasonló “házibuli” – szigorúan idézőjel, nehogy valami végletesen szórakoztatóra gondoljatok – de különben olyan, hogy elmenni valahova, egyszer nem volt. Igen, fáradt vagyok, nyűgös és panaszkodok. Egyébként minden jó, boldog vagyok (és szerelmes), hétfőn filozófiából OKTV második forduló, előtte szombaton koncert. Tegnap írtam egy jó kis verselemzést, majd megpróbálom megszerezni (a magyarfaktosok kérésére készült).
Megjött
Még szerencse, hogy nem lány vagyok, különben ez a cím félreérthető lenne. Szóval, itt van az amerikai cserepartnerem, most éppen kialussza az út fáradalmait… mondjuk aztán este megyünk billiárdozni a városba, szóval van is oka előre pihenni. Tényleg, most hogy leírtam, ideje felébresztenem, ha még előtte a száját is tele kell tömni valamivel…
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音七大陸最高峰チャレンジ