Ismét eltűnök. Ezúttal nem Okinawa, se nem Kína, “csak” Nagano. A zeneklubbal megyünk, és. Ha otthon lennék, akkor azt mondanám, hogy az egész prefektúrát lebontjuk a rock’n’roll jegyében, de itt nem tudom mint fog alakulni. Ami biztos, hogy izgalmasan. Zene lesz, szesz (félreolvasni is lehet, bár arra vajmi kevés az esély) lesz, hangulat lesz.

Úti olvasnivalónak (arra a valószínű esetre, ha körülöttem mindenki elaludna) viszek egy könyvet, amit Nietzsche írt és Ecce homo a címe. A Finnegans Wake is szóba jöhetne persze, de azt csak teljes erőbedobással lehet olvasni, arra pedig most nem lesz mód. Nietzsche azért könnyedebb.

Mondhatnám azt is, hogy rosszkor jön a blognak ez a “táborozás”, mivel most már épp kezdtem megszokni újra a saját kódomat, ha egy óra múlva nem lenne indulás, valószínűleg holnap már bőszen kódolnék egész nap. Így viszont ki tudja, milyen hangulatom lesz, amikor újra lesz érkezésem leülni phpt pötyögni… Talán a sulikezdés majd kihozza belőlem a kockát, mint anno az áprilisi netszünetben.

Majd kiderül. Persze az is lehet, hogy visszaesek a tokiói életvitelbe és minden szabadidőmben menni fog a DotA, vagy csak az augusztusiba, akkor meg a StarCraft 2. Mint mondtam, majd kiderül. Most pakolok, és.