Az utóbbi időben nagyon sok mindent fordítok, mint az gondolom feltűnik annak, aki valamennyire tartja velem a kapcsolatot (nem nehéz, ha itthon vagyok, megy a gépem, és csak egy kattintás rámköszönni). Főleg animéket, az igaz, de a japán-angol és angol-magyar fordításokban is már tudok figyelni rá, hogy legalább a standard hibákat ne kövessem el.

Épp ezért már szinte nehezemre esik fordításban olvasni könyveket. Az egy dolog, amikor egy tanárom odaadja egy angolul írt cikkét, és tele van borzalmas hibákkal, mert ő maga nyilván TOEIC 700 körül áll angol nyelvtudással, és nem nézte át neki senki. De amikor a múltkoriban olvastam Cormac McCarthy Az Út című könyvét fordításban, akkor azért megrázott, amikor olyan magyartalanságok voltak az elvileg irodalmi műfordításban, hogy a hideg kirázott tőle. (Az megint más dolog, hogy a központozás hiánya egy blogon még elmegy hangulati elemnek, egy többszáz oldalas regényben viszont fárasztó.)

Ekkor határoztam el, hogy inkább eredetiben olvasok mindent.