Ma a tanév meg lett nyitva (magyartalanabbul nem is fogalmazhattam volna (amúgy de), azonban ettől most tekintsünk el). Kezet fogtunk a dékán úrral, és ezzel az egyetem (estemben az ELTE) polgáraivá fogadott minket – persze szigorúan csak miután (többé-kevésbé (és inkább kevésbé) odafigyelve) végighallgattunk három szokásos évnyitó-minőségű beszédet (valamilyen rektorhelyettes, a dékán és a hök-elnök (nocsak, ez még rímel is) nem tudta tovább magában tartani a mondanivalót). Eközben én folyamatosan vadásztam emberekre, akik lakótársak lehettek volna, mivel tegnap este talált atyám egy jó nagy lakást a Nyugatinál, amit nagyjából öten tudtunk volna belakni – viszont nem találtam elég jelentkezőt, így a vége az lett, hogy a Ferencvárosban, nagyjából negyed óra sétára a campustól egy magán minikoleszban szereztem magamnak szállást. Tetszik a hely.

Az órarendjeinket elvileg valamikor mostanában rakják össze a szegény téós igavonók, kíváncsi leszek, mi jön ki belőle, és még mennyi dolgom lesz vele utólag. Nem igazán mertem eddig kísérletezni vele, mert még kijelentik, hogy nem lehet már változtatni, aztán mehetnék reggel hatra kondi-órára Óbudára… Úgyhogy inkább megvárom, mit hoznak össze, aztán legfeljebb ha nagyon bele kell nyúlni, majd belenyúlok. Úgyis kell még szórakoznom vele, mert ha minden igaz, a szakkoleszos órákat is az ETR-ben kell majd fölvenni – abból meg lesz néhány. Izgalmas lesz ez az év, én már érzem előre. Csak aztán nehogy csúnyán pofára essek valahol…