Reggel fölkeltem (nagy nehezen), elkászálódtam suliba, hálát adtam, hogy tegnap este a többiekkel elpoénkodtuk a párbeszédeket, mert így emlékeztem nagyjából rájuk (és így azért könnyebb visszamondani, mint ha csak öt perccel az óra előtt látom először). Piszok sok új szó volt ma, úgyhogy most este nekiülök és átnézem azokat is, meg a régebbieket is, és kivételesen az önszorgalmi kanjikat hanyagolom, bár már majd’ háromszázat kéne ismételnem ma… (Elég nyűgös.) A matekról meg csak annyit, hogy vagy-vagy óra: vagy a szavakra figyelek és akkor a feladatokat nem vágom, vagy fordítva, de izgalmasnak semmiképp nem nevezném. Utána meg elbringáztunk Robival a százjenesbe, vettem kenyeret, mert elfogyott. Meg volt foci is, két órát pörögtünk öt perces meccsekben, amennyire emlékszem viszont sajnos egyet se nyertünk. Ebédre reggel valami műsoros rizst készítettem, aztán amikor el kellett döntenem hogy mit rakok még rá (nagyon nem elég csak annyi, beleunnék mint a currybe), úgy döntöttem hogy sütök tojást (szerencsére vettem a múltkor) meg rakok bele olyan halreszeléket (a többiek olyasmit magyaráztak, hogy az oszló halakat kiszárítják és apró cafatokra tépik, de minden esetre jó, okonomiyakival is, meg mint kiderült rizzsel is). Szerencsére nővérkém még épp online volt New Yorkból, úgyhogy el tudta magyarázni, hogy kell, tényleg nagyjából két perc volt (igen, itt tart a konyhatudományom, még a rántottát is el kell magyarázni). A végeredmény meg jó lett.
Igen
Jóllaktam. Halat sütöttem meg rákot, műsoros rizzsel és szójaszósszal, mint általában. Jelentem, jó volt. Bár a hal egy kicsit megégett (túl forró lett az olaj), de nem volt vészes, finom viszont igen. Vicces volt a Seiyubön amikor vettem ezeket a tengeri dolgokat, és megkérdeztem az egyik boltos kollegát, hogy mégis hol az “ebi” (az az ominózus kis rák), miután megmutatta elkezdett magyarázni valamit. Elsőre nem igazán esett le, hogy mi van, de aztán beszélgettünk egy pár percet a jófajta metálzenéről, merthogy épp a Metallicás pólóm volt rajtam, ő meg azt szereti, meg a Helloweent is, és hogy ismerem-e (persze). Mellesleg ugyanaz a manusz volt, aki anno megmosolyogta, hogy 必要-val kérdeztem, mi kell a curry-hez. Arc. Persze a hétvége nem lett volna teljes, ha tegnap emberi időben ágyba kerültem volna – így négy óra lett belőle. Ugyanis filmet néztünk, a Prestige-t, eléggé zavaros volt, egyrészt mert halk volt, angolul, és a csöndes kajálás nagyon nem megy az ázsiaiaknak, úgyhogy valahányszor bekaptak egy szem rágcsálnivalót, fél perc szöveg esett ki. Amúgy se lett volna könnyű követni, mert egyszerre három szálon fut a történet, ráadásul bosszantóan sok van mindenkiből. Talán adok neki egy négyest, ha nyugodtabb környezetben nézem. Ma meg a templom után elmentem Musashisakaiba sajtot venni, de vettem olívaolajat meg kukoricát meg más jóságokat is, úgyhogy nem fogok éhen halni (meg narancslevet, amíg főtt a rizs). Most meg tanulás, estig, megállás nélkül (elvileg).
