Most már pár napja egy csepp kávét sem iszok, ami azért elég hirtelen változás az eddigi napi három-négy eszpresszó és/vagy két bögre “normál” (nem tudom hogy hívják magyarul a “drip coffee”-t) után. Érzem is, fáj a fejem, bár már azért jóval kevésbé, mint tegnap. Igazából nem szándékosan nem ittam kávét, egyszerűen eszembe se jutott, azt hittem, hogy csak a kialvatlanságtól fáj a fejem – amitől egyébként nem szokott, mivel ha éjszaka nem is alszok (eleget), rendkívül izgalmas óráim kellő időt biztosítanak egy jó kis napközbeni pihenésre. Aztán feltűnt, hogy már pár napja nem főztem kávét, ami le van főzve is teljesen kihűlt (bár ha betolnék belőle egy-két bögrével, még mindig meglepően felpörgetne, tapasztalat), ez pedig megmagyarázta azt is, hogy miért nem múlik a fejfájás, ha alszok pár órát délután. Mondjuk most már múlik. (Erre holnap éjszaka megint túladagolok…)
Én, a hacker
Legalább mára jutott egy kis vidámság is a valószínűsíthetően kávéelvonásnak betudható fejfájás örömei mellé. A rendkívül izgalmas adatbázisos órán ültem, és gondoltam, hogy unaloműzésképp besshzok valamelyik Eltés szerverre. A putty viszont nem volt hajlandó megnyitni, a 22-es port pingje se sikerült, úgyhogy inkább végigaludtam az órát. Az óra végén azért megkérdeztem a tanárt, hogy le van-e tiltva az ssh a gépteremben, vagy csak valami gebasz van, mire rövid “nyomozás” után (nem, nem kapcsolódik, nem írtam el a nevet és a ping sem reagál) közölte, hogy akkor ezek szerint le van tiltva, és hogy milyen hacker vagyok már, hogy ilyesmit akarok használni.
Mindenki vonja le a következtetéseket.
Két év
Azért valahol ijesztő, amikor a blog visszatekintője két évvel ezelőtti bejegyzéseket emel ki, és én akkor már javában itt voltam Japánban… Bele kell húznom, gyűjteni az élményeket, mert ugyan eddig is sok van, de közel sem elég, nagyon nem. Azon változatlanul fel vagyok háborodva, hogy a Fuji Rock pont egybeesik a vizsgaidőszakommal (minden évben), úgyhogy még ha lenne is pénzem menni (és idén nincs), akkor se tudnék. Ergo azon a nyáron tudok majd csak menni, miután végeztem.
Ma lezárult a jelentkezés a tavaszi fellépésre, végül is a Machine Head számaival nem lépünk színpadra, cserébe rám bízták valami olyan zenekar basszusát, amiről még nem is hallottam. Plusz az Ajikan se egy szám lesz, hanem inkább három, ami azt jelenti, hogy minden szabad időmben gyakorolnom kell majd. A Clash miatt nem félek, az azért egy fokkal egyszerűbb.
Apróbb probléma
Az a gond, hogy közeledik a nyár.
Ezzel az első probléma az, hogy meleg lesz van. Izzadok, állottnak tűnik a levegő, fárasztó.
Kettő, életre keltek a bogarak.
Három, kezdődik az allergia-szezon. Általában nincs ezzel problémám, de követlenül az ablakom előtt terül egy gyomos telek. Egy teleknyi gyom pedig még egy magamfajta alig-allergiást is meg tud kínozni. Rá fogok szokni, hogy csak a konyhai ablakot tartom nyitva, ami (reményeim szerint) hűvös lesz (tekintve, hogy egy sötét sikátorra néz), és onnan egész biztosan nem támadnak majd a pollenek.
Négy, másfél hónap múlva vizsgaidőszak. Bele se akarok gondolni.
Névtelen no. n+1
Az elmúlt egy-két hétben megnéztem a 2005 óta lefutott öt és egy negyed évadnyi Doctor Whot. Majd egyszer gondolom írok is róla, ha sikerül életre keltenem magam.
Más. Tegnap este takoyaki parti volt a volt kolimban, nem volt rossz, bár nem ártott volna, ha valaki ténylegesen tudja is, hogy hogy kell takoyakit csinálni. Szerencsére külföldi diákoknak ingyenes volt, úgyhogy egyrészt nem vesztettem semmit, másrészt minden külföldi természetesen megjelent egy jót kajálni. Egy japán ismerős meg nálam éjszakázott, mert nem érte már el a vonatot. Fura volt úgy fordítani, hogy valaki horkol a hátam mögött (bár ezen a fejhallgató sokat segített). Egyébként se volt problémamentes az ügy, mert nem volt videóm a C-hez, úgyhogy előbb megcsináltam a Denpát (ami eleve két óra kiesést jelent, ami idő alatt természetesen Doctor Whot néztem), aztán amikor azzal végeztünk jött a C. Ilyen hosszú éjszakám nem volt a nagy négyes óta (a C + Denpa + két Madoka legendás esetéről van szó).
Megkaptam a kottát az Ajikan dalhoz, amit majd előadunk, nem tűnik nehéznek – ami igazság szerint meglep, mert elég hírhedt az Ajikan ritmusszekciója.
Ki kéne terigetni. Ha már aludni úgyse.
Esős évszak?
