Tehát szombat este tűzijáték, tegnap meg reggelről templom és kettő körül indultunk Odaibára. Jó volt… Ültünk óriáskeréken és hasonló jóságok. (Méghozzá helókittis óriáskerék volt, poén.) Aztán hazafelé kimchis dont ettem vacsora címszó alatt, utána meg leültünk a kettes társalgójába beszélgetni meg csomózni. Valahogy megint sikerült látni a napkeltét, de sebaj. Ma akartam takarítani – de valaki használja a porszívót (legalább már van). Akartam zongorázni – de az a piszok csúnya koreai lány elfoglalta a zongorát, és ismerve szokásait estig ki se jön onnan. Akartam mosni – na ennek legalább most már nincs akadálya. Direkt elmentem fölváltani a pénzem, hogy legyen százasom a mosógépbe, úgyhogy neki is állok hamarost. Meg akartam olvasni, ha már úgyis van mangám is, könyvem is. Majd. A reggeli ham & eggs volt, vajas (vajas!) kenyérrel, grapefruittal kevert narancslével és kávéval. Jó lett.
花火
昨日午後調布の花火へ行った。とってもきれいだった。人々はちょっと多すぎたが、楽しかった。友達といっしょに自転車で行って、花火の始めの前にもう（歩道の中で）すわって、全部よく見られた。アイスも買った、面白かった。中は割箸で、外は何か凍って美味しいシロップだった。寮に帰った後ピザを買って、それを晩御飯にした。そして遅くまで2号館でしゃべった。
今日はもう教会へ行って、2時後の予定は皆でお台場へ行くのだ。
Áramszünet
Nem, csak egyszerűen nem volt érkezésem (kövezzetek!). A vizsgák lezajlottak, de nekem még majd szeptemberben folytatódnak – ugyanis a matek (maradjunk annyiban) sikertelen lett. Úgy tűnik sorsom minden felsőoktatási intézményben megbuktattatni az első matekvizsgán. És valahogy a tanár mindig mosolyogva adja át az eredményt – bár az a szadista állat mocskos kommunista kedves Lakatos tanár úr kéjében vigyorgott, míg szegény Motai-sensei inkább kínjában. A többi jó lett, közgáz 83%-al, a többi (nyelviek) 90% fölötti. Szerda este aztán mentünk karaokézni, nagyjából spontán, de különben is minden este a parkban punnyadtunk sokáig, csütörtökön meg próbáltam ilyen sütiket sütni, de valami nagyon nem jött össze, úgyhogy lett egy tálnyi cucc, amit azért lehet majszolni, csak nem “cookie”. Meg buli is volt, bár elég kis kaliberű. Tegnap mentem, vettem magamnak könyveket, pontosabban mangákat, aztán tanultam zongorázni a Nightwish – Moondance-et, és megállapítottam, hogy zongorázni mérföldekkel egyszerűbb, mint gitározni. Aztán Harry Pottert (az ötödiket) néztük tévében, japánul. Aranyos volt… Ma este meg tűzijátékot fogunk nézni Chofuban, az ebédem meg csirke lesz rizzsel. (A Hanamasa előnye hogy fillérekért lehet egy hétre elég húst venni.) Meglepően röviden sikerült ezt mind leírni…
Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings
Eredetileg nem akartam erről az albumról írni, mert annyira nem tetszett. De aztán olvastam a GSO-n Gyu írását róla, és egy cseppet kiakasztott. Először is, mert áradozik róla. Másodszor, mert visszakézből lehúzza az album legdallamosabb számát, a Withert, mint “töltelék”. Harmadszor, “melléfogásnak” nevezi a Train of Thoughtot és a Systematic Chaost. Lehet, hogy nem vagyok elég “progger”, de a Systematic Chaos magasan a kedvenc DT albumom, és mondom ezt úgy, hogy az egész diszkográfiájukat apróra hallgattam. (A Train of Thoughton meg ott van az As I am…) A progresszív az én szótáramban azt jelentené, hogy előre mutató, valami újat alkotó – ez az album pedig egyáltalán nem az. Ez különösen hangsúlyos lesz a The Shattered Fortressben, ami Portnoy korábbi alkoholista-számaiból van összevágva nagyjából. Ez után meg persze hogy jobban feltűnik, hogy hoppá, ez a dallam már volt itt-volt ott… Lehet, hogy most az indulat beszél belőlem, sőt, valószínű. De ha már zenekritikáról van szó: nem értem, miért kell minden zenekarnak az ősi gyökereit isteníteni. Nem. A Dream Theater sem csak az Images and Words, hiába a Pull me under volt az első slágerük, és az Iron Maidennek sem a Virtual XI a leggyengébb albuma.
