Month: November 2011

Why Guilty Crown is crap

November 23, 2011
valeblog
0 Comment

tl;dr version: the main character is as annoying as nothing i’ve ever seen before.

Longer version: the main character is as annoying as nothing i’ve ever seen before. He really acts like a spoiled brat, only concentrating on his own pitiful little existence, while trying to tell himself how he cares about others. Then comes a depressive fit that would fit even in Evangelion, and he feels low because he was forced to face what an utter asshole he is again. But change? Or at least try to change? Not a chance. Just keep thinking about betraying the people who saved him and whom he saved plenty of times, even after six (six!) episodes (and i’m pretty sure he will actually do it once and then surprise surprise they’ll forgive him because he has the Hand). Just keep sulking about the girl superstar who he had a crush on, but who rather favors a military genius, the leader of the group, who is as awesome and cool as can get. Just keep acting as if you were more mature than the others and look down on them, don’t even consider that maybe all those adult men and women actually know what they are doing and signed up knowing all the risks–therefore they don’t need your little high-school worries.

This show would be so much better if this shitty brat just died in episode one.

Skyrim

November 21, 2011
valeblog
0 Comment

You might have wondered where have i disappeared to… The answer is: Skyrim. It’s damn addictive, and it takes a significant effort to start up Aegisub and get stuff done. At the moment as well I feel the urge to just reboot and dive into the frozen world of dragons, abandoned dwemer cities and catacombs full of undead. But still i felt the need to at least report in so that you won’t worry. Though what you should worry about is my finance. Donate using the widget on the right!

Starbucks House blend

November 15, 2011
valeblog
0 Comment

After the mild Breakfast blend, even the medium House blend feels bold. It’s as typical a Starbucks coffee as can be.

The steam is sweet and has something in it that reminds me of the warmth of an maple. The coffee itself is nicely sharp and crispy, but at the same time has the same warm taste to it, which turns out to be more like cocoa than maple. It’s more sweet and way bolder than i expected it to be, and that surprise is one of the few good things that happened to me today. I’ll enjoy drinking this coffee for a week (until it runs out).

Paradoxon

November 14, 2011
valeblog
0 Comment

Lehet egy hétfő jó? Nem áll ez ellentétben a nap definíciójával? Pedig az én mai napom jó volt. Reggelről állásinterjú a helyi Uniqlonál, ha meglenne, jó lenne, mert egyszerű és jól fizet. Aztán kifizettem az utolsó számlámat is, vagyis mostantól csak a tartozásaimat kell visszafizetnem, hogy újra pluszba kerüljek. Elmaradt ráadásul az egyik órám a kettőből, a másikat meg – miután a tanár befejezte hosszas elemzését a TPP-ről, ami az óra egyedüli értékelhető/érdekes része volt – végigaludtam. Aztán egy órát beszélgettem angolul egy japán haverral (ebből is próbálok majd valami pénzt csiholni, hátha a suli ebben esetleg tud majd segíteni, ha már semmi másban), csináltam egy jó estebédet (rumos csirke zöld paprikával és tofuval), egy feliratot (Phi Brain 07), még mosni is volt erőm, úgyhogy most (bár még egy fordítást jó lett volna, ha meg tudok csinálni) kellemesen fáradtan elvágódok aludni.

Tegnapi napom

November 9, 2011
valeblog
0 Comment

Namost volt ugye az az eset, hogy valami rejtélyes oknál fogva nem vonták le a lakbéremet a számlámról (azt mondják azért, mert nem volt fedezet, ami mondjuk mese habbal, mert egy héttel korábban már megkaptam az ösztöndíjat), és nagy bőszen elköltöttem repülőjegyre, aztán csipogtak, hogy nem ártana, ha azonnali hatállyal perkálnék, mert hurrdurr. Így tegnap egész nap rohangáltam, próbálván nyitni egy olyan bankszámlát, amit hozzá lehetne kötni a PayPalhez, ahova a fordítási pénzeimet kapom, és meg tudna menteni a csődtől. Persze, hogy mindenhova ősjapán stílusú pecsét kell hozzá, ami még a leggyorsabb helyen is három nap, úgyhogy teljesen reménytelen. Végül egy vietnami barát mentett ki a bajból.