Megint jó
Fölkeltem tizenegykor. Aztán rájöttem, hogy még ennyi nem elég, úgyhogy pihentem tovább délig, fölkeltem, kockultam és “reggeliztem” (a szokásos két szendvicset). Utána meg jött a pingpongedzés, ami nagyon jó volt, a gyakorlásnál ráéreztem a tenyeresre. Amikor meccsezni kellett mondjuk nagyon nem ment már a dolog (két és fél óra szinte folyamatos mozgás után már nem volt erőm – tudom, mentegetőzök csak, de valami okot csak kell találnom), de. Úgy volt, hogy utána majd tollasozunk ugyanott sulitársakkal, de aztán nem lett belőle semmi (nem tudom miért, nem jöttek, a telefont se vették föl), úgyhogy csöndesen vissza akartam vonulni a koliba. Ebből az lett, hogy a kijáratnál újra összefutottam a pingpongklubbal, és elhívtak vacsizni. Egy kicsit tartottam a költségtől, mert kerek négyszáz jen volt nálam (pluszminusz ötven), de azért velük tartottam, társasági élet végül is. Ráadásul japán kapcsolatokat építünk. (Az fontos!) Eltöltöttünk ott vagy két és fél órát, beszélgettünk és nevettünk sokat (bár azért ennyi időt japán stílusban ülni purgatóriumi képeket ébreszt). Aztán amikor indultunk és kérték a cechet egy pillanatra (vagy kettőre) megállt bennem az ütő… (Tizenötezer jen nem játék.) Aztán közölték hogy én most nem fizetek, merthogy ez az én “welcome party”-m volt. Nem tudtam hova hálálkodni. Kedd este újra edzés, akkor csak két óra.
Fáradt
Azért most már elég fáradt vagyok, hamar lefekvés lesz ebből. Tegnap este egy kicsit hosszúra nyúlt, fél kettőig beszélgettem otthoni népekkel internyeten (интэрнет, szigorúan), mondanom se kell, ezután milyen kellemes volt fölkelni nyolckor legkésőbb, hogy még be is érjek órákra. Nem volt rossz. Egész nap a 休みの日 fogalmazványomat javítgattam, hétfőn fogom beadni egy másikkal együtt, aminek még neki se fogtam. Suli után megebédeltem, reggel ugyanis egyszerűen lusta voltam berakni a rizst főni, mondván hogy talán megint magyar ebéd lesz, de nem lett (legalábbis én nem voltam ott), úgyhogy ebédszünetben időzítettem a rizst és kiraktam olvadni a maradék rákot meg a halat. Jól megsütöttem, bár a hal kicsit vastag volt, úgyhogy a belseje nem sült át rendesen, amíg a külső része már majdnem szenesedett. Ettől függetlenül ehető lett, utána meg Radoval ki akartuk nyomozni a repjegyeink árát, de a sulis wifi kifogott a netbookján, úgyhogy majd holnap (mint sokminden mást is). Helyette pinyongoztunk egy kicsit, jó volt. Utána már kevésbé, amikor az ebéd romjainak eltakarítására meg a mosogatásra került a sor… Átismételtem a kanjikat, most még megnézem a sulisokat is, próbálom megjegyezni azokat a fantasztikus párbeszédeket, és alszok. Sajnos ha ilyen fáradt vagyok nagyon könnyen felbosszant akármi, most éppen a gép közölte, hogy ő nem forgathat el egy képet, mert az írásvédett. Csak tudnám, miért mondhat ez ilyet egy rendszergazda jogokkal bíró júzernek. (Igen, ezért tényleg jobb lenne a linux.)
Az irodalomoktatásról
SeSam háza táján olvastam a magyar irodalomoktatásról. Azzal bizony tényleg baj van. Az egy dolog, hogy nekünk pechünk volt, a tanárunk hiányzott egyszer szanatóriumi kezelés miatt majd’ fél évet, így meg elég meredek volt, gyanítom csoda, hogy le tudtunk érettségizni, ráadásul Lacibá’ a témákhoz sem kötődött igazán (törifakton mulattunk rajta mindig, ahogy bárhonnan indultunk, öt perc előadás után már Kádárnál tartottunk).
Az egy dolog, hogy legyen szó lehetőleg mindenről, de tudjunk hangsúlyokat elhelyezni. Ha a gimnazista olvasónak Poe vagy Kafka az érdekes (és aki akkor szeret olvasni, annak szerintem ezek kötelezőek), akkor ne szórakozzunk már azzal, hogy Poe-tól az egész irodalmi szöveggyűjteményben két egész vers van (ha jól emlékszem nekünk a Holló és az Annabel Lee volt) – végül is csak műfajt (mit műfajt, műfajokat) teremtett az öreg… Az olvasást megszerettetni meg ott vannak a Harry Potterek, Neil Gaiman művei, vagy ha magyar kell, akkor Böszörményi Gyula, például. Ha meg a tizenkétévesen már dohányzó nagymenő srácoknak ezek nem tetszenek, akkor eléjük lehet rakni a nyolcvanas évek ifjúsági regényeit, lásd azt a sorozatot, amiben a Csak egy szippantást! (nem tudom ki írta) is van. Vagy a kiskölyköknek Szíriusz kapitány kalandos holdbéli életét.
