Tag: gastrovale

Gourmet

A mai napom elég kajásra sikeredett. Reggel pont sikerült kikászálódnom az ágyból (nehéz volt, mert valamiért — az okra már nem emlékszem — kettő után kerültem ágyba) hogy még épp a tűréshatáron belül érjek oda a templomba. Utána meg elindultam Musashisakai felé a palacsintatortához hozzávalókat keresni. Út közben feltűnt, hogy az egyik út menti bolt valamiféle “gourmet” dolgokat hirdet, úgyhogy benéztem, és jól is jött. Találtam mindenféle jót, diót, mazsolát, még mákot is (bár nem fekete, hanem világosbarna), bár a túrót csak a Hanamasában leltem meg. Ahogy hazaértem beraktam a rizst főni és mentem Chofuba “rendes kajákat” venni, aztán amikor hazaértem, összeütöttem őt:


Diary

Today i tried to wake up at eight, but after a well aimed hit at the alarm clock i fell back and because of that was a bit late from the church. The Hachioji pastor came to preach. It was good. After that i came home and started wondering what should i make for lunch. I ended up with the idea of some fruity stuff, of fruits of land and sea. The final one ended up like this…

I bought an apple and a mango (i still have to figure out what to do with the remaining halves), already had orange, lemon and kiwi, so i put some of these to cook with the rice, and cooked some with the seafood. It was peppered octopus, shrimp with paprika and tuna with oregano. In the end i added some yoghurt and a few olives. When i was about halfway through i realised something missing so i added two teaspoonful of corn as well (so it’s not on the photo). It was really good, very-very (almost too) filling.

Now come something, guitar, and/or studying, if i figure out what i should be studying.

It’s also funny that really since i’m here i write a lot about food. Something like Cory’s blog.


Sietős

Gyorsan rendbe kéne jönni… Mert az még csak-csak rendben van, hogy enyhén szipogva, tízpercenként egyet köhögve ülök az órákon – de így nem mehetek focizni, nem mehetek pingpongozni, az pedig nagyon hiányozna, mert kell, mindig kell valami mozgás. Ma elkezdtem köhögni, cserébe az orrom már nincs bedugulva. Úgyhogy elsétáltam a gyógyszertárba, és nagynehezen elmagyaráztam, hogy én bizony a lehető legerősebb köptetőt vagy köhögéscsillapítót kérném. A néni már szinte ismerősként fogadott, a végén még tanácsokat is adott a visszajáró mellé, hogy milyen a japán tavasz meg a nyár meg milyen könnyű megbetegedni, és hogy legyek óvatos. Ha nem gyógyszertárról lenne szó, visszajárnék. A mai ebédemből próbáltam valami extrémet kihozni, és sikerült is. Tejfölös cuccba sült halat akartam csinálni, és nagyjából sikerült is. Kevertem valami mártást (joghurt, majonéz, mustár, fokhagyma, újhagyma, feta sajt, paradicsom), megsóztam a halat, majd amikor együtt már sült a cucc (olívaolajon) még megszórtam oregánóval. Jó lett… Szép mondjuk nem (mint megszokhattuk)…


Puding

Az imént szólt a Fürgerókalábak Puding című száma, és ez meghozta a kedvemet. Ugyan most este már semmit nem eszek, mert már volt elég, de valamikor majd kéne csinálni olyan jófajta otthoni édességeket, mint puding… darázsfészek… zserbó… palacsintatorta… meg társaik… Igaz, az alapanyagok beszerzése rémálom lenne, de akkor is, nagyon poén, amikor tízen összeülünk a szokásos nemzetközi bagázzsal, valaki bedob valamit a közösbe, közben a maláj srác tanul vietnamiul, én az indiai lánytól kérdezek valami nyelvtant a házihoz, Plamena nyavalyog a kanjik hülyeségein, a grúz lány meg szokás szerint kacag mint akit csiklandoznak. Ez azért megéri a nyűgöt, amíg mákot, diót, lekvárokat szerzek, lehetőleg olcsón (erre egyelőre egy helyet ismerek csak, a Musashisakai-beli Hanamasát, de nem tudom mennyire számít az olcsónak), plusz mire sikerül normálisan el is készíteni a dolgokat… Nagyjából másodperces szintre lebontott receptek kellenek majd… De mindenképpen szeretnék jó sok finomat és jót kotyvasztani. Majd megnézem, milyen tepsik/fazekak vannak a lenti konyhában, aztán. (Meg majd gulyást is kéne, de ahhoz tényleg kell egy piszok nagy fazék.)


