Tehát ma fölkeltem reggel. Valamikor. Majd elmentem erre-arra. Például találtam pár postát, megtaláltam a kolit, ami amúgy kívülről igen picinek tűnik, jártam az egyetemi kampuszon, megtaláltam a tavat is, jó nagy, meg a bevásárlóközpontot, ami meg fog menteni az anyagi csődtől az elkövetkező hónapban, merthogy pofátlanul olcsó. Amíg a hotelben lakok, a napi menüm egy hamburger és nagy krumpli egy mekiben (250 jen), egy Starbucks kávé (340 jen), vagy kettő (a második csak 100 jen) és egy Sukiya don (normál 280, sajttal 380 jen). Benne vagyok az ezer jenes napi keretben. Persze ha beköltöztem a koliba, még eldől, hogy a menzán olcsóbb-e kajálni vagy ha főzök magamra, ugyan mindegy, bár az előbbi tény, hogy kényelmesebb. Holnapra a program amúgy gitározni, olvasni, és talán dotázni gép ellen vagy többiekkel Hamachin, majd kiderül.

Ma találkoztam végül is a luxemburgi sráccal, jó fej. Kiotóban lakik, onnan jár egyetemre – nem semmi. Az egyetem érdekesnek ígérkezik, mesélt egyet s mást, talán megszakadni nem fogok a nagy erőlködésben. Remélem, van vitorlás klub, mert akkor beszállok. Meg ha lesz pénzem, veszek normális bringát is magamnak, csak még nem döntöttem el, hogy országútit vagy terepképeset inkább. Az időjárás pedig botrányos, hihetetlen szél fúj egész nap és/vagy süt a nap és/vagy esik az eső és/vagy esik a hó – volt, hogy mind egyszerre.