Tag: magyar

Nyűgös

Ma is korán kellett kelnem… Úgyhogy már álmos-fáradt vagyok. Főzök magamnak mindjárt egy dupla teát (jég dupla whiskey-vel után szabadon), meg eszek is valamit, aztán megpróbálom rászánni magam, hogy összegyűjtsem a rongyos oldalra a fotókat. Macerás lesz, mert ugyan megrendelői utasításra nyugodtan összelopkodhatom más oldalakról, viszont mindenhol kétféle kép van: vagy nem jó, vagy citromsárga a háttere. Nyilván ez utóbbiakkal fogok foglalkozni, viszont az egy kiadós átrajzolásosdit fog nekem jelenteni. Nincs kedvem…


Most (nem mindörökké)

Nagyon merész vagyok éppen… Vezeték nélküli hálózaton keresztül kezdtem el DVD-t írni (négy gigás DVD, teleírom). Az író a laptopban, az adat az asztali gépben. Remélem sikerülni fog… Morc lennék, ha elrontaná – ezen kívül csak egy üres DVD-m maradt már (meg két CD, de azt úgyse igen használom). Alig várom már, hogy felbukkanjanak az olcsó és kicsi SSD-k. Főleg ha számítógépekben – az Intel már úgyis 80 meg 160 gigás kiadásokat tervez, bár még mindig iszonyat drága. Majd pár év múlva… Poén lenne, ha azonnal induló gépek lennének már… (Kicsit összefüggéstelen, hagyjál.)

Reggel elmentem orvoshoz, a japán ösztöndíjhoz kell ugyanis igazolás, aminek az egyszerűbb részén már túl is vagyok (magasság, súly, szemek, hallás, betegségek), viszont még kell vizelet- és vérvizsgálat, valamint mellkas-röntgen is. Csak hogy egyszerű legyen. Hétfőn szerintem elintézem, és akkor az egy fullextrás nap lesz.

Hogy miért? Reggelről akkor kórházban nyitok, délután még eldől, mi lesz, hattól bringa (vagy nem), este meg Dumaszínház. Nem rajongok érte, úgyhogy ez meglepetés lehet – viszont nem akarok valamiről úgy véleményt alkotni, hogy nem is ismerem. És ha ott leszek, biztos jól fogom magam érezni.

Ma este is (remélem) jó lesz, osztályszintű összeröffenés a vadnyugat-kocsmában. Addig melózgatok, meg ami jön. Tanulni nem, az biztos… Inkább akkor már olvasok. Most ez a péntek jó szociális nap lesz nekem – az orvos után egy jó barátommal mászkáltam, este meg… ja az már volt.


Ami kimaradt

Amit kifelejtettem az előzőből, ami miatt tulajdonképpen az lett a címe, ami. Kora délután Livemocháztam, kész lettem a japán 101 első egységével (még van kettő). És elkezdtem a spanyol 101-et is, ahol az első óra írás- és beszéd feladatai vannak már csak hátra (azt halogatom). Aztán lemásoltam a maradék öt-hat nyelvtantételt, némelyiket jól megduzzasztottam, némelyiket meg felére faragtam.

Amikor végeztem, úgy negyed hét körül, elmentem tekertem egy gyorsat (fél óra, tizenhárom kilométer satöbbi), majd némi semmittevés, egy vacsora és egy zuhany után (nem ilyen sorrendben, nyilván), most itt vagyok. Éppen készülök egy megrajzolt designt átültetni xhtml-be, ami gondolom menni is fog, csak aztán internet explorer alatt megint szívni fogok, mint a torkosborz. Túlélem (szokás szerint). (Kíváncsi vagyok, hogy a blogbejegyzéseim melyik stílusréteghez tartoznak…)


Mochok

Livemochán most először vesztettem egy pontot, ráadásul olyan marhaságon, hogy még tudtam is a választ. A fenébe. Na mindegy… Egyébként ez a japán 101 nem is olyan végtelenül egyszerű, legalábbis mindig bukkannak föl olyan szavak/kanjik, amiket akkor látok/hallok először. Legalább hasznos tényleg…

