Most jöttem rá, milyen gyakori cím itt a blogomon az, hogy Tervek. Eddig volt már vagy három ilyen bejegyzés… No de sebaj. Volt már ilyenekben mindenfélékről szó, most nem lesz semmiről. Jövő szombaton megyünk Pestre az ELTE bölcsész nyílt napjára, aztán korizni valami jégpályára, aztán haza, és szerintem az a nap nagyon, úgy nagyon jó lesz. Főleg hogy előző este lesz egy jó cimborám szülinapi bulija, ami előre láthatólag hajnalig fog tartani és egész biztosan nem fog ráilleni a “szelíd” jelző (jelző?). Aztán a nyaram is kezd úgy-ahogy összeállni. A Szigetesek igazán kezdhetnének már valami fellépőlista-szerűséget, hogy egyáltalán eldöntsem, érdemes-e menni (mondjuk ha lesz rá pénzem, úgyis megyek, minél több napra) – valahogy a Wackenesek már jópár hónapja tudnak biztosat mondani fellépő-ügyben, a Sziget meg ugyan minek. Meg még lehet, hogy el kéne menni majd a szlovén MetalCamp-ra is, nagyon jónak tűnik a felhozatal, és most Gamma Rayen egy srác is áradozott róla (valami külföldi volt). Három feszt még talán belefér…

Tegnap este még mielőtt elaludtam volna olvasgattam néhány régebbi irományomat (meg írtam is hozzá egy keveset), és jó volt – már ha jó volt, mert lehet jó egy kellemetlen emléket felidézni? – újra végigolvasni az akkori gondolataimat. Azóta már legalább tudom, hogy hova s miért.

Igen, az vagyok most. Pedig elvileg nem kéne, de úgy tűnik, ebbe már nincs beleszólásom: hiába ittam egy fél órája egy erős teát, semmi. Pedig általában fel szokott ébreszteni…

Kódolni kéne. Olvasni kéne. Szervezni kéne. Kéne, kéne, kéne, én meg ülök és nagyjából csak lesek ki a fejemből. Kilenckor olyan kóma vagyok, mint máskor éjfélkor. Hej, mi lesz így.