Az elkövetkező egy hónap eléggé meredek lesz. Egyrészt meg kell tanulnom a Pascalt, ha komolyan gondolom, hogy most ősszel számtechből érettségizek – nameg akkor arra egy csomó mást is meg kell tanulni. Az is igaz, hogy most már nem akarok visszafordulni, vesztenivalóm meg úgysincs.

Holnap délben utazok a balcsira egy hétre, szóval ne is nagyon keressetek, talán mobilon elérhető leszek, de azért arra sem érdemes alapozni.

Közben még japánul is tanulni kéne… Eredetileg úgy terveztem, hogy írok most egy komplett bejegyzést japánul, de kb. a feledik sornál jöttem rá, hogy ez mégse fog menni most =). Azért ennyit tudtam produkálni – igaz, nyelvtanilag nem feltétlen helyes, de legalább jól hangzik =).

空は青い、木は緑、雪は白い、血は赤い。

Ez nagyjából annyit jelent, hogy “az ég kék, a fák zöldek, a hó fehér, a vér piros”. Elég hitvány, de a havon kívül az összes szót tudom legalább belőle – most már azt is.

Nameg ugye be kéne már fejezni a digimon backup új verzióját, meg kéne csinálni az anime dragont, és ráadásul nemrégiben kaptam egy elég húzós megrendelést is – flash alapú oldal kell (itt egy gond =)), webbolttal (ez a másik =)). De azért megoldjuk, előttünk nincs lehetetlen.

Elképzelni is nehéz milyen kegyetlen és veszélyes a csőcselék, ha bevadul. És általában bevadul. Csak örülni tudok, hogy most, a felvilágosult korban, amikor már elenyészően kevesen babonásak, és nincs vallási fanatizmus (ahol meg van, elég baj az), ezekkel az okokkal is kevesebb van a tombolásra.

Szinte lehetetlen megfékezni és pláne nem jobb belátásra bírni egy felbőszült tömeget… ez most amúgy azért jut eszembe, mert most ment a TV-ben Az utolsó vámpír című Sherlock Holmes-témájú film, és meglehetősen drasztikusan mutatta be a babonaság veszélyét… eltüzelik egy halott ember könyveit, mert vámpírnak hiszik, kiássák a temetőből, hogy még véletlenül se tudjon a falunak ártani, azon túl, hogy már életében mindenki kiutálta, csak mert néha furcsa volt egy kicsit. Én sem szeretem az olyan dolgokat, amiket nem értek, rendben, de kérlek, csak ezért nem fogok sírt gyalázni… ilyenkor arra gondolok, hogy Bram Stoker hatalmas hibát követett el, amikor megírta a Draculát, ezzel népszerűvé téve a vámpírtémát – igaz, ellenkező esetben meg egy kiemelkedő irodalmi alkotástól estünk volna el…