Edit 12:39

Még egy… Nem vagyok ma formában…


Tervgazdálkodás

Kész van az a weboldal, amin az utóbbi napokban dolgoztam, néhány apróság kivételével. Ilyen apróság például, hogy mivel más oldalakról kell majd összelopkodnom a képeket, vagy magamnak kell fotózni, ezt a részt még halasztottam, valamint a német ill. angol fordításaimat valaki szakértőnek majd lektorálnia kell (mondjuk a magyarra is rá fog férni – rá lesz fogva férhetni), mert azért ez vadul szakduma.

Tegnap este túllettem jónéhány nyelvtantételen (majdnem a felével kész vagyok) – félelmetes, hogy ami másoknak két oldal tömött sorokkal, az nekem fél oldal kényelmes vázlat, és minden benne van. Most délután megcsinálom a másik felét. És ha már tegnap, délután még beiktattam egy gyors bringázást, tizenhárom kilométer bő fél óra alatt, körbe a városon. Üdítő volt (24,3-as átlag).

Ma szerintem este meg fogom csinálni a referenciaoldalamat, legalábbis el fogom kezdeni feltölteni a kész design-t tartalommal. Még a héten kész lesz, az fix. Ahogy a Harmonia Caelestist is befejezem ma, de legkésőbb holnap után.


Livemocha

Most olvastam Mefinél a Livemocha nevű nyelvtanuló “komjunitiszájtról” (közösségi oldalról), gyorsan ki is próbáltam, és levontam a következtetést, hogy ez nekem tetszik. A legalapabb japán kurzussal kezdtem, az első órával végeztem már. Ismétlésnek jó volt, és tanultam néhány új szót is (hikui, futoru, yaseru, kanemochi, binbo), viszont most kezdek a melóhoz, mert az életben nem végzek vele. Szakszöveget még angolra/angolról se fordítottam soha, hát még némettel ugyanezt… Elleszek vele egy darabig, de legalább a textilkereskedelmi szakkifejezéseket megtanulom. Még egy gyors ritörn azért: mindenképp érdemes kipróbálni ezt a Livemochát. Nekem mondjuk szerencsém van, mert az összes nyelv, amit tanulni akarok vagy tanulok, ott volt a népszerűek között (angol, német, japán, spanyol, orosz), így nem lesznek gondok, viszont nem hiszem, hogy tádzsik nyelven is ilyen jó a felhozatal. Attól még nagyon hasznos. Naphosszat ezen fogok lógni… (És mivel közösségi oldal, lehet barátokat, ismerősöket jelölni. Ha valaki ott van, engem megtalál Vale néven.)


Gondol-gondol

Se nem Popper Péter Gandolja, se nem Tolkien Gondorja. Inkább akkor már Micimackó (A. A. Milne). Úgyis tőle idéztem. Ugyanis holnap kapni fogok egy e-mailt, ami elég sok mindent el fog dönteni. Az Elte pályázatos címére küldtem egy levelet most, hogy az Erasmus csak első diplomájukért küzdőknek érhető-e el, avagy mindenkinek. Ezt azért fontos kideríteni, mert ha csak újoncoknak, akkor csak két év múlva megyek japánba. Mivel: az Erasmussal mindenképp ki akarok jutni valahova (mondjuk Barcelona, bár lényegében teljesen mindegy), és az idei pályázatról most már lekéstem (nem is vagyok még egyetemista), amit meg jövőre lehet majd pályázni az csak jövő télen indul be, így legalább két év (és inkább három), amíg meg tudom pályázni a japán egyetemet (öt év folyamatosan ott), mert az ráér (22 éves korig diploma nélkül bárki pályázhat), az Erasmus viszont (ez esetben) nem. A japános dolgot ugyanis nem lehet félbehagyni, nincs olyan, hogy hazajövök Erasmusra (bár lehet, hogy ott meg mondjuk Szingapúrba lehet fél évre cserediáknak menni), vagyis onnan diplomával jönnék haza. Viszont ha az Erasmusnak nincs ilyen megkötése, akkor nincs gond, kirepülök most japánba (már ha felvesznek, persze), aztán amikor ott végzek, itthon azonnal pályázok Erasmusra. Holnap kiderül.


