Mae govannen, mellon! Végül is megtaláltam az emlegetett quenya verset – igazság szerint dal, Galadriel énekli a Gyűrűk Ura első kötetének végén, a Búcsú Lórientől fejezetben. Fordítás is van a könyvben, nekem tetszik. Lássátok ti is, miről beszélek:
Ai! laurië lantar lassi súrinen!
Yéni unotimë ve rámar aldaron
yéni ve lintë yuldar vánier
mi oromardi lisse-miruvóreva
Andúnë pella Varda tellumar
nu luini yassen tintilar i eleni
ómaryo airetári-lírinen.
Si man yulma nin enquantuva?An sí Tintalle Varda Oilossëo
ve fanyar máryar Elentári ortanë,
ar ilyë tier undulávë lumbulë,
ar sindaróriello caita mornië
i falmallinar imbe met, ar hísië
untúpa Calacirya miri oialë.Sí vanwa ná, Rómello vanwa, Valimar!
Galadriel – Namárië
Namárië! Nai hiruvalyë Valimar.
Nai elyë hiruva. Namárië!
És itt a fordítás is:
Ó! hullik a szélben az aranylevél, s a hosszú évek száma végtelen, mint a fákon az ágaké! Úgy húznak el a hosszú évek, mint a fürge réti szél nyugatnál is nyugatabbra a büszke termen át, ahol a kék boltozaton a csillagok is megremegnek Varda szent és ünnepélyes életétől.
Most ki tölti újra a kupámat? Mert Varda, a Tűz szítója, s Csillagkirálynő az örökfehér hegyekből, fölemelte felhőkezét, minden ösvény homályba fulladt; s a szürke földről sötétség kúszik közibénk a tajtékos habokon, a Calacirya drágaköveit köd fedi örökkétig. A keletről jöttek most elveszítik Valimart!
Ég veletek! Ti talán meglelitek Valimart! Ég veletek!
Gyűrűk Ura I. kötet, Búcsú Lórientől
Namárië!
