Tag: magyar

Big Bang

Vajon miért nem hírezik magyar földön senki az albán durranásról? Vagy ez ennyire mellékes eseménynek számít? Vagy csak a kommunisták nem engedik kiszivárogni a híreket? A lényeg (egy albán barátom elmondása szerint): az amerikaiak csak azzal a feltétellel járultak hozzá Albánia felvételéhez a Nato-ba, ha a balkáni ország megsemmisíti fegyverkészletét. Ez pedig úgy sikerült, hogy egy kis falutól északra, Tirana közelében felrobbantották a több, mint 10000 rakétát, bombát és egyéb robbanószert. A bumm olyan erejű volt, hogy az egyik civil videón láthatóan kilométerekről berobbantja az autó szélvédőjét – meg úgy mellékesen még Macedóniában is érezték a lökéshullámot. Gyengécske. Azt még így a végén leszögezném, hogy nekem nem valami hírügynökség adott hivatalosan megerősített információkat, hanem “csak” egy izgatott ottani srác mesélt a dologról.


Hav

Az pedig nagyon jó kérdés, hogy március közepén miért a hó esik. De úgy, hogy tíz percig olyan hevesen, ahogy még decemberben se, aztán tíz perc múlva tűz már harminchétággal a nap, mintha semmi nem történt volna. Aranyos.

Holnap pedig kezd a tavaszi szünet, most mondjam, hogy szerintem nagyon jó lesz? Mert valószínűleg az lesz, kivéve azokat a (remélem nem) hosszas időintervallumokat, amikor a különféle (főleg irodalom) tételeken fogok dolgozni. A magyarba nem egyszerűen bele kell húznom, különben nem tudom, mit fogok csinálni. Hat év (nem) tanulását kellene két hónap alatt bepótolni…


Vége

Hát ennek a hétnek is vége. Egy hétig (vasárnap kivételével) minden nap éjfél után feküdtünk le aludni és szerintem nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy a négy-öt órás biliárdozások során nem a szódavíz volt az elsődleges üzemanyag. Ebből mondjuk lett is majré… Az amerikaiak ugyanis nem ihattak volna, de azért ők ittak. Tegnap este a búcsúbuli erejéig megkértek, hogy segítsek nekik abszintot szerezni. Végül is nem egy olyan nagyjából félliteres, szép zöld adagot vettek, hanem “csak” két decinyi kékesebb színűt. Hatvan százalék azért ez is, de a gond csak az volt, hogy az okos gyerekek kiültek a főtér közepére meginni (és persze nem szóltak volna, hogy mire készülnek), ahol természetesen elkapta őket a tanáruk. Szerencsére nem ittak bele még komolyabban – a két deciből még csak úgy egy cent fogyott. Aztán ma…


Filozófia

Ma volt az OKTV második fordulója. Poén volt. A témák:

  • “A hit csoda, melyből egyetlen ember sincs kizárva.” (Kierkegaard) Lehet-e a vallásnak filozófiája, a filozófusnak vallása?
  • Klónozható-e az emberi lélek?
  • “Nem azért törekszünk valamire […], mert jónak ítéljük, hanem ellenkezőleg, azért ítélünk valamit jónak, mert törekszünk reá.” (Spinoza) Mi az igazság a jóról?
  • “Nyelvem határai világom határait jelentik.” (Wittgenstein) Hogyan látja a nyelv szerepét a filozófiában?

Kettő között vacilláltam: vagy az elsőt, vagy a negyediket akartam megírni. Végül is az első lett belőle, mert a nyelvfilozófiában még nem merültem el annyira, hogy az OKTV második forduló szintjén tudjak róla írni. Így viszont lett négy és fél oldal, és nagyon jó volt írni. Az mondjuk már más kérdés, hogy az értékelő egyetemi tanároknak mi lesz róla a véleménye, de ez is kiderül nagyjából jövő hét közepéig.

Ki mit választott volna?


Zaj

Zajlik az élet. Pénteken a szokásos esti biliárdozás után éjfél után még dizsibe is mentünk (képzelhetitek, mennyire otthon éreztem ott magam, de ha egyszer a vendégek oda akartak menni, ennyit kibírok); szombaton már otthonosabb terepre kerültem, miután nap közben bejártuk Egert és megmutattuk neki a recski kényszermunkatábort, nyolc körül mentünk néhány többé-kevésbé nevesebb helyi banda koncertjére. Na az jó volt. Vasárnap a fővárost tiszteltük meg, a szokásos Parlament, belváros, vár, zárásként Váci utca programmal – bár nem terveztem, de ez utóbbi helyen (nyilván “shoppingolni” vittük őket oda) vettem magamnak két sálat: a C&A-ban az amerikaiak akartak maguknak venni ezt-azt de amikor megláttam, hogy a 2500 forintos sálakat 500-ért adják, nem tudtam ellenállni. És nem is bántam meg. Persze addigra ismét eleredt az eső (nincs szerencséjük a jenkiknek az időjárással), meg a Hősök terén a sofőr legyalult egy Seatot a busszal, úgyhogy ott is időztünk, de legalább nem áztunk közben.


