Month: May 2006

Mindössze egy jó nap

Pontosabban hétvége. Az volt most. Miután elindultam tegnap este a STC-s ingyenkoncertre, onnantól kezdve mostanáig lényegében tökéletes napot élek.

Tegnap valamennyivel 11 előtt értem haza, még pont láttam a Megasztár döntő utolsó két dalát. Én mondjuk a srácra szavaztam volna, de aki odáig eljut már megérdemli a tiszteletet.

Ma reggel templomba mentem, dél körül leültem a géphez, és ismét csak e-letet éltem. Elkezdtem komolyabban dolgozni a Digimon Backup új verzióján, nagyon ászos lesz / lett.

Egész délután felváltva rajzoltam bannereket, msneztem rl és online cimborákkal, írtam a Radiátor e tanévben megjelenő valószínűleg utolsó számát, írtam oklevelet a versenyünk második helyezettjének, etc.

Szal tök jó volt. Ma is leszedtem jópár zenét, és hallgattam őket bőszen. Mégis, a nap zenéje egy tücc-tücc, azon kevesek egyike, amit meghallgatok.

Cím: We be burnin’
Előadó: Sean Paul
Album: The Trinity
Hossz: 03:36
Link: http://valenet.uw.hu/podcast/20060521.mp3


Podcast

Now i completed the podcast part of the blog – wasn’t much of a work. As of yet, only the RSS 2.0 feed has podcasts attached, the others will be updated later.

The first podcast is:

Title: Bat Country
Artist: Avenged Sevenfold
Album: City of Evil
Length: 05:13
URL: http://valenet.uw.hu/podcast/20060520.mp3

That’s it! Tonight i go to a free gig nearby, hope it’ll be fun. So see you tomorrow.


Fene…

Persze tudtam előre hogy ez lesz. Tegnap melóztam este 11ig, ma meg már 8kor kelhettem, hiszen 9re már megint melózni kellett, és négyre már haza is értem… de piszok fárasztó volt… és unalmas, és még tele is zabáltam magam minden nyavalyával (pogácsa, fasírt), szal fáj a fejem, pocsékul vagyok. Azért este még megyek az ingyenes koncertre, csakazértis. Addig podcast-képessé teszem a blogot.


All-dayer

Free after all-nighter, i puled an all-dayer today. Though i haven’t been working all day, it feels like that and even sounds good. I set off to school at the usual almost late time, and arrived home after played an hour of tabletennis after the last lesson. Came home, worked, then i went touring with my friends.

Settled in our favourite and traditional pub, we spent about 3 hours in there talking about anything.

But if i continue this way, this post will be painfully short for you to read. After all, i switched back to 1+1 posts per day, so at least i should write long ones.

My songs for today are Scar Symmetry – Deviate From The Form, Alice Cooper – Sex, Death and Money, Dream Theater – War Inside My Head and HammerFall – Riders On The Storm. Still mixed, but this time all are related to metal at some level. Kinda =).

Oh, and the word for today (a tradition’s started now) is Sturzkampfflugzeug (german bomber plane in the WW2), or Stuka for short, or if you’re a military maniac, then Junkers Ju-87. As Wikipedia writes:

The Junkers Ju 87 or Stuka was the best known Sturzkampfflugzeug (German dive bomber) in World War II, instantly recognisable by its inverted gull wings, fixed undercarriage and siren.

The Stuka’s design featured some innovative features, including an automatic pull-up system to ensure that the plane recovered from its attack dive even if the pilot blacked out from the high acceleration, and wind-powered sirens on the wheel covers that wailed during dives to scare its victims. These were named “Trumpets of Jericho” by Junkers and were an early form of psychological warfare.(A similar technique is shown in the movie Apocalypse Now). Its rugged fixed undercarriage allowed it to land and take-off from improvised airstrips close to the battlefront, giving close support to the advancing German forces.

Although sturdy, accurate, and very effective, the Stuka suffered from low speed and manuverabilty, with little defensive armament making it highly vulnerable to enemy fighters. The Germans learned in the Battle of Britain that air superiority must be obtained before ground attack aircraft could be effectively used. After the Battle of Britain, the Stuka was little used in western Europe, but it remained effective further south where Allied fighters were in short supply (notably in the attacks on Crete and Malta), and was used in vast numbers on the Eastern Front, although the steady rise in Soviet airpower as the war progressed meant that Stuka squadrons suffered very heavy losses.

More than six thousand Ju 87 were built between 1936 and August 1944.

Hans-Ulrich Rudel was the most notable Stuka ace, and in fact the most highly decorated German soldier of the war.


Tök jó

Teljesen el volt találva a mai napom… igaz, hogy wdt semmit nem alkottam, de akkor is nagyon jó volt. Reggel a változatosság kedvéért esőben mehettem suliba aminek köszönhetően egész nap vizes cuccokban voltam (persze száradtak, de a farmergatya lassan szárad valamiért), de az első órára kivételesen időben beértem, még a tanár előtt ott voltam a teremnél, ezen a héten először.

A tanítás elég laza menetű volt, nyelvtan béka, angolon a lektor mogyoróvajas kenyeret etetett velünk (ami később a menzaebéddel keveredve erőteljes gondokat okozott egyeseknél), nagyon finom volt, lekvárral ezret is meg tudnék enni (bár a következményeket lehetőleg mellőzném). Jam nélkül egyet se. Angolórán még a matekházit is megcsináltam, nem volt nehéz, csak úgy tűnt.

Tesi… pingpong, felülés, függeszkedés… no comment.

Matek és német a szokásosnál is jobb volt, de semmi rendkívüli, úgyhogy ezeket se részletezném…

Biosz / ofő… na erről már annyi is sok, hogy a nevét leírtam.

