Ma kísérleteztem egy kicsit a főzéssel, és a végeredmény szinte meglepően jó lett. Először is begyúrtam szója katakuri liszttel és borssal a kockákra vágott csirkemellet, ami aztán egy fedett edényben ment a mikróba (600W/2 perc). Amíg az forgott, felvágtam a hagymát és a jégcsapretket, és odaraktam őket rotyogni egy kis olajon. Mindeközben két gerezd fokhagymából, szójaszószból, kiskanálnyi piros aranyból és egy lehelet szilvapáleszből lett a “szósz”. Miután a csirke végzett a mikróban, ment is a zöldségekhez a szósszal együtt. Jó gyümölcs aromás, fokhagymás, nem túl sós feltét lett belőle a rizshez. Kép nincs.
Ebéd
Sugiyama Youji üveges
A közeli minigalériában múlt hétig volt egy üveges kiállítása. Főleg kristályüveg, mindenféle színekben és formákban.
Enni vagy nem lenni
Valamikor nem is olyan régen, egy pár hete talán feltűnt, hogy mennyire veszélyes helyen dolgozok. Nem kell attól tartani ugyan, hogy rámomlik a plafon mondjuk, de ha nem akarok pocakot növeszteni, akkor figyelni kell.
Nádak erek
A múltkor pont mentem valahova (már nem emlékszem, hova is), és út közben feltűnt, hogy egy új “kiállítás” van a KnulpAA mikro-galériában.
Füst és lábdob
Begyújtottam egy epres füstölőt, amit évekkel ezelőtt kaptam az azóta már ex lett barátnőmtől. Ennek oka (mármint a füstölő begyújtásának, nem a szakításnak), hogy ahogy most hazaértem, nem tudott nem feltűnni, hogy kezd elég meredek emberszag lenni a szobámban. Pedig amióta dolgozok, sokkal gyakrabban takarítok, mint előtte szoktam volt, de úgy tűnik, nem szellőzik olyan jól a szoba, mint kéne, és a nyár meg ugye nyár.
Tokió belvárosa
Mondanám, hogy rég nem jártam már a díszes belvárosi részen a Yamanote kör túloldalán, de még csak igaz se lenne. Pont múlt héten voltam Akihabarában egy barátommal, és bár az teljesen más világ, mint a Ginza-környék, ugyanúgy a kör túloldala (és csak egy köpésre vannak egymástól).
Gy. Ú. R. O. K.
A hétvégén végre eljutottam a helyi konditerembe. Eddig is minden reggel eljártam futni, de mint a múltkor leírtam, a kondi már nem fért bele a hétköznapjaimba.
Cukor
Ma hazafelé az egyik vasútállomásnál láttam egy amerikai-stílusú fánkost, és engedtem a csábításnak. Az áraik persze nem a földön járnak (valamiért úgy sejtem, hogy amennyiért itt egy fánkot kapok, annyiért Amerikában tizenegyet kapnék), úgyhogy “csak” kettőt vettem.
Rafté
Volt még egy darabja az okinawai konyhának, amit már rég ki akartam próbálni, mégpedig a rafté (rafute). Röviden: sertés, puhára főzve. Tegnap aztán nekiestem, mondván vasárnap van, ráérek – a recept, amit kiszúrtam meg azt mondta, hogy másfél óra alatt meglesz. Alapból még az is háromszor több, mint amennyit kajáért hajlandó vagyok a konyhában állni, de most kivételt tettem.
Fűtőtest
Még anno gimis korunkban csináltunk volt egy “renegát iskolaújságot”. Renegát csak azért, mert tele volt punk zenével és az iskolavezetésnek hónapokig kellett toporzékolnia (meg beindítani a saját, hivatalos újságukat), hogy lehessen valami beleszólásuk.
