Tegnap este az Estikében (az az Eötvös koli (jajjbocsánat, coli) pinceklubja) volt Kafkaz. Ez a Kaukázus-frontember Kardos-Horváth Jánosnak az “unplugged” szólóestje. Jó volt. Talán kevesen még emlékeztek, hogy a legutóbbi Kaukázus koncert után nyavalyogtam, hogy valami nem tetszik. Azóta se tudom egész pontosan, hogy mi a bajom a dologgal, de egy halvány sejtésem már van: egyszerűen nem illik a (bizonyos) dalok hangulatához, témájához, jellegéhez a bulihangulat. Az egyik kedvenc Kaukázus számom a “Jó, a rossz és a kreatív”, amikor magam hallgatom, nagyon megfog az egész, de mihelyt már a közönség énekli körülöttem (és tudom mocsok sznob állat vagyok, de a “közönség”-ről általában nincs túl jó véleményem), sekélyes, semmitmondó sablongyűjteménynek (ez meg egy alantas, alsókategóriás alliterációnak) tűnik csak. Talán ez zavar (tényleg nem tudom). Maga a zene tetszett, volt sok olyan szám, amit nem ismertem, volt sok, ami beismerten új és/vagy félkész – maradandó volt, ahogy egy hiba után azt mondja: “bazzeg ezt szombaton megtanulom”…

A zenés est előtt (nem tudom, szabad-e ezt koncertnek nevezni) volt egy órányi politikai program. Mond valamit az, hogy Lehet más a politika? Egy újabb közéleti kezdeményezés, hogy megtisztítsák a mocsoktól a felső köröket – ezzel csak az a gáz, hogy a “felső körök” maga a mocsok. Majd elolvasom a programjukat (ott van a honlapjukon), ahogy a választások előtt a többi pártét is el fogom ugyanígy, és megpróbálom összevetni azzal, amit (szerintem) megbízható emberektől hallottam. Például tegnap este itt a koliban volt egy közgazdász, bizonyos Vereczkey Zoltán, aki a (gondolom közgázos) kamarában elég fontos ember lehet (ezt abból gondolom csak, hogy szinte azonosította magát a kamarával (nem fordítva)), és nagyon érdekes és ijesztő dolgokat mesélt a magyar gazdaság helyzetéről. Hogy miért van ott, ahol, hogy került oda, és egyáltalán hol van. Ez utóbbira a rövid válasz: a béka segge alatt. A miértre pedig az, hogy hozzá nem értő emberek ülnek hatalomban, és sajnos itt már nem megy a Macskanadrág-féle hozzáállás, hogy “mindegy milyen a rendszer és hogy kik ülnek a trónokon” (Jómadár), mert nem. Azért valahol meg kellene húzni a vonalat.

Még egy dolog, ami zavar viszont: hogy a Kaukázust és a politikát ellentmondásmentesen lehet egy bejegyzésben emlegetni. Valamiért nekem nem tetszik, ha a zene a politikáról szól – talán, mert nem tudok megbízni az ilyen csatornákban, demagógia és társai miatt (más kategória a punkok hozzáállása, a PICSA Viktor dalával az egy bajom, hogy még mindig nem teljesült).