Month: August 2010

Amit el akarok érni

A tanáraim biztos lelkileg tropára mennének ha hallanák, hogy annyira nem törnék össze ha nem sikerülne elérni a célokat, amiket a “tanulmányaim célja” beadandókban kifejtettem. Ami egyébként, mármint a témája: nemzetközi kereskedelemben felbukkanó káosz és a nemzetközi piac előrejelezhetősége.

A múltkor viszont olvasgattam valami kalandor honlapját, és hogy tizenévesen összerakott egy száz-valahány elemből álló listát, hogy ő azt pedig megcsinálja mind. Én lehet, nem leszek olyan merész és csak pár dolgot írok le, például hogy:

  • szárnyasruhás repülés (wingsuit flying)
  • megmászni néhány himalájai magas hegyet. Everest, Kancsendzönga (ennek utána kellett néznem, hogy tényleg így írják-e) satöbbi. Meg ha azok már megvannak, akkor K2 és Kilimandzsáró és Mount Blanc meg ilyenek, bár azok már sehogy nem Himalája.
  • megtanulni egy csomó nyelven és beutazni a világot. Kezdetnek japán, aztán a következő tanévekben kínai, orosz meg újra spanyol… aztán meg ami jön.

A világbeutazós rész az, ami mindig elgondolkodtat. Mert oké, hogy a nagy brit kalandoroknál ott van, hogy huszonöt évesen végigcsónakázta a Nílust, rákövetkező évben meg Machu Pichu romjait rótta, de engem valahogy ebben az érdekel, hogy mégis miből telik nekik erre. Mert nem csak az utazás (bár az se két fillér, csak eljutni odáig), azért a repülővezetéshez vagy trópusi folyók kenutúráihoz kell nem csekély tőke is. Az meg nekem nincs. Úgyhogy lehet, hogy csak egyszerűen sorban próbálom levadászni a mostanihoz hasonló állami ösztöndíjakat és így utazom be a világot, ha már más nincs.

Bár ha tényleg sikerül a globális piacot előrejelző modellt készítenem, az után valószínűleg többé nem lennének anyagi gondjaim.


The Thing, part 2

Since today all parts i ordered but the memory modules arrived, i decided to try to put it all together. It was not fun. First, it was damn hard to put the cooler on the cpu, but after a long time of trying and many cuts on my hand, i managed. Then i wanted to install the video card, and lucky i did. It turned out the case i got is a bit too “slim”, meaning just the card is taller than how wide the case is. Troublesome. Whatever, i’ll return it and get another tomorrow, since i’m going Osaka anyway.

What i could get to work was the screen. It’s huge. And it’s very bright (a bit too bright compared to my laptop so i’m still trying to figure out how to decrease brightness – edit since then i found the control buttons hidden on the screen so now my eyes are not burning out). And did i say it’s huge?

Also, i’m right now typing on the new keyboard and using the new mouse. The keyboard will need a bit of tweaking, because it’s japanese layout so even if i hack a hungarian layout on it there’ll be missing keys. There are a few unassigned keys anyway so i’ll figure somehow.

And tomorrow, yeah tomorrow i think i’ll get it all together.


Várakozás

Először megérkezett a videókártya, majd este befutott a billentyűzet és a monitor is, nem sokkal később (bár már így is este tíz körül) pedig a cuccok java (alaplap, proci, vinyó, dvd-író, hangfal stb) is. Így már csak a gépház és a memória maradt. A gépházat már ma hozták egyszer, amíg kondiban és futni voltam, de direkt kiírtam hogy délután háromig nem vagyok itt, úgyhogy remélem akkor megpróbálják újra. A memória viszont az Amazon csomagkövetője szerint még mindig Tokió mellett lebzsel egy raktárban, úgyhogy tartok tőle, hogy ma már nem jön meg – pedig jó lenne, ha ma már össze tudnám rakni. Mondjuk ha a gépház itt lesz, akkor a javát már meg tudom csinálni. Muszáj, mert a sok doboztól még a szokásosnál is kevésbé lehet mozdulni a szobámban.