Sok ez

Iszonyat fáradt vagyok, két napja éjfél után fekszek le és nagyjából ennyi. Az még hagyján, hogy első este tízig biliárdozgattunk és nagyjából tizenegyre értünk haza, de aztán tegnap este az “ismerkedési party”, aminek elvileg nyolcra vége lett, szintén tízkor fejeződött be, ráadásul egyre inkább felidéződik bennem, hogy tulajdonképpen milyen végtelenül kockák, és nem utolsó sorban bunkók ezek a népek. Amikor mi voltunk náluk anno ősszel még nem volt ennyire zavaró, mert ott a hely újdonsága, a rengeteg jó élmény meg úgy egyáltalán az eufória, hogy ott lehetünk mindent elnyomott. Itt viszont. És ráadául ismerkedési party. Értitek, amikor ősszel mi csak két hétig laktunk náluk. Megjegyzem, a két hét alatt két “buli” volt: egy koncert meg egy a tegnapihoz hasonló “házibuli” – szigorúan idézőjel, nehogy valami végletesen szórakoztatóra gondoljatok – de különben olyan, hogy elmenni valahova, egyszer nem volt. Igen, fáradt vagyok, nyűgös és panaszkodok. Egyébként minden jó, boldog vagyok (és szerelmes), hétfőn filozófiából OKTV második forduló, előtte szombaton koncert. Tegnap írtam egy jó kis verselemzést, majd megpróbálom megszerezni (a magyarfaktosok kérésére készült).


Megjött

Még szerencse, hogy nem lány vagyok, különben ez a cím félreérthető lenne. Szóval, itt van az amerikai cserepartnerem, most éppen kialussza az út fáradalmait… mondjuk aztán este megyünk billiárdozni a városba, szóval van is oka előre pihenni. Tényleg, most hogy leírtam, ideje felébresztenem, ha még előtte a száját is tele kell tömni valamivel…


Feszültség

Most kezdenek izgalmassá válni a dolgok. Holnap előadást tartok fizikából a “tudományos diákkörön” vagy ahogy azt kell nevezni, hogy mindenki megérthesse. Ez egyrészt már magában egy szórakoztató elem lenne, de még ráadás, hogy holnap délben érkeznek az amerikai cserepartnereink, és maradnak egy hétig. Na az lesz még izgalmas.


Szó

Ma pedig dél körül voltam népszavazni – életemben először. Bedobáltam az urnába a borítékot (szigorúan miután – szintén életemben először – elvágtam vele a nyelvem), és ennyi. Nincs csinnadratta, nincs konfetti és fűszoknyás rajongó lányok, csak a hideg, nyirkos idő. Egyébként ennek a “hideg, nyirkos idő”-nek most nagy hálát adok, ugyanis tegnap este nagybátyáméknál, vagy odafele, vagy ott, vagy visszafele sikerült elég istenesen megfáznom. Este lefekvés előtt feltűnt, hogy kapar a torkom, köhögtem is vagy kettőt, de azt gondoltam magamban, hogy biztos csak a száraz levegő már megint. Hát nem. Reggelre csinos fejfájással (talán lázzal) meg orr-nyavalyával ébredtem. Ez így az első napon eléggé megvisel, úgyhogy semmit nem csinálok szerintem egész nap, csak fekszem és pihenek, talán hangoskönyvet hallgatok (a Pi életét), de hogy tételt nem fogok kidolgozni, sem esszét megírni, az fix. Még talán egy templomszentelésre benézek, de ez a maximum.


Nightwish

Amúgy jó volt a Nightwish. Nem kicsit, nagyon. A Pain mondjuk, mint előzenekar, mélyen alulmúlta a várakozásaimat – ugyanis tőlük csak két dolgot vártam: nagy bulit pogóval és a Bye/Die-t. Egyiket se kaptam meg. Egyrészt röviden játszottak (alig fél órát), másrészt minden második jelenlévő – nyilván a Nigthwish miatt, de akkor is – lány volt, így pogó se lehetett, hiába is próbálkoztam.

Na de a Nightwish. Az egyszerűen frenetikus volt.