Tanulok (nem)
Délelőtt templomban voltam – mivel a lelkész Németországba ment, más jött helyette, neki meg alig értettem a beszédét: halk is, gyors is. Aztán hazaértem, és nekiálltam tanulni. Négy óra magasságában már majdnem végeztem, úgyhogy megmelegítettem a tegnapról megmaradt adag kaját, és ebéd közben fejeztem be a nyelvtant. Még azért a kérdéses helyeket (よう – そう, például) átolvasom még egyszer, de mostantól estig csak matekot olvasok (átnézem a tételeket, amiket vettünk, hogy belelendüljek) meg szavakat tanulok (mert az kell), ha meg olyanom van, a kanjikat is (a keddi öröm-vizsga). Sajnos a mai pingpongklubos nagy eseményt is kihagytam (mint tegnap az edzést), “old boys találkozó” volt, vagyis a régi klubtagok is összegyültek… De ez most tényleg nem fér bele az időkeretembe. Nagyon bölcsen választották meg az időpontot, az biztos. (Mondjuk én is jókor fogok a tanuláshoz…) Ebéd után ezért kellett egy kis hangulatjavító (az ébresztésről nem is szólva), úgyhogy otthoni hangulatban főztem magamnak kávét és étcsokit eszegetve elfogyasztottam (チョコを食べながらコーヒーを飲んだ).
Koyaanisqatsi
Yesterday i decided to watch Koyaanisqatsi, since i found that it’s available on Google Video. I remember when i was a kid and i was browsing the vhs tapes at home, i was always fascinated by the title “Koyaanisqatsi”. It sounded so wild, and it looked so cool. As i learnt since then, koyaanisqatsi is the hopi word for “life out of balance” or a “life that needs to be changed”. It was an experience for sure. I don’t really know how to describe it, since i don’t yet understand it wholly. Surely i will watch it a couple more times, somewhat earlier—yesterday night i was a bit too worn off, so i almost fell asleep a couple of times. The music of the film is also great. Well, since it’s just the music and the pictures, this is kind of expected… But somehow that deep-toned “koyaanisqatsi” still echoes in my head, maybe making me want to change my life for the better…
Laposkedv
Reggel (délelőtt) fölkeltem, lezuhanyoztam, megreggeliztem, kitakarítottam, mert nem szeretem ha rohad a mosogató alatt a szemét, aztán nekiálltam tanulni. Matekot, főleg. Pontosítok: a matek szókincsét, meg valamelyest a gondolkodásmódját – mert itt az is van, és szokni kell, hogy gondolkodni képtelen robottá kell válni. És mint ilyen tevékenység, azért este tízre eléggé leszívta az agyamat, még úgy is, hogy közben pingpongoztam egy tíz percet meg főztem ebédet. Tehát hulla fáradt vagyok, a terv pedig: elolvasni a mai mangákat, az úgyis felébreszt, aztán megnézni a Koyaanisqatsit. Fönt van Google Videon, ugyanis, legálisan. Mivel nincs narancslevem (elfogyott, surprise), egy narancsot meg az ebédből megmaradt fél grapefruitot facsartam le, jól esett. Filmnézéshez azért forró kakaó lesz kötelező. Holnap is tanulok, jó sokat, főleg szavakat és nyelvtant, de azért a matekot is átnézem még egyszer. Mert kell, sajnos.
