Nem fogok itt most hosszasan gondolkozni, hogy mik a kedvenc könyveim. Rá kell mindig jönnöm, hogy nem nekem való ez a “kedvencezés”, kedvencmentes ember vagyok. (Ebből a mondatból esetleg az emberbe lehetne belekötni.)

Tehát három könyv, ami tetszett és most hirtelen eszembe jut.

Neil Gaiman – Graveyard book

Tavaly télen hallgattam – lám, még csak nem is olvastam becsületesen – Neil Gaiman saját előadásában, az angliai felolvasóturnéja online változatán. Persze ügyes “hacker” voltam, leloptam a videókat, és a Muvon hallgattam fejhallgatóval éjszakánként, amikor a szobatársam már aludt. Nagyon hangulatos, ma is előttem vannak a képek, a temető, az alvilág, a danse macabre, a Sleer, a Jack (sic!)… Izgalmas, pörgős, minden történik benne, aminek csak történnie kell, és alig valami, aminek nem kéne, és nagyon érdekes a (tudatos) párhuzam a Dzsungel könyvével.

Esterházy Péter – Harmonia Cælestis

Nagyon kedves könyvem lett, igaz hogy nekem még meg sincs (több más Esterházy művel ellentétben), és lehet, hogy nem is a tartalma miatt. Ami biztos, hogy amikor olvastam, életem eddigi egyik legboldogabb időszaka volt, így akaratlanul is ehhez kötöm. Másrészt pedig tagadhatatlanul remek a stílusa, ha valaki emlékszik, akkoriban többször vettem észre magamon, hogy Esterházy-s (ezt konkrétan a Word helyesírás-ellenőrzőjével is megnézettem, mert fogalmam sincs, hogy kéne helyesen írni) stílusban írok (tavalyelőtt tavaszi archívumot tessék nézegetni).

J. R. R. Tolkien – A Szilmarilok

Először is, agyalágyult egy l-el írni. Kiejtésben is, logikusan is “szilmarillok” kéne, hogy legyen. Persze biztos ostoba laikus vagyok. Akárhogyis, egyik kedvenc könyvem, amíg nem olvastam Umberto Ecot, a kedvenc volt – akkor még volt értelme ilyenről beszélni. Középfölde és egész Eä története, a Láng ébredésétől a megye Piros Könyvének utolsó feljegyzéseiig nagyjából minden, benne van. Ennek ihletésére kezdtem el rövid életű lelkesedéssel tanulni a tünde nyelveket és írásokat. Akkor kaptam meg, amikor Sopronban nyaraltunk, nagyon jó volt. Volt hősemberem és ufóm, blogom még nem. Akkor jelent meg a Warcraft 3. Jó emlékek, jó könyv.

Jó kérdés, hogy egyáltalán minek írtam ezt most le. Az ok:

A játék menete:

1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.

2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet.

3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.

Love books (mém) // Bele Minden Vaczkot

A részletekkel nem törődtem, három mondat vagy tizenhárom, annyit írok amennyit én akarok. Nekem az idézetnél linkelt bejegyzésében passzolta a labdát Sza. Továbbadni nem egyszerű, egyrészt mert nem tudom ki mindenki követi a blogom, másrészt pedig hogy ki vállalna ilyet, de jöjjön akkor a fenti félrandom választási módszerrel… Mefi(mert csak), maniakus (mert érdekel miket olvas) és SeSam (szintén). A logót megnézem, egyszerűen ki tudom-e rakni, ha nem, hagyom.