Ha viszont csak holnap ér ide, az gázos, mert tervben van, hogy megyek Kóbébe, úgyhogy vagy ma hozzák, vagy holnap reggel, vagy nem, nagyjából. Szombaton Oszakában leszek a Summer Sonicon Dream Theatert, Coheed and Cambriát, the pillowst és hasonló finomságokat hallgatva egész nap. Vasárnap meg klubos ivászat egy tóparti kocsmában – erre kíváncsi leszek azért, mert délután fél háromra rendeltek oda minket a felsőbbévesek.


Vizsgák

Túléltem őket, tegnap egy nap hármat is lezavartam. Volt kilenc, ha jól számolok. Az első, angol még jó rég, aztán volt kockázatelmélet (elvileg legalábbis arról szólt), amin iszonyú hőség volt de azért rizsáztam eleget (írásban természetesen), matek, ami könnyebb volt, mint számítottam, majd volt még egy angol, ami pont olyan könnyű volt, mint számítottam (sajnos), könyvelés, amin remélem, hogy sikerül valami jó jegyet elhozni, egy japán pénteken, ami szokás szerint szürreálisan (így) nehéz volt, majd most kedden egymás után egy japán (ugyanolyan hangulatban), a marketing, amin csak remélem, hogy átmegyek és az infotársadalom.

A keddi vizsgáimra nagyjából semmit nem tudtam tanulni, mivel pénteken úgy tűnik, hogy ott felejtettem a jegyzetes mappámat a japánvizsga termében, aztán onnan felszívódott, mint egy kúp. Úgyhogy marketingre annyit tudtam készülni, hogy elolvastam úgy-ahogy a definíciókat – aztán ha nem lesz elég, na bumm majd jövőre megcsinálom. Az infotársadalom süketelős marhaság volt, mint várható volt, de a japánul süketeléssel azért pont elhasználtam a rendelkezésre álló időt.

Hogy eredményeket mikor kapok, azt nem tudom, valószínűleg egyhamar nem.


Punks at 大津 B♭ live house

Friday afternoon there was a really nice punk rock party at the B♭ (B-flat) live house in Otsu, just about an hour by train from here. It was organised by Spike (スパイク), a local (?) punk band. Because i had an exam in the afternoon i was roughly half an hour late compared to the official start time, but actually i just arrived a few minutes before the first band would start to play.

The problem is, that except for Saboten and Spike, i had no idea who are playing at the moment. Apparently mostly everyone in the crowd knew all of them, so they didn’t see the need to introduce themselves—i only recognised Saboten because in an mc the (ex-)bassist-vocalist (he apparently has problems with his wrist so he stopped playing the bass) referred to themselves by name, and Spike because every other band said Spike’d be the last, and they were.

Most of the bands played fast and energetic punk rock. There were eight bands altogether, Saboten, Garlic boys, Shachi, Tac, Spike, the all-(cute-)girls Kurikinton (くりキントン), Lagoazul and Highmount 40. From six pm, they played straight till eleven, so by the end i was pretty tired, but it was really fun. (Also i’ve seen ads that Maximum the Hormone will be playing there in august, naturally in the few days when i’ll be at Okinawa. Just my luck.)


The weekend

Saturday i was certainly doing something, i just can’t really recall what. I had to be doing something. Oh yeah, i was trying to study, but then i realised that i lost my notes. All of them. I possibly left it in the desk at the friday japanese exam. The problem is, i couldn’t find it anywhere where usually lost stuff pop up (various offices etc), so for today’s exams i had to learn from the book and from other’s notes. Managed.

Anyway, saturday evening suddenly the indian friend from Nagoya popped up just like that. After doing the remaining english homework due that evening in a rush, we went for dinner and then to karaoke till morning. After just a few (1) hours of sleep, i picked up my pieces and set off again. I was meeting with a few other hungarians from the Kansai region, and the six of us first went to a buddhist temple in hopes of jumping into the lake as a part of a ceremony. But due to an accident last year, only monks are allowed to jump now, so we just watched the immensely interesting ceremony and then the monks jumping/falling into the lake.

After that we went to the beach, had fun… then on the way back home got lost, but hitchhiked back to the nearest station. After that i came home, ran off to watch the fireworks, then ended up drinking with club friends and dorm people till late. No need to say how overhung i was on monday…