Tag: suli

Esszé

Most fejeztem be a Wittgensteinről szóló filozófia esszémet, szerintem egész jó lett. Kifejezetten élveztem, csak nagyon hosszú idő lett. Még németezni is kéne, ami mondjuk így nyilván nem fog sikerülni. Szerdán kaptam vagy hat esszét, amiket szintén meg kéne írnom valamikor, csakhogy szombaton semmit nem fogok dolgozni a nyelvvizsga miatt. Vasárnap egy cseppet sűrűnek ígérkezik a délutánom…


Ez is megvolt

Ma megvolt az angol OKTV második forduló. Így utólag visszatekintve nem volt vészesen nehéz, csak néha szívatós, főleg a hallgatás része. A rádiós beszélgetésben olyan tempóval beszéltek a hölgyek, ahogy én még életben soha nem hallottam embert beszélni angolul, a whiskey-s részben meg az egyik úgy motyogott mint a mama a zsidó temetőben. Az írás az meg csak írás, ismét a legnagyobb gond, hogy alig fértem ki a (kb) 150, ill. 200 szóba. A beszélgetés résznél meg felsültem. Csak reménykedek, hogy a többieknek is csak annyira sikerült összefüggően, tisztán és szépen beszélni, mint nekem (és nekem nagyon nem jött össze), és így lesz esélyem döntőbe jutni. Nehéz teher alatt szépen beszélni angolul, pláne hogy november közepe óta nem beszéltem senkivel…

És ez után holnap még töri témazáró a két világháború közti időszakból. Hurrá.


Gondolatok

Ez egy olyan fajta bejegyzés lesz, amikor az elején elindulok valahonnan, írok jó sokat, amíg van valami leírható gondolat a fejemben, aztán egyszer csak vége lesz. Az egy gond ezekkel, hogy van nyolc bejegyzésre való szöveg kerül egybe. Ez van…


Harminckét óra

Ma délután fél ötig elmondhattam, hogy harminckét és fél órán át nem voltam itthon. Ez mondjuk így magában leírva nem bír semmiféle különleges hatással, azonban ha belegondolunk, hogy ez egy teljesen normális hétköznap, és hogy semmi ilyesmi nem volt különösebben betervezve, már egy kicsit furcsább lesz. Ugyanishogy.


Tényleg

Most már tényleg vége van a tanévnek. Megvolt a német is, holnapra még egy oldalt meg kell írni, na de kérlek, szótárral az szieszta. Mindjárt neki is fogok…

Kedden még lesz egy filozófia előadásom, amire még nem készültem, de ez nagyjából az imént említett német beadandó szintjén áll. Téma a szubjektív idealisták lesznek.

Viszont egy kicsit el is kenődök lassan: ma ugyanis félelmetesen az az érzésem van, hogy nem csináltam semmi értelmeset. Nem írtam meg egy újabb modult a bloghoz, nem sikerült rekord-röviden megírni egy Code Golfos feladatot (az az stdin egy magamfajta (kezdő) phpsnak a szívás csúcsa – el nem tudom képzelni, hogy tudnak mások 63 karakterből olyat írni stdinnel, ami nekem anélkül se megy 65 alá), nem olvastam eleget, nem szereztem meg a felvételi tájoló bölcsészszakos kötetét (majd hétfőn, ha minden jól megy), nem koriztam, nem mentem el arra az irodalmi rendezvényre, amire terveztem, úgyhogy kész. Vagy most vagy soha…


Érzet

Olyan jó érzés ez a csendes, kesernyés, édes öröm, ami így délután bennem van. Az egészet az indította meg, hogy a törivizsgán kihúztam nagyjából az egyetlen tételt, amiről még minden tanulás nélkül is tudtam volna beszélni. Pláne így, puskával (adtak), bár olyan nem volt benne, amit magamból nem tudtam… A vizsga itt úgy megy, hogy kihúzol egy tételt, ha nem tetszik, akkor húzhatsz még egyet. Nos, én elsőre kihúztam Erdélyt. Na mondom, most vagy megkockáztatom, és ától cettig kipuskázom, vagy húzok másikat. Húztam, és azt hiszem egy fél ritmust legalább kihagyott az agyam, amikor megláttam, hogy a 12. tétel: a nagy földrajzi felfedezések. Mák.