Szerintem ha általános iskolában a gyerekekkel először csak megszerettetnék az olvasást, nem pedig nyűg kötelezőket varrnának a nyakukba, akkor utána a gimnáziumban már seperc alatt végig lehetne menni a tényleg fontos irodalomtörténeten. Akkor már egy végzős diák nem pusztulna bele a Kalevala nyelvezetébe. És nem jönne rá a csuklás Esterházy oldalas mondatait olvasva. És talán még Joyce-ot is tudna olvasni. Talán. Szerintem.
Tartalmas?
Ma reggel fölkeltem, aztán visszafeküdtem, mihelyt kiütöttem az órát. Megszoktam már ezt, nem alszok el, csak egy fél órát ébredésre szánok (fél nyolctól nyolcig). Utána kávé, reggeli, mosakodás és mentem pingpongedzésre, ami ma nem a nekem megfelelő volt. Ugyanis egy másik egyetemről jött az ottani bagázs, és persze közöttük nem volt egy rookie mint én, így elég vicces volt minden meccsem ellenük – egy kicsit gimis hangulat, amikor örültem, hogy nem nullára kapok ki. A rekord öt pont volt, szegény lány arcán látszott, hogy “úristen, ez a pancser öt pontot ütött ellenem?!” – de azért izgalmas volt. I mean, van hova fejlődni. A gyors és a nyesett szervát is vissza tudom már legalább adni, és már a fonák is jobban megy, mint korábban. Holnap is lesz edzés, kettőtől ötig. Alig várom. Bár tanulnom is kéne, sokat… Ma nem vittem túlzásba, mert edzés után ebédeltem – rizst ettem azzal az instant cuccal, aminek a csomagolásán azok a kis rákok voltak, meg sütöttem ténylegesen olyan kis rákokat, ugyan nem mindet, hagytam a halhoz (bár még nem tudom, hogy holnap sütöm vagy csak a hétvégén majd). Utána ugyan kiültünk a hetedik közterébe (fenének sincs kedve utánanézni, mi a common room magyar megfelelője), tanulni, megcsináltam egy fejezetnyi feladatot, de kanjikat nem ismételtem, mert a többiekre rájött a kajálhatnék, és elmentünk a Tobitakyu állomás felé valami falnivalót nézni. Végül okonomiyakit ettünk, jó volt. Alattomos egy kaja, nagyon kevésnek tűnik, de utólag nagyon betölti a gyomrot. Jó volt. (Meg vettem narancslevet.) Most meg itt, nem állok már neki kanjikat ismételni, úgyse maradna meg, inkább blogolgatok meg Ievan Polkkát énekelek (igen). (Kivéve ha Yngwie Malmsteen vagy The Earth Explorer szól.)
Gigs
In the coming times i only plan to go to three concerts: a Tokyo Ska Paradise Orchestra one this weekend (i badly need to buy the tickets, before it sells out), a The Earth Explorer on the sixteenth, and the metal fest which will have Maximum the Hormone, at the end of the month. Out of these, on the TEE one i surely won’t need earplugs, but i think on the other two i will, so i’m planning to buy them soon. (That other two will be at the ZEPP as well, so if the audio technician is the same, i can expect some terrible over-amplification.) Too bad i haven’t yet found a way to buy the tickets easily… I really would need to know japanese a lot better for that. Also, so far as i know there’s no programme magazine of Tokyo (something similar to the hungarian EST’s), which would have all the gigs, exhibitions and movies listed. I know it’d be pretty huge for a city of Hungary’s population, but i couldn’t yet find it online either. I want to go to a punk gig too sometime, just to see if the rebels of music are just as passive on a gig as the Sex Machineguns fans. Hope not.