Kivételes

Azt nem írtam tegnap, hogy amikor Musashisakaiba mentem bringával, ugyan amikor elindultam még nagyjából negyven fok volt és szavannai idő, mire odaértem lett húsz és tomboló szél. Ráadásul ebben az időben sikerült eltévednem, úgyhogy megfáztam. Ma ezért jártam gyógyszertárban: vettem orrsprét, toroktiszító cukorkát, aztán második körben c-vitamint, c-vitaminos cukorkát meg Halls-t. Hogyha este erre még a Glycoseptet rácsapom, betegség legyen a talpán ami túléli (legalábbis remélem sikerül rendbehoznom magam, vagy c-vitamin túladagolásban halok meg). Azért a holnapi pingpongot kihagyom, inkább regenerálódok. Meg gitározok és tanulok, meg konyhamesterkedek. Majd kitalálom mit kotyvasztok, de valami marhahúsos lesz, gyanítom. Tegnap este gyakoroltam egy csomót, az Örömóda már megy, csak gyorsítani kell rajta, az Ievan Polkkát meg még gyakorolni. Sokat. Most este még összekotyvasztok egy görögsalit is, tegnap vettem hozzávalókat meg még egy tálat is, hogy ne kelljen egyben megennem. Meg kenyeret ma, hogy a hétvégén ne kelljen sehova mennem. Nagyon sokat kell tanulni is: ezen a héten annyi nyelvtant vettünk nagyjából, mint eddig összesen, és jó része nekem is új volt. Talán ezért is érzem úgy, hogy igazából most tudok csak beszélni a japánokkal úgy-ahogy, meg megérteni mit akarnak. Jó érzés.

Ja, az ebéd ma ő volt:

https://live.staticflickr.com/2468/3553297535_21aa2226f4_c.jpg

Hogy is volt?

A kanji-teszt egész jól sikerült, az olvasásnál nem hibáztam, az írásnál is csak a sárga () “lábait” felejtettem le (mint általában). Az utolsó óra, aminek se a nevét se az értelmét nem tudom, ma annyiból állt, hogy “Hardcore-sensei” végigvezetett minket a kampuszon, ahogy már azt egyszer Saito-san is megtette, csak itt mindenkinek kiosztottak egy fagyit is. Aztán mentem életem első és nem utolsó gitárórájára, jó volt. Hazaértem hat után pár perccel, azóta gyakoroltam (most van “nyolc után nem sokkal”), főleg az Örömódát, meg Louis Armstrong “When the Saints go marching in”-jét. Az ebédem nem úgy sült el, ahogy terveztem, mert rament akartam kotyvasztani, de még az a cucc is, amiről azt hittem, hogy rávaló, nem pedig tészta is tésztának bizonyult. Úgyhogy inkább rendes tésztát főztem (szét), sütöttem rá borsos-oregánós-citromos tonhalat olíván, majd csaptam hozzá kukoricát, egy csöpp bort, egy kis kicsit túl sok olyan hosszú zöld hagymát meg azt a furcsa halreszeléket. Kivételesen vacsorázok is, egy szendvics és kész. Tanulni kéne holnapra. Ja, az ebéd ő volt:


Program

Tegnap délben megebédeltem, aztán visszamentem még egy japánórára (ebben a környezetben ha azt írom “japánra” még valaki félreérti) meg egy matekra, aztán eltekertem a Seiyubö kajáért, vettem rizst meg néhány rizsrevalót, de cserébe elhagytam a napszemüvegem, úgyhogy majd ha legközelebb arra járok utánakérdezek. Foci is volt, utána éjfélig tanulgattunk, ergo elég későn aludtam el, ma reggel meg kelés (szerencsére csak az ágyból), suli (gyakoroltam a koreai betűket), utána meg. (És holnap teszt az utóbbi hat lecke kanjijaiból, nem mondom hogy örülök neki.) Először volt valami számítógépes dolog, hogy milyen címre küldjék az értesítést, ha esetleg a röfinfluenza miatt nem kell, nem szabad suliba mennünk – valahogy úgy mint Kobe táján. Utána pingpongoztunk Radoval egy húsz percet, majd háromtól Yokota-senseiel beszéltem meg hogy mi mindent rontottam el anno abban a hosszú irományomban (igény esetén majd talán bepötyögöm), utána meg nem volt kedvem visszajönni a koliba úgyhogy bevágódtam a tornacsarnok kondijába (fél négy magasságában) és csak a pingpongedzés kezdésére jöttem ki, ami pedig hat. (Holnap a pingpongra ugyan nem tudok menni, de megnézem, milyen a gitárklub.) Mindezek után még két óra edzés, és el lehet képzelni mennyi energiám van nagyjából. De éhes nem vagyok. Az ebédem ő volt (rizs, húsos-zöldséges cuccal egybefőzve, rá tojásos-madár-don, “bolgár joghurt”, citromkarikák és olívaolaj):


Lunch

One more Gastrovale post, here is today’s lunch. It’s rice with some instant topping (couldn’t yet figure out its exact name), shrimp cooked in oil and wine, corn and tomatoes with nori on top. Drank orange juice with ice. It was good…


Vejnemöjnen ebédje, gasztrovale

Ma voltam templomban (következő bejegyzés), de sajnos előtte elfelejtettem kivenni a fagyasztóból a halat meg a polipot. Írom sajnos, de valójában nem nagy gond, mert csak így négy óra magasságában éheztem meg a reggeli egy szendvics után. A végeredmény ő lett:

Ami benne van: rizs, összefőzve fokhagymával, azzal a hosszú fajta hagymával aminek nem tudom a nevét, kukoricával, répával és polippal, plusz még polip külön megsütve olívaolajban és borban, hal hasonlóan elkészítve és paradicsomcikkek. Ez utóbbiak utólag kerültek rá, és miközben felvágtam azt az egy szál paradicsomot sikeresen elvágtam a kisujjamat – ugyanazzal a “gonosz pengével”, amit a múltkor említettem (innen a cím). Még adtam neki egy kanálnyi szójaszószt és mellé jeges narancslé. Nem kicsit jó volt ám…

Miközben főtt a rizs, elkezdtem dolgozni a pénteki előadásomon, és úgy érzem hogy ez bizony nagyon jó lesz.


When

When i wake up twenty minutes before the alarm clock goes off, put the coffee on the stove and go back to bed “just for a little more”. When i somehow learn thirty-stroke kanjis just like that (憂鬱 (yūutsu, melancholy) and 薔薇 (bara, rose); with these i could even start and manage a hardcore teenage emo girl band, called 薔薇の憂鬱, Melancholy of Roses). When i tag along the tabletennis club and end up as a guest for a great dinner chatting for hours. When i manage to make a lunch without cutting or burning myself, and it turns out to be one of the best smelling food i’ve ever seen… or smelled. When i can once again start writing stuff for class as well as this blog (actually very happy about that, because if i don’t have to, it’s very hard to get myself to write something quality, since usually when i’d be free to sit or lay down to do something like that i’m usually so tired i’d fall asleep immediately). When i get a korean cookie, then talk about georgian names and sounds, how romanian folkswear is related to others, how the cambodian scarfs are worn, how chinese people celebrate the new year in Malaysia—and all this from people of those countries, live. When there’s always someone to hang out with, no chance to be alone if unwanted. When parties are always great. When i act totally western with friends in the crowded train, and think it’s very funny. When the author of the post this one is sent as a trackback to reassures me i’ll surely find a cosplay and tentacle hentai (though because of similarities in the hungarian version without accents, i thought this was “draught hentai”) festival in Tokyo (joke). When i’m just happy, and it will only get better.

That’s when i feel i’ve become something new.