Volt egy idő, amikor el nem tudtam volna képzelni, hogy önként és vidáman “tücctücc” zenéket hallgassak. Aztán közbejött Japán, és közbejött egy shibuyai egész éjszakás diszkózás.
Pentakill
I might be on pretty bad terms with League in general, but the Pentakill original album Riot released a while ago is a whole different thing.
Underline media franchises
The other day I was riding the train to the suburbs of Tokyo with a colleague to pick up some cuts for the show in production, and on the train I saw this (maybe junior high?) girl reading a book.
Now, I thought, what can make a kid read nowadays? I can rely on my own experiences in the matter even less that with other stuff, since when I was junior high age, my favorite book was (drums, please) Tolkien’s Silmarillion. Note that wouldn’t change until I discovered Neil Gaiman after I entered university.
力強い勇気で
今日研修中いつの間にか鼻歌で「力強い勇気で」を歌いだした。実は何の歌詞かもわからなくて、帰り道でクグッたら氷菓のＯＰだってわかった。帰ってからＹＴからずっとその一曲だけを流している。
手を伸ばそう いつよりも力強い勇気で！
Fellépünk
Az egyetemi banzájból persze a zeneklub sem maradhat ki, és ma reggel én is színpadra álltam. (Ha-ha-ha.) Nekem ez négy hónap után az első fellépésem, mert nem mentem a nyári táborba anyagi fedezet híján.
Itt jöjjön egy kis háttérsztori: nálunk úgy megy (főleg így az őszi koncertnapokon), hogy ugyan reggeltől mennek a koncertek, az első felében csak ilyen tessék-lássék “ugyan ezek senkit nem érdekelnek” kaliberű zenekarok vannak, aztán este felé már jönnek a “jobbak”. A “jobb” itt azt jelenti, hogy mondjuk a klubfőnök zúzza benne, vagy csupa 3-4-5. éves (zenei minőség stb nem számít).
Ilyen háttérben eléggé zokon vettem, hogy ugyan mi “csak” egy “gejl” nyugati punkot zúztunk (Ramones, videó fácsén), azért két negyed- és egy ötödévesből álló zenekart első nap második zenekarának berakni nem semmi pofa.
Ráadásul az ötödéves srác, aki amúgy egy elég penge gitáros és jó fej arc, betolt egy elég nagy üveg valamit a fellépés előtt (ez délelőtt tizenegy óra), úgyhogy kb az ment ritkaságszámba, ha eltalált egy akkordot. (Mondjuk engem se kellett sajnálni, pofátlanul improvizáltam, amikor nem ugrottak be dalszövegek.)
Derp.
Ozzfest 2013 Japan
It was great. (As expected.) There were awesome bands that i’d never heard about before. On the first day I was drenched in sweat (and very grateful that i had about 2000 calories for breakfast) by the fourth artist on stage, and by the end of the day i could hardly turn my head.
Dear music industry,
You’re hilarious. Cheers!
I’m doing a presentation on friday about the reasons, effects and possible countermeasures of piracy, and of course for that i need industry data. Preferably lots of it. Numbers, charts, and from reliable, referable sources too. That of course first led me to RIAA. If you somehow manage to suppress your sudden urge to throw up reading such horribly phrased, blatant propaganda against piracy (i mean, i know that “piracy is a bad thing”, but couldn’t they at least attempt to conceal their philosophy of “if you copy a song you’re a thief and deserve to die”?), it comes to view that most statistics (except for last year US sales) are not free. This is of course to be expected, but i’d rather not pay if there was data available for free as well. Not to mention that since i live and will do my presentation in Japan, i’d prefer global data instead of US-only.
Mountains
If a mountain could talk
It would tell us a story
To reign in love means
Just how to say sorry
If an ocean could cry
We would drown in its tears
Dusk breaks to dawn
Which we cannot survive
Without love
Magyarság
Ma egy pillanatra veszélyben éreztem a magyarságomat. Épp suliba tartottam, fülembe (éppen) valami japán előadó egy dala szólt (talán Yum! Yum! Orange), amikor beugrott egy fél szólam egy másik számból, ami épp nincs az ipodon (DECO*27 – 未来世-ből a “全部だと思うけど” rész).
De ha már úgyis ott vagyok, épp átváltottam volna arra az előadóra, amikor egy pillanatra veszélyben éreztem a magyarságomat. Megmagyarázni nem igazán tudom, leírni sem ennél bővebben, de ma már inkább csak Ossiant és Dalriadát fogok hallgatni…