A rohangálást pedig úgy ejtettem meg, hogy felpattantam az egyik lakat nélküli bringára, ami időtlen idők óta állt használatlanul a biciklitárolóban. Persze, hogy megállított egy rendőr, aki kiszúrta (amit én nem), hogy le vannak vakarva az azonosító számok a vázról, ami valószínűleg azt jelenti, hogy lopott a kicsike. Szerencsére sikerült kibeszélnem magam belőle (ja hát egy barátomtól kértem kölcsön vészhelyzetben, aki meg használtan vette valahol), de remélem, hogy annak, akié, nem fog majd sikerülni.

Vicces álmok

November 7, 2011
valeblog
0 Comment

Egymást követően két egész érdekes álmom is volt. Az első pénteken, amikor éjfél előtt próbáltam aludni egy pár órát (lett belőle nagyjából tíz perc). Azt álmodtam, hogy a tarjáni Kemerovón síelek. Az a szomorú, hogy még nagyon képlékeny az anyagi helyzetem, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy a télen lesz pénzem elmenni síelni, pedig nagyon jó lenne. Bár a helyszín úgyis más lenne…

A másik pedig ma éjszaka volt, azt álmodtam, hogy San Franciscoban vagyok. Így visszagondolva esik csak le, hogy bal oldali közlekedés volt. Több része is volt az álomnak. Először a Golden Gate hídon voltam egy autóban, nem én vezettem, és az volt a vicces, hogy a hídon hajók közlekedtek. Nagyok. Már akkor is felmerült bennem, hogy mégis hogy úszik a betonban a hajó. Különösen érdekes volt, hogy ahogy a valaki, aki vezetett, rávillantotta a fényszórót, a hajó fekete-fehér spirálos mintára váltott. Furcsa, hogy nem azonnal, hanem mintha oda kellett volna érnie a fénynek, de a hosszból ítélve a reflektor idézte elő. Aztán volt olyan is, hogy ilyen elhagyott helyeken egyedül mászkáltam, mintha egy kalandjátékban felderítőztem volna, meg olyan is, hogy fás utcákon vezetek.

Nem tudom, kinek tűnt fel, hogy egy pénteki és egy hétfői álom “egymást követő” volt, de igen, a hétvégén megdöntöttem a saját rekordomat és három napig lényegében alvás nélkül toltam. (Aztán most meg tizenkét órát egy zuhanyszünet megszakítással folyamatosan.)

Starbucks Breakfast blend

November 4, 2011
valeblog
0 Comment

I was not a bit hesitant to give the Breakfast blend a try (the same goes for the House blend). Why? Because i like bold coffee, and the Breakfast blend is labelled as “mild”. My first impression is that though it smells and looks like coffee and gives the impression of a coffee when tasted, i at first had trouble identifying what taste it is exactly. It has a fresh, sweet aroma, but that as well feels so… familiar? humble? quiet? that i got used to it in the matter of moments. The taste is likewise quiet, the usual “coffee punch” is more like a “coffee fondle”–it’s soft and clean. A bit of citrusy freshness, and the rest is just the coffee. I’m surprised though how long the taste lingers after a good cup, it’s so mild i expected it to vanish right away. I don’t yet know how well this blend will be able to wake me up. It’ll be tested tonight.

Megyek haza

November 3, 2011
valeblog
0 Comment

Tegnap teljesen véletlenül észrevettem, hogy valami rejtélyes oknál fogva hat számjegyű összeg van a számlámon, úgyhogy ezzel a lehetőséggel élve gyorsan lefoglaltam egy repjegyet Párizsig, majd ma a Malévval Párizstól Budapestig. (Közben kiderült, hogy a lakbéremet valamiért nem vonták le a számlámról, azért volt annyi pénzem, vagyis most egy húszezer jenes apróbb problémával kell majd szembenéznem. Anyagi támogatást minden formában elfogadok.) Magyarországon december 19. 22:40-től január 4. 12:10-ig leszek.

Why is a raven like a writing desk?

November 2, 2011
valeblog
0 Comment

Yesterday i watched another Alice in Wonderland movie, this time the Tim Burton one. Or i might as well say “the good one”. In this movie there were only a few lines out of place, in general the whole thing was as awesome as it can get. Especially the Cheshire cat. I don’t know why, but the whole character, with it’s mad grin, way of talking and popping up at random places feels so familiar (chances are, from the legendary hungarian movie Cat City). The story is original for the latter half, gives the original a bit of a Jeanne d’Arc touch, and it works out well. The madness of certain (all) characters fits in with the whole environment, though the movie uses it for humor very sparingly–there could’ve been lots more of puns–though i don’t know if that’s a problem at all. Good movie, as expected from Tim Burton.