Oyye
Now comes the really fun part: two days of studying. Actually, it will sum up to around one whole day, since today is a half, and so will be tomorrow. That’s how weekends go. But i really need to study, i have about 300 kanji to learn and 300 to review. (Memorizing the kanji just ten minutes before everyday’s tests now backfires, since i forgot most of them just ten minutes after the test.) I’ll just wash the dishes, and head down to the study room with all the necessary tools: books, dictionary, phone (for the dictionary), notes, pen.
Yesterday’s exams were interesting. The composition thingy, as expected, was something very [undefined] (to use JavaScript vocab): five topics given, all focusing on an experience since we came to Japan (good, bad, surprising, regrettable, and one more absolutely freely chosen). I wrote the good one (so did most of the others as well), but i made it up for the larger part… At least i could move my fantasy a bit. The economy basics exam was a joke. Not because it was so easy… First: numbers. Write the population, area and gdp of Japan and your country. Second, describe the connection of gdp and population, focusing on your country. Third, what’s the biggest difference between your country and Japan (not necessarily economy-wise).
Ebédek
Nem is olyan rég egy blogot linkelt Gigi, ahol szóba került egy japán ínyencfalat, a nattó. Igazából nem tudom, miből van – a szokásos bab az egyik alapanyag, az fix, de valami más is kell bele, mert olyan irgalmatlanul büdös, hogy nagyon. (És ezt még a japánok is így érzik, úgyhogy.) A vicces az volt, hogy tegnap délben a menzán kikértem az e heti tésztás menüt (hetente egyszer eszek csak a menzán, akkor mindig valami tésztásat) (alap hiba, hogy nagy adagot), aztán amikor a többieknek csodálkoztam, hogy milyen undorítóan néz ki (nagyjából mintha egy zöld és egy barna takonylabdát dobtak volna a tészta tetejére), közölte LC nevű kínai kollégám, hogy az bizony nattó. Nekem annyira még kajával nem sokszor kellett küzdenem, igazság szerint csak a kelkáposztafőzelék okozott eddig ilyen megerőltetést – bár ehhez képest a káposzta finomság. Merthogy a nattónak nem csak a szaga és az állaga undorító, de az íze is teljesen olyan, mint a szaga. (Tudom hogy kajára nem illik azt mondani, hogy szaga van, de ennek igenis szaga van, és nem az Alvin albumára gondolok, mert az jó.) (Hasonlóan éltem át találkozásomat amúgy a “büdös sajtokkal” is, valahogy a számban is csak az orrfacsaró bűzét tudom érezni…) Nagyon bátraknak minimális mennyiség kipróbálását merem csak legálisnak nevezni – különben viszont már lehet, hogy büntetni kéne.
Ellenben a mai ebédem jó volt. A szokásos rizs-répa-borsó-kukorica (utóbbi három mirelit) kombóhoz sörben sült disznajhúsát sütöttem. Egy szelet hús, három deci (egy doboz) sör, két paradicsom nagyjából egésze (minusz a gyanús színű darabok), fokhagyma, zöldhagyma, ilyenek. Paprika, bors, oregano. Jó lett, bár szójaszósz nélkül azért igencsak keserű (elfőtt róla a sör mind), azzal viszont nagyon jó.
Wud?
Half past seven? Since when? What’s going on here? This is scary. At least tomorrow is free, and i surely will study. Sadly, because of the exams on monday and the coming days, i’ll skip the weekend’s club activities. If i spent all saturday at the training and sunday at the club old boy’s meeting, then i surely won’t have any energy to learn all the kanji and words and grammar i haven’t yet. Vocab is usually not that very difficult, but everyone’s beloved maths is just crazy. So is the politics-economics stuff, but at least that’s not a hundred pages, just a topic to research (“the connection between the GDP and the population of your country”), though one freaky for sure, and i guess we’ll have to write about it or something like that. But for now, i think i’ll just play the guitar and chill out. Or something along those lines.