Ismétlés

Szól a Vad Fruttik, feladtam. Valamennyit most már minden tételről tudok, valamennyit (általában keveset), elvileg. De hogy ez mire lesz elég, az egy nagyon érdekes kérdés. Lehet választani: vagy az elkövetkező egy órában hihetetlen megvilágosodás megy végbe bennem és megragad az összes tétel; vagy sikerül a felkészülés hosszú percei alatt/előtt valakitől elkunyerálni a kidolgozott tételeket, és kipuskázni az egészet; vagy lehet reménykedni, hogy jóindulatúan vizsgáztat a miszter; utolsó lehetőség a teljes csőd. 2-1-3-4 a valószínűségi sorrend…

Néha komolyan megkérdőjelezem, hogy épeszű vagyok-e. És most nem a törivizsga miatt, mert az annyira nem tud érdekelni. Csak épp annyira, hogy őröl az ideg. De sokkal zúzóbb hülyeségek is vannak itt, zúzóbb, mert össze tud zúzni. Engem vagy másokat. Vagy mindkettőt.


Pánik

Amúgy nem. De az durva, hogy holnapután vizsga, és a 24 tételből eddig három van nagyjából meg. Nem dolgozom ki őket, eddig mondjuk megpróbáltam vázlatot írni, de nagyon lassú. Szerzek majd a könyvtárból atlaszt, abban ott vannak az évszámok, aztán reménykedek, hogy valami olyat húzok, amit tudok. Komikus, hogy a különben nulla “emelt előkészítőn” egy könyvből vizsgázunk. De úgy, hogy órán (nem alapon, mert igen, ott tanultuk, kb három éve) nem is hallottam azokról, amiket meg kéne tanulni. Hát kösz. Ma elolvasom egyszer, holnap délután meg még egyszer azokat, amiket nem tudok. Meg kiírok amennyit csak tudok.


Avat

Tegnap este (feltéve ha a napokat alvástól alvásig számoljuk) megvolt a szalagavatóm. Nos. Az avatás nagyon hangulatos volt, mindenki meghatódott, anyucik-apucik többé-kevésbé hangosan zokogtak, osztályfőnökök hangja elcsuklott és hasonlók. A táncunk is nagyon jó lett (rocky volt, vagy mi a szösz), legalábbis én élveztem, a jampec ruhánkban. A keringő utána (tanári és szülői) is megvolt, felülmúlva a várakozásokat. Lehet, hogy itt kellett volna hazajönni?

Minden esetre, éjfélig ment a bál, “táncoltunk” meg rokonai, majd úgy fél egy körül mentünk ki a kocsmába (pardon, szórakozóhelyre) ahol aztán reggelig ment az ivászat és a karaoke-party. Nem is volt rossz, csak hosszú. Meg a közérzetem sem volt fényes, de a buli igen. Néhány emberen nagyon meglepődtem, de legalábbis nem erre számítottam volna tőlük, néhányakkal a hócipőm is tele van, megint más még mindig… az. Szóval, úgy fél hét körül már itthon voltam, miután vagy egy kilométert caplattam a minusztízben. Forró zuhany, alvás kettőig. Nem tudom, mi lesz itt még…


Evet

Milyen szép név is az Evetke… Pláne ha egy szép leányzó hordja. Kár hogy nem ismerek ilyet… Bár nem ott találtam (később kiderül, hogy jutott eszembe), de a névnap-wikiben lehet találni néhány elég érdekes nevet…

Magyarázat. Két óra múlva már a suliban fogok punyhadni (ismét), ugyanis – :dobpergés: – szalagavatóm lesz ma este. Hurrá. Egyébiránt tényleg várom, mert jó lesz a tánc (remélem), meg aztán a bál majd a buli is (gondolom).