Hosszú győzködés után Bogi újra írt egy blogbejegyzést. Remélem nem hagyja most abba három után (bár látva a saját kezdeteimet, akár azt is megtehetné). Segond, én figyelek.

Éppen az imént valaki olyan vehemenciával nevetett az utcán, hogy csukott ajtó-ablak mellett is hallani lehetett. Valamint olyan hangnemben, stílusban vagy hogy mondják azt, hogy belőlem is kevés híján kiszakadt egy hatalmas nevetés. Mary Poppins jól mondta: a nevetés ragályos (a szóismétlés szintén).

Megnyugtatok mindenkit, miután egy ilyen jellegű édi-szót kimondok véletlenül, háromszor korbácsolom meg magam gondolatban büntetésképpen. A lényeg, hogy eddig jó kis napom van ma, bár a nyavalya még mindig a nyakamban lóg – pontosabban a légutaimban. Az orrom mondjuk annyira már nem folyik, cserébe köhögök. Segond.

Éppen most olvastam egy rövid írást a Bin Jipről – tudni való, hogy ezt a filmet még jó másfél éve töltöttem le, mert rádióújságban (ami valójában tévéműsor) olvastam az ajánlóját, megtetszett, de nem tudtam megnézni. Azóra se. Na a lényeg, hogy holnap este viszont cicifix hogy megejtem, mert most belenéztem, és nagyon tetszik.

Egyébiránt pedig íródik valami nagy. Akkor írom, ha nem vagyok túl fáradt, és mostanában általában az vagyok. Úgyhogy lassan halad, de talán most a hétvégén sikerül kialudnom magam.

Egyszerűen felháborító, hogy kéne is melóznom, akarnék is, de mire egyszerűen így négy és öt között nekiülnék, annyira kimerülök, hogy ülni alig bírok, nemhogy akármi értelmeset csinálni… Rémítő.