第一部
郷の奥 続く道
虚を数えて 辿る道
つづら折り 見え消ゆる
友の影追い 参りけり
深き森のお社へ
山の端 日陰りて
影は虚にとなりにけり
Márciusban voltam először angoltanárkodni gyerektáborokban, ami egyrészt elég laza, másrészt a fizetés sem nulla. Most augusztus elején lesz a következő turnus, és bár csak egy alkalomra tudok menni különféle okokból, azt az egyet is rengeteget szervezik (szerintem már csak az útiköltségemre több pénzt fogok kapni mint maga a fizetésem lesz).
Most például jött egy email, hogy ekkor és ekkor itt és itt megbeszélés. És itt a poén. A főnök ugyanis angolul írja az emaileket. Az eligazítás is mindig japánul van, úgyhogy nem igazán értem miért feltételezi, hogy nem értenénk, de legalább próbálkozik.
Először hadd tisztázzam: nem tartom magam profi fordítónak. Nem fordítottam soha könyveket még, igazából az utóbbi fél évben magyarra egyáltalán semmit, ellenben japánról angolra az elmúlt egy évben szerintem több száz órányi animét lefordítottam.
Nevessen ki ahogy akar, de az anime se csak annyiból áll, hogy cuki lányok cuki dolgokat csinálnak (mert az olyanok meg pont, hogy tele szoktak lenni nagyon brutális szóviccekkel), van, amiben katonai nyelvezetet használnak (Jormungand), megint más pedig egész konkrétan a pénzpiaci válságról szól (C).
És akkor most linkelték nekem plörkön ezt az interjút Tótisz Andrással, aki elvileg egy profi fordító.
I had this discussion with a fellow translator about what is and is not translatable. He said that a certain Yousei Teikoku song (Shoseijo no uta) falls in the latter category. I disagree(d).
Na jó, ez így leírva nem feltétlen igaz, de az biztos, hogy félelmetesen sokszor bizonytalanodok el, hogy valami helyes-e vagy sem. Nyilván nem helyesírásról van szó, mert az azért még úgy-ahogy megy, hanem szerkezeti és nyelvhelyességi dolgokról. Meg szavak, azok a fránya szavak. Tegnap neki akartam állni még este fordítani, mert úgyis sokáig fenn kellett maradjak, de a tizedik sor környékén már egyszerűen nem jutottak eszembe a magyar szavak.
Megvan a szó jelentése a fejemben a szó nélkül, és lebeg és lebeg, és megvan az angol szó, megvan a japán szó, de a magyar az istennek sem akar beugrani. Úgyhogy inkább bezártam az Aegisubot és mentem Clients from Hellt olvasni.
Szerencsére annyira még nem rossz a helyzet, hogy az komolyabban befolyásolná a WoF-os munkámat, de akkor is ijesztő. Az angol nyelvtudásomat elég sokat szapulják mostanában, a japán sem épp tökéletes, úgyhogy ha még a magyart is elvesztem, akkor mi marad?
Kellemes, mi? Fordítgatok ezerrel, te meg csak olvasod a puha székedben a blogomat valószínűsíthetően jelentősebb nehézségek nélkül. Én viszont, szegény szenvedő nyelvtanuló, fordíthatok németről magyarra, németről angolra, angolról magyarra és vice versa, bár én is a puha székemben tehetném ezt – én mégis inkább a szintén puha ágyamat választom. Hasalva jobb.
Már túl vagyok egy németről angolra fordítandó, egy angol, és egy magyarról angolra fordítandó referencialevélen, két önéletrajzon és jó néhány e-mailen. Még hátra van egy kb 2-3-4 és egy fél oldalas német szöveg fordítása magyarra, az előbbi egy színházi témával kapcsolatban, az utóbbi pedig a híres építész-festőről, Hundertwasserről szól. Mindkettőt holnapra =). Plusz holnap matekdoga, szóval még tanulni is kéne, nem is beszélve a tekintélyes mennyiségű házi feladatról… Fontolgattam, hogy ezt a bejegyzést against-be küldöm, hiszen eléggé ellene vagyok az ilyen nyomorító munkáknak, legalábbis az egész estés elfoglaltságoknak, de az igaz, hogy fordítani szeretek, a matek meg csak pepecselős, de nem nehéz.
Copyright © 2024, valeblog. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.