Egy kicsit
Tegnap délután nagyon nem volt hangulatom. Semmihez. Piszokmód besokalltam, és nagyon hiányzott valahova elmenni haverokkal, csak egy kicsit szocializálódni. Aztán kilenc magasságában jött egy mail Barbitól, hogy megyek-e akkor a partira. “Milyen partira?!” Teljesen elfelejtettem, hogy Matt említett tegnap estére valami összeröffenést. Jó volt… Ismét nagyon hosszú. Amikor három körül vége lett még megnéztük, milyen a koli teteje, aztán bedőltem az ágyba. Ma nagyon furán rosszul voltam, gondolom a lehetetlenül minimális alvás miatt. Valamiért iszonyatmód izzadtam, megijedtem, hogy lázas vagyok úgyhogy vettem egy elvileg lázlenyomós fürdőt, ahogy azt még otthon egy gyerekbetegséges könyvben láttam. Ez az izzadáson segített, de jobban nem lettem tőle, úgyhogy vissza az ágyba és aludtam tovább. Négyig-ötig nagyjából. Akkor ránéztem az órára, és eszembe jutott, hogy ma már vonulnak a parádén (祭り) Fuchuban, úgyhogy összeszedtem magam, megreggeliztem és odamentem. Találkoztam csoporttársakkal meg Balázzsal is, aki megkínált takoyakival (csupa kanjival 蛸焼). Abban pedig polip van. És jó (bár nem fogok rendszert csinálni belőle). A majális-bazárban vettem magamnak a rámtörő éhség ellen egy óriási dangot (団子). Meg töltöttem most képeket Flickrre – csak kettőt, pedig nagyon sokat csináltam. Viszont még mindig nincs elemem a fényképezőbe, úgyhogy a telefonnal készültek, és harmincból nagyjából öt nem mozdult be, abból három érdektelen. A videók meg élvezhetetlenül kicsik. De ma legalább korán lefekszek, hogy holnap föl bírjak kelni reggel a pingpongedzésre.
Verbs and nouns
It’s interesting which words are nouns and verbs in different languages. In japanese there are a lot of verbs which are in fact nouns with the auxiliary verb to do, to make. Example (in this post i won’t write japanese characters): in english, you say you study – in japanese you say you do study. Sounds awkward, nay? And there are a lot more of these, loads of suru-verbs, and i think this is due to a difference in the way the cultures look at the activities. Verbs are words expressing action, while nouns are a lot more static, even if created from verbs, and so are the verbs created from nouns. I think the difference is that we “western” rather emphasise the action, the way the action is performed by and related to the actor (now meaning doer), instead the “eastern” (at least japanese) way to rather look at the act independently of the actor, as a platonic idea of the act that exists even if there was nobody left to actually act the act (a bit too many act’s). Maybe.
Reggel fölkelni
Reggel fölkelni pedig nem jó, és ez tény. Ami utána jön, az már annál inkább (lehet) jó, de maga az aktus, ahogy a jól belakott ágyból ki kell kászálódni, ott kell hagyni az édes pihenést, nagyon nem. Főleg, ha igen korlátozott idő állt rendelkezésre alvás céljából. Ma reggel is fölkeltem időben, bár nem annyira időben, mint általában szoktam, csak annyira, hogy odaérjek fél tizenegyre a templomba. (Sikerült is.) Viszont emiatt nem mentem ma pingpongedzésre, ami kilenctől egyig tartott volna. Sebaj, szóltam nekik előre, úgyhogy majd kedden. Várom már. Most viszont elég nyúzott vagyok, és ez zavar, mert nem kéne annak lennem. Gondolom az ebéd altatna, de nem hagyom. Tanulni kell, kanjikat főleg, utána pedig egy kis kockulás még belefér. Ma meg végre vettem tusfürdőt, miután tegnap megkérdeztem a többieket, hogy mégis mit kellene rajta keresni, ha már az egész japán szöveget nem értem. És ha már úgyis kellett narancslevet vennem, mert abból mindig kell legyen itthon, eltekertem Chofuba és vettem (tusfürdőt ott, narancslevet a közeli százjenesben). Majd ha a hamarosan a szervezetembe jutó sötét színű forró folyadék életre kelt, írok még.
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音
七大陸最高峰チャレンジ