Az órák után még pingpongoztam egy órát, aztán jöttem haza a holnapi döntő anyagát csinálni, majd vissza a városba kocsmázni — a könyvtárból sikerült végre kikölcsönöztetnem apukámmal 6 Vonnegut könyvet szal a Svejket szüneteltetem amíg elolvasom őket (nem fog sokáig tartani ahogy tervezem).

A baráti társalgás közben pedig egy korsó sör korsó nélkül landolt az ölemben, nagyon kellemes volt… kerülhetett volna jobb helyre is, de nekem pechem kell legyen =).

Itthon meg ismét befogtak a döntő anyagát nyomtatni/írni szal örülök h így negyed 11 körül tudok ide írni (hét után nem sokkal értem haza az említés céljából)…


Fillers

Today i got the new episodes of Naruto and Bleach… both are (were) very good series and both are (are) suffering from massive attack of filler episodes. That means that the clever authors put the main storyline to a rest, and continued with meaningless, and mostly lame episodes. In Bleach, they’re fighting against vampires (“Bounto” in there) with the help of modified souls inside dolls. LMAO.

The latest Naruto filler saga (the star village thing) ended with the last episode, this time it was about bigfoots or something like that. It was funny, cute, and all the three Sannin appeared, even though only for a few seconds of a memory.

The new Bleach ep was far the worst filler episode i ever saw, and that’s a big word with almost 50 Naruto fillers behind me, and some of those was… like huh.

Now i’ve to go off. Sorry for the short post. Technical (or rather social) problems called parents appeared nearby causing trouble. So i’m off.


Mi a…

Azannya… foggalmam sincs hogy mivel ment el a mai délután. Elég kellemetlen. Úgy három óra felé értem haza, négy körül elkezdtem (volna) alkotni, de nem csináltam semmit, csak fórumoztam, msneztem, szal közösségi e-letet éltem. Aztán Svejket olvastam, jókat derültem, persze matekházit minek is csináltam volna, de majd holnap lektoros angolon megoldom, úgysincs jobb dolgom ott. De megérte… olyan emberekkel akadtam össze akiket nagyon rég nem láttam. Mindegyiküknek az az indoka a sok kimaradásra, hogy az iskola lefoglalja őket… Na ne már… és még fiatalabbak, mint én, szal annyira húzós nem lehet, bár nem igazán vagyok tisztában a holland / albán / ausztrál / maláj oktatási rendszer jellegzetességeivel, de feltételezem, hogy a miénknél nem defektesebb…

Erről jut eszembe, hogy milyen rohadt komplikált, hogy felvegyem a matekot és a magyart faktra (vagy ahogy mostanában divatos mondani, emeltszintű előkészítőre jelentkezzek a fenti tárgyakból), ugyanis a kettő egy napon van, és csak akkor lehetséges, ha két magyar csoport indul (amire azért szerencsére nagy az esély). Ugyan ez azzal fog járni (hogy a kettő egy napon van), hogy a szerdám elég hosszú lesz (8-9 óra), de cserébe hétfőn nincs első két órám. Nekem megéri =)


Fórumok

Whoa. Reggeltem a Pokemon Community fórumokra és huhh… rohadt nagy. Ekkora fórumon még nem voltam, folyton eltévedek =)

Amúgy tök jó hely, sok jó fej ember van, csak folyton kifagyasztja az Operát félpercekre (fene a bétába).

Közben bemásoltam vagy hat oldalnyi bioszt (algoritmusmentes, hatékony tömörítésemnek köszönhetően az én füzetemben csak két oldal), átismételtem a kanjikat, amiket elvileg már tanultam, és megnyugvással tapasztaltam, hogy többségüket helyesen olvasom és értelmezem.

És mivel atyám egész délután nézi a lovi futamokat neten át, mindig a Fix.tv tücc-tücc-pritty-prütty zenéi szólnak, és már kezdenek az idegeimre menni =)

Különben jó napom volt, suliban pingpongoztunk nagyüzemben, akivel csak játszottam egész nap, legalább egyszer elvertem (remélem érthető). Szal most büszke vok magamra =)


Tesco

I don’t usually use / eat Tesco brand things but this scottish highland shortbread was really good. Much more soft than any i ate before, and tasted just the same. Really good work there, Tesco guys.

This also brings up a good point for globalisation. It’s fun that i can eat a traditional scottish food after i ate my almost traditional hungarian dinner, and then drink a cup of traditional asian tea. That’s it. I’ve had to debate both for and against globalisation lots of times (one of the most important topics at english lessons), so i know and share the views of both sides, and see the good and bad points of the matter in question (i wonder if i could’ve said that in an even more official style =) ).

Oh, and Metallica is a good thing also. /me plays Metallica – Call of Ktulu. It’s a really good instrumental track. Love it =)


More, more, more

For some unknown reason i want to write, write, post, read, correct, post, read, etc… Dunno, maybe i’ll die this night and i know that somewhere subconsciously and want to leave some great mark on the world… Who knows. Still, this very moment, writing to my beloved blog, listening to Beethoven’s Eroica symphony (it’s the third), planning my future, i’m happy as rarely. Tired, may cross as a bear (found this phrase in a dictionary so might not be the correct use), but happy. Yeah, that’s it. Lucky i’m not Goethe’s Faust who had to die when he felt happy. Or maybe i am, and that’s why i wanna write so much?

OK, i’m ending this. Gonna learn a bit (a big bit) of Japanese, and then read Svejk (yeah, i’m ashamed i haven’t finished it yet, but i didn’t have much time for it, i have to read it before going to sleep, late night). I wanna get some Vonnegut books from the library, so that’ll be my programme for tommorow afternoon.

Good night, have fun and be good, if you can!