Tekerjünk

És ne tessék arra gondolni, hogy a füvet használom másra is azon kívül, hogy a zöldjében gyönyörködöm. Ma bringáztam. Többek között. Kazáron ugyanis valami falunap-szerűség volt, a “kóstolójegyek” felirata szerint “tócsni- és laska parti”, jó hangulattal, asszonykórussal stb. Sors vetette föl az ötletet, hogy milyen jó is lenne az. Végül is az út (részemről) úgy nézett ki (főbb állomások): Salgótarján – (Forgách) – Kazár – Vizslás – Salgótarján (Sugár út) – Vizslás – Kazár – riolittufa – Kazár – Rákóczibánya – Kisterenye – Salgótarján. Ez így összesen nagyjából három és fél óra tekeréssel ötvenhét és fél kilométer, ebből sajnos látszik, hogy az átlag csak 17 km/h, de legalább a max 64.8 (Vizsláson, Kazár felé). Ami még megér egy misét, az a riolittufa. Az út eleje irgalmatlan sáros, aztán a folytatás is nagyjából ugyanolyan, de legalább nem meredek. Őszintén szólva én ennyi sarat nem láttam még a bringámon (és mihelyt elértem a Shell kutat, le is mostam), elég murisan nézett ki. Lefelé (meg persze felfelé is, csak ott az állandó kipörgések meg az irgalmatlan sár miatt nem tudtam értékelni) nagyon jó terep hangulata volt, ahogy a ramaty földúton lefelé döngetek (a többiek nem voltak olyan merészek). Ez (mármint a riolittufához a terep) is vette ki belőlem az erőt, meg húzta le az átlagomat, tudom magyarázkodok, de emberből vagyok. Jó volt a hangulat (néhány apróbb hülyeséggel, ebből egy az én nevemhez köthető, bocsánatot kérek az érintettektől ez úton is), ismét szembesültem a ténnyel, hogy edzenem kell, mert tarthatatlan mennyire nincs állóképességem. Az meg mekkora érzés már, amikor harminc kilométer után pihenő közben lesöpröm homlokomról a sót.


Megéri, swing Nirvana

Megéri feliratkozni a nagyobb hírportálok hírforrásaira. Hírértékük ugyan általában kicsi (ennyi hír- kezdetű szót egy sorban!), de néha nagyon érdekes dolgokat lehet olvasni. Én például most találtam a zoom.hu egy hírt, amiben Paul Anka magyarországi koncertjéről van szó – és mellesleg belefoglaltak egy YouTube videót, amiben a Nirvana Smells like teen spirit Paul Anka-féle swing átiratát adják elő. Mit ne mondjak, hatalmas hangulata van… Amúgy is bejönnek mostanában a swing-rokon zenék (elég csak a Diablo Swing Orchestra nevét említeni), így ez most telibe talált.


And then there was silence

Nem fogok most se angolul, se a Blind Guardian Iliász-hangulatú daláról írni. Az elmúlt napokban mintha elcsendesedtem volna, vagy rosszul emlékszem? Szerdán egyáltalán be se kapcsoltam a gépet: úgy gondoltam, nem fog ártani egy nap a képernyő nélkül, és igazam is volt. Egy sifrírozott üzenetet, egy feladványt gyártottam (még nincs kész), ami ha majd elkészül, publikálásra fog itt kerülni, és remélem lesz valakinek türelme és kitartása megfejteni. Persze ha már sifrírozunk, akkor egy jó példa ott van Umberto Eco Foucault-ingájában: a démoni névsor esete ugye. Ott említenek a könyvben egy bizonyos Arsène Lupint – mit ne mondjak, még aznap délután elolvastam Leblanctól az Arsène Lupin, a nők lovagja című könyvet. Jó volt, de remélem, hogy van azért jobb is még az “úri tolvaj” szereplésével.