Csak remélem, hogy még nem, vagy ha igen, akkor gyorsan túl leszünk rajta. Az esős évszak, így május-júniusban az a része az évnek, amikor elkezdődik a szörnyű fülledtség, bár itt a tóparton még az is elviselhetőbb. Belegondolva, ez már a harmadik alkalom lesz, hogy a hónapnyi esőt itt látom Japánban…
Az jó, ha a szobában ülve hallgatom, ahogy kint dobol a… nagyjából mindenen az eső, de amikor ki kell mozdulni, nyűg. Főleg, hogy hirtelen nagyjából tíz fokot emelkedett az átlaghőmérséklet, és ötven százalékot a páratartalom. Már teljesen elszoktam tőle, hogy izzadnom kell.
Elemi erejű másnaposság
Nem, amúgy, meglepően nem. Tegnap este megvolt a 新入部員確定コンパ (nagyjából egy ivászat annak örömére, hogy eldőlt, kik lépnek be a klubba), aztán folytatásként karaoke, majd zárásként ráment ettünk (így utólag belegondolva azért meglep, hogy így éjfél magasságában még nyitva volt a hely) és az egyik felsőbbévesnél hédereztünk későig.
A probléma gyökere ott leledzik, hogy a karaokéban volt három-négy kancsó műanyag-narancslé és kóla, ami a bulihangulatot igencsak lohasztotta. Fogtam hát magam, és elkövettem az este (a két nap) hibáját, és vettem 300 jenért valami alsó-polcos whiskyt. Ezzel még semmi gond nem lett volna, már többször is volt hozzá szerencsém, de valami most félresiklott.
Aminek az lett az eredménye, hogy amikor dél körül fölkeltem, azonnal kergetett a hányinger a vécébe, majd utána amikor órákra mentem volna, ismét. (Amiben az a fura, hogy már első alkalommal is teljesen üres volt a gyomrom, gyors emésztés, lassú anyagcsere.) Este hat körül már azért sikerült feltápászkodnom, és azóta semmi bajom.
A vicces az, hogy a karaokéban az egyik lány rákérdezett, hogy mit iszok, én meg mondtam, hogy mérget. Nem gondoltam volna, hogy tényleg az volt.
A törött kávéfőző
Namost a kávéfőző, amit tavaly ősszel vettem, eltört. Amint az iménti hivatkozás mögötti képen is látszik, a kávéfőző felső része műanyagból van, gondolom ez okozta a problémát. Ugyanis ha főzés után nem csavartam szét azonnal, akkor utána amikor később megpróbáltam, teljes erőből kellett tekernem, hogy sikerüljön kinyitni. És úgy tűnik, egy fél év után ezt az igénybevételt már nem bírta a műanyag. Ezzel a probléma csak annyi, hogy épp Golden Week van, vagyis annyira nem egyszerű újat szerezni, nekem pedig legalább a késő éjszakai fordításokhoz nem árt egy jó erős fekete.
Persze így órák előtt se tudok kávét főzni, úgyhogy ha nagyon nem tudom kinyitni a szemem, akkor az iskolai kávézóban veszek dupla eszpresszót – botrányosan drágán, de még mindig olcsóbban, mint ahogy a Starbucksban adják. Ahol egyébként szintén eltöltöttem a múltkor egy délutánt, híg kávét iszogatva annak a Gaiman-szerkesztette novelláskötetnek az olvasásával, amit a múltkor vettem (szintén Amazonról, természetesen).
Egyébként pedig úgy-ahogy összecelluxoztam a kávéfőzőt, szóval ha nagyon muszáj, tudok vele csinálni kávét, csak a repedéseken át attól még jelentős mennyiség elvész. Nem tudom, hogy próbáljam-e kicseréltetni garanciásan, hiszen neten vettem, és elég macerásnak ígérkezik.
Is meg nem is
Félelmetes, hogy mostanában mennyire nem csinálok semmit azon kívül, hogy animéket fordítok és zenélek (ez utóbbiba persze beleértve az egyéb klubos tevékenységeket is). Az óráim többségére ugyan bejárok – kivéve azokra, amiket amúgy is végigaludnék. Úgy gondolom, hogy ha órán úgyse csinálok semmit, ami bármilyen szempontból pozitívan hatna az eredményemre, akkor jobb, ha valami értelmes dologgal töltöm azt a kilencven percet – legyen az szocializálódás a klubszobában, valamelyik tankönyv olvasása vagy éppen egy még hiányzó anime rész lefordítása a türelmetleneknek. Egy géptermi órán például végig Playing with Fire-t játszok, és csak azért járok be, mert van jelenléti ív – erre ne mondja senki, hogy hasznos.
Viszont lassan ideje lenne visszaszokni rá, hogy heti párszor eljárok kondiba meg futni, a reggeli gabonapelyhen, a délutáni kukoricasalátán és az esti szendvicseken kívül mást is eszek (bár az utóbbi időben néha beülök a menzára) és éjjel három előtt lefekszek aludni, legalább ha másnap emberi időben kéne kimászni az ágyból.
Szombat
Ugyan én nem vagyok zsidó, a szombat az egyetlen olyan nap, amikor tényleg semmit nem kell csinálnom, nincsenek se óráim, se fordításaim, úgyhogy csak ülök és punnyadok és próbálom kitalálni, hogy mihez kezdjek a hirtelen jött szabadsággal.
Hétfőtől csütörtökig óráim vannak, csütörtök éjszaka fordítok, pénteken ezt heverem ki aztán este megint fordítok, vasárnap meg reggel is, este is van fordítanivalóm.
A szombat lesz a blogolós nap? (Mostanában úgyis elszoktam ettől, cserébe twitteren meg aktív lettem.)
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音
七大陸最高峰チャレンジ