Remember there was that 1986 movie called Short Circuit, about a little robot who, thanks for a lightning, started to think and feel? Wall-e (i don’t feel like doing the official capitals and middot thing) is very much alike: a robot totally abandoned, with the duty to clean up the enormous amount of trash covering Earth, working for about 700 years non-stop, slowly learnt how to feel and how to think.
A terveket. Úgy volt, hogy most este elmegyünk anyukámmal a helyi moziba (ami kivételesen működik moziként és valami érdekes van a műsorán), hogy így utolsó nap megnézzük a Mamma Miát. Egy osztálytársam jött szembe a mozitól nem messze, szintén az édesanyjával, és közölték, hogy ha moziba megyünk, akkor mondjunk le róla, mert már nincs egy jegy se. Tetszik érteni? A salgótarjáni Apolló moziban teltház van. Na ez igen. Úgyhogy majd megpróbáljuk valahogy másként megnézni, és ugye a szélessávú internet korában ez már nem feltétlen okoz nagy gondot (ne mondja senki, hogy nem akartuk másként).
Úgyhogy most még elolvasok egy cikket a Firefox 3.1 alpha 1-ről az Arson, aztán megnézem a Wall-e-t, ha már annyi jót hallottam róla. Holnapra meg várom a javaslatokat, mit vegyek ki a “tékából”. Egyébként a hőség elképesztő, de legalább vihar közeledik, dörög, villámlik és a távolban már lehet látni, ahogy lóg a felhők alja (ergo ott már esik), így talán éjszaka már nem lesz ilyen meleg – nomeg nem kell a kütyüről hallgatni majd a Simplynoise-féle viharfelvételt (ma arra akartam elaludni).
Tegnap este itt aludt a drágaságom, megnéztük együtt a Stardustot (jó volt), aztán éjszakába nyúlóan beszélgettünk a bálkónon (“mi van, ha fejére esik egy bálkón?”), miközben a távolban villámlott, fölöttünk meg tiszta, csillagos volt az ég.
Ja és költői kérdés: miért van minden (na jó, minden második) számítástechnikai projectnek japán stílusú elnevezése? (Microsoft Midori, Firefox Shiretoko, csak hogy a legutóbb látott kettőt említsem.)
I watched Stardust for two reasons: first, i’ve seen ads of it at the swimming pool when we were in Dunaújváros on the EFOTT festival; second, it was written by Neil Gaiman. Sure this doesn’t guarantee that the movie would be good–but it was.
It’s definitely a fairy tale, but here don’t think of the kind of Nevewhere, which was labelled a “post-modern punk fairytale” by some newspapers–Stardust is a lot more of a traditional fairy tale, just with a few twists that make it enjoyable for anyone above the age of “oh Snow-white is such a great story!”, and a great movie (i haven’t yet read the book, but i plan to). It seems Gaiman has some addiction to worlds present but invisible or unreachable, just think of the mirror world in the MirrorMask or the London Below in Neverwhere.
Ma olvastam az Ars Technica tegnapi cikkei között, hogy a világra szabadult egy új keresőmotor, melynek neve Cuil. A gyártói más keresőmotoroktól jöttek, így van némi tapasztalatuk, mindazonáltal szerintem a Cuil (ami szó írül “tudást” jelent, ahogy azt az info oldalon elmondják) még van hova fejlődjön – persze nem is szabad túl nagy kritikákkal illetni, hiszen még csak tegnap indult, és mégis (és ez nem csak reklámfogás) a legnagyobb indextárral rendelkező keresőmotor: jelen pillanatban körülbelül százhúsz milliárd oldalt látott már a botjuk, ami (ha minden igaz) háromszor annyi, mint amit a Google, és tízszer annyi, mint amit a Microsoft tudhat magáénak. Büszkék rá, hogy nem gyűjtenek semmilyen adatot, vagyis nem rögzítik a keresési történetet (semmi módon, ellentétben a Google gyakorlatával), és tartalmi besorolás szerint működnek, azaz nem a látogatókon múlik, mennyire releváns az adott oldal az adott témához – pedig talán jobb lenne. Például a “vale blog” keresésre, amire minden más kereső első helyen dobja ki (helyesen) a blogom (elvégre Vale volnék, és ez az én blogom volna), itt még csak az első oldalra se kerül. Viszont így is nagyon ígéretesnek tűnik, és talán ha ezen a rendező algoritmuson még igazítanak, valóban lesz esélye a Google és társai babérjaira törni. Meglássuk.
Avalon is a 2001 movie directed by Mamoru Oshii. Are you familiar with Ghost in the Shell? He directed those films too, and i think that tells most of the story. In the not-so-far future there’s a new, addictive computer game named after the legendary island, where the souls of departed heroes rest: Avalon. The game is most likely what massively multi-player shooters will become as soon as complete neural connections will be possible. That technique makes Avalon extremely dangerous: there are some people who don’t awake from the game and become brain-dead, needing constant medical care. The main heroine, Ash is a professional player and was the member of the legendary “invulnerable” team Wizard, that after all proved to be not so invulnerable. In a pinch one of the members called reset (escaped from the game), and that led to the disbanding of the party. Ash only misses one of them: Murphy, their leader. From the past thief of Wizard she learns of a secret level (Special-A), where one can only get in by catching the Ghost (of a little girl) and from where there’s no reset if you fail. And there’s a possibility that Murphy’s in there too…
Neil Gaiman neve ismerősen csengett már egy ideje, hála SeSam írásainak: ő emlegette, de én ezt el is felejtettem. Aztán egy pillanatra belenéztem egy filmbe a tévében – ez volt a Tükörálarc – megtetszett, úgyhogy utána- majd megnéztem, és hamar kiderült, hogy ezt a történetet (is) Neil Gaiman írta. Aztán olvastam a Stardust filmhez… Talán ugyanaz? Ez végső bizonyíték meggyőzött, hogy azonnal meg kell venni legalább a Soseholt – és nem bántam meg.
The first time i’ve seen parts of {proof} was about a month ago on HBO, and i thought it was really deep, so i watched it whole on sunday. I was right at first: it is a movie that strikes you, not the way the Titanic did but instead aiming at some undefined, unprotected point in your mind. Thus it’s not easy to write about it without revealing anything important of the plot–everything’s important–so i’d rather start with something easier to grasp: the starring. Three out of the top four characters are great actors (i’m sure they are, because even i know their name, being a total movies noob): Gwyneth Paltrow, Anthony Hopkins and Jake Gyllenhaal. Anthony Hopkins somehow again ended up with the role of a crazy man, though this time not a serial killer but a mathematician. As it’s often mentioned in the movie he revolutionised at least three fields of mathematics by the age of 21–though at 26 his illness started and that was more or less the end for him… The young Catherine, his younger daughter is taking care of him, this way taking a life-long maths lesson, constantly afraid of what if she inherited her father’s illness. The movie starts with her father dead, Hal (Jake Gyllenhaal), his student searching through his papers for anything that may be of mathematical importance. Catherine decides to show him her biggest work, that solves a problem related to prime numbers present “ever since there are mathematicians”. But neither Hal nor her (extremely annoying) sister believes that she wrote it…
I won’t reveal no more of the story. This movie is great, in every bit of it. Yes.
Délelőtt templomban voltam, délután pedig a blog következő kinézetén dolgoztam (ez most már talán tényleg a végleges lesz), mivel mostanában jöttem rá, tulajdonképpen hogy is érdemes megoldani a kódolási részét a dolognak, így azzal is relatíve gyorsan el tudok majd készülni. Már csak egy olyan egy órányi meló van a kinézetre, meg nagyjából ötöt (de töményet) saccolok a kódolásra, ha nem találkozok közben valami idegesítő, kitartó és az eltüntetést tekintve időigényes problémával. Most még megrajzolok néhány gombot (összesen van nagyjából hat), aztán kikapcsolom a gépet – legalábbis számítógép értelemben. Ugyanis berakom a lejátszólistába a ” megnézendő” lista legelső néhány elemét, és mostantól sokáig filmeket fogok nézni. Majd érkeznek róla holnap beszámolók, ahogy a Soseholról is (ma beszkenneltem a borítóját, úgyhogy kaptok jó minőségű képet róla). De jókat fogok holnap írni (kódot és bejegyzést is), alig várom már!
Although i’ve set my alarm clock for eight, i managed to stay asleep until ten. Then a quick breakfast and we left for Ipolytarnóc, where… oh well that’s beyond my abilities to write in detail about such a trip, since that village is famous for the fossils found nearby. When we arrived back, and after dinner, we went to the Tesco in town to get a few stuff that we couldn’t find anywhere else here–after “checking out”, i spotted a shoe store with some really nice footwear. I was in need for a new shoe for a while now, but though i checked almost all stores in town, there was none i’d wear. But there… In a minute i left in my new Adidas shoe. It’s great, i really like it. It’s a Superskate Vulcan Low and looks like this:
Tegnap este buli volt (lehetne azt mondani rá, hogy egy hónapos érettségitalálkozó, de annyira mégsem lett végül nagy lélegzetvételű, mint ahogy én azt előzetesen gondoltam, úgyhogy ezt a dicső címet érdemesebb lenne másra tartalékolni), aminek fénypontja az volt, hogy este nyolctól folyamatosan pattogott-sírt-kattogott mindenki, ahogy jöttek be az infók a felvételivel kapcsolatban – volt aki azért sírt, mert nem vették föl oda, ahova igazán menni akart volna (bár nem tudom megérteni, minek jelölt meg olyan helyet, ahova nem is akar menni), meg persze volt aki azért, mert nagy meglepetésére fölvették első helyen valami bika egyetemre. Kipróbáltam milyen a gyömbért abszinttal inni, de annyira az előbbit nem kedvelem, így az összhatás sem volt annyira fényes, úgyhogy inkább maradok a tisztánál (azon ritka alkalmakkor, amikor a zöld nedűvel találkozok). Ja, amúgy fölvettek, első helyre (ami ELTE-IK programozó informatikus, de szoros volt, csak 170 ponttal van többem, mint amennyi kéne (290-460), nagyon izgi volt), de még másodikra is fölvettek volna (ami ELTE-BTK japán lett volna, oda 459-464 lett volna a pont-viszony). Délután (tehát még az összejövetel előtt) kitaláltam (hirtelen megvilágosodás) egy módszert, ahogy a blogmotort végletesen le lehet egyszerűsíteni (igaz, így nem lesz az a fullextrás, amilyet tervezgetek, de saját használatra megteszi majd – nincs türelmem kivárni, amíg megírom azt a teljes CMS-t, bár gondolom majd prog-infón lesz néhány okos, aki beszáll és segít), így tényleg nagyon hamar menni fog a dolog. Hurrá! Most így a végére még ideszúrom, hogy van már Tumblr-em, néha aktívkodok ott is (nem